Egy Indiában született, ám Nagy-Britanniában élő írónő könyvben dolgozta fel a szomorú jelenséget. Kishwar Desai szerint általános gyakorlatnak számít a lánymagzatok elvetetése a nyugat indiai közösségekben. Ennek legfőbb oka, hogy az indiaiak vélekedése szerint a lánygyermek nevelése olyan, mintha valaki a szomszéd kertjét öntözné: hiszen a lány esküvője napjától vagyonával a vőlegény családjához tartozik.
Ezt a nézetet még a Nyugat-Európában élő indiaiak nagy része osztja, még akkor is, ha egy újabb gyerek érkezése egyébként nem okoz nekik anyagi problémát. Az írónő rámutat arra, hogy – bármilyen megdöbbentő – a nők egymásnak adják tovább a tradíciót. Ezt a nézetet a nyugati világban élő indiai családok egy része is osztja, akkor is, ha egy újabb gyerek érkezése egyébként nem jelentene anyagi problémát.
Desai tisztában van azzal is, hogy ezt a hozzáállást a nyugati kultúrában nem lehet megérteni, de felhívja a figyelmet arra, hogy India patriarchális társadalmában, a nőket nemcsak másodrangú állampolgároknak tekintik, hanem olykor még anyagi tehernek is.