A válogatottunk utolsó, 1986-os mexikói vb-szereplését levezénylő egykori szövetségi kapitány – akit a szakma és a közvélemény egyik fele a “magyar labdarúgás sírásójának” tart, a másik fele elismeri elmúlt 30 éves tevékenységét (a szerk.) – a hetilapban hosszan beszél a nagy vereségek lélektanáról és arról, merre tart a magyar futball a mostani világbajnokság tükrében.
Szerinte a „zselézett vitorlás hajban, a tetkókban tartjuk a lépést a világgal, ám elsősorban kultúraváltásra lenne szükség itthon. Nem az a megoldás, hogy idehívok két-három embert, és ők majd megmondják, hol és mit kell csinálni. Lehet cserélgetni a kapitányokat és az edzőket, ettől nem leszünk jobbak. Három jó döntéstől holnap még nem lesz eredmény, aki ezt hiszi, nagyot téved”.
Mezey György szerint a Videoton csődje azt bizonyítja, „nem működik, hogy idehívunk idegenből egy embert, mondván, ő futballkultúrát teremt, majd nem értjük, miért nem jön azonnal az eredmény. A kultúraváltást a politika segítheti, amely most a „futballt tekintve jó úton jár. Kellenek hozzáértő vezetők, akik tudják, a mai világ és a mai futball új módszereket kíván”.
A mesteredző szerint ugyanakkor még nincs veszve minden. „Ez a világbajnokság bebizonyította, hogy bárhol lehet jó és komoly labdarúgást létrehozni. Mindenki láthatta Costa Ricát, a többi dél- és közép-amerikai csapatot vagy éppen Algériát. Remek, motivációban gazdag játékosok alkotják valamennyit, akiknek a technikai képzettsége a felgyorsult tempóban is érvényesül. Ha nekik sikerült, nálunk sem lenne lehetetlen” – fogalmaz.
