A német viccpárt, a Die Partei szerint nemcsak, hogy büntethetők, hanem büntetni is kell azokat, akik Donald Trump kicsi vagy nagy tanítványai, azaz tagadják a globális felmelegedést, a klímaváltozást. Ha meghalljuk a kifejezést, hogy „viccpárt”, könnyen legyinthetünk is. Pedig az inkább szatirikus, mint vicc(es) német Die Partei számos olyan észrevétellel és kezdeményezéssel élt, amelyeket jogi és politikai következmények vagy változások követtek. A párt képviselői ott vannak (ismét) az Európai Parlamentben, és szemben a Magyar Kétfarkú Kutya Párttal, a hatóságok vele nem packáznak (mindig), hanem gyakran mint valamiféle állampolgári „felügyeleti intézményére” tekintenek.
Die Partei – egy sikertörténet
A 2019. májusi európai választásokon 2,4 százalékot elérő, és ezzel az Európai Parlamentben két képviselői helyet szerző Die Parteit 2004-ben alapították a Titanic című szatirikus újság szerkesztőségében. A párt neve rövidítés: Partei für Arbeit, Rechtsstaat, Tierschutz, Elitenförderung und basisdemokratische Initative (a munka, a jogállam, az állatvédelem, az elit-támogatás és a bázisdemokratikus kezdeményezés pártja). A párt elnöke a Titanic újság akkori főszerkesztője, Martin Sonneborn lett, a vezetőség az orgánum többi munkatársa közül került ki.
A Die Partei létrehozásakor azt a célt tűzték ki az alapítók, hogy a szatíra eszközeivel állítsák pellengérre a XX. századi német (pártállami) diktatúrákat, illetve parodizáljanak más német pártokat. A szervezet már csak azért is nehezen nevezhető viccpártnak, mert a működésük során valódi társadalmi és politikai problémákat tematizál a saját eszközei segítségével, ezért inkább a szatirikus párt kifejezés illik rá.
A 2005-ös Bundestag-választáson indult el először hivatalosan, és azonnal a nyilvánosság fókuszába került, amikor a közszolgálati televízióban a kampány során minden politikai szereplőt megillető politikai hirdetési lehetőséget eladta az Ebay oldalán keresztül. Aztán a 2005 és 2009 közötti parlamenti ciklusban azzal hívta fel magára a figyelmet, hogy folyamatosan kancellári castingokat tartott.
2009-ben nem engedték, hogy részt vegyen a soron következő parlamenti választáson. Az indoklás szerint, amelynek alapja az akkor hatályos párttörvény volt, nem volt elegendő megyei szervezete. Jogi képviselőik panasszal éltek az alkotmánybíróságnál, de a választások közelsége okán már nem volt elegendő idő kérelmük elbírálásához. Az eset hatására 2012-ben módosították a párttörvényt. 2014-ben ismét az érdeklődés középpontjába kerültek, amikor a pártfinanszírozás ellentmondásaira hívták fel a figyelmet a populista-idegellenes AfD (Alternatíva Németországért) elleni akciókon keresztül. Tudni kell ugyanis, hogy korábban a német pártok költségvetési támogatáshoz két mérőszámon alapján jutottak: egyrészt a szavazataik száma, másrészt a hozzájuk érkező adományok nagysága döntött. A Die Partei kezdeményezésére a pártfinanszírozás számos rendelkezését módosította a német parlament, például adományok helyett már csak a pártok vállalkozási tevékenysége tartozik bele abba a körbe, amely alapján véglegesítik a költségvetési támogatás összegét.
Míg a pártnak a 2013-as Bundestag-választáson még csak 79 ezer szavazója volt, addig a rá következő évben az európai voksoláson már 185 ezer voksot kapott, 0,6 százalékos eredményt ért el. Így egy képviselőt küldhetett az Európai Parlamentbe, aki a párt elnöke, Sonneborn volt. Mivel eredményükkel átlépték a fél százalékos küszöböt, történetük során először jogosulttá váltak költségvetési forrásokra, ami 2014-ben 55 ezer euró lett.
Az EP-be kerülő Sonneborn ígéretet tett a kampány során arra, hogy a Die Partei EP-listájának összes résztvevője (60 képviselőjelölt) számára biztosítani fog egy-egy fizetett hónapot Brüsszelben, rotációs alapon. Ez a felhívás az európai parlamenti képviselői illetmények elnagyoltságára is ráirányította a figyelmet. A rotációs jelenlét természetesen nem megengedett az EP-ben, de a felhívás célja nem is a valós teljesítés volt. Az ötéves EP-ciklus során Sonneborn a független képviselők között foglalt helyet, és rendszeresen tudósított a brüsszeli, strasbourgi mindennapokról, az uniós politikáról a Spiegel TV-nek, természetesen görbe tükrön keresztül.
A legjelentősebb tartományi eredményüket 2015-ben Brémában érték el 1,9 százalékkal, illetve 2016-ban Berlinben 2 százalék megszerzésével. 2015-ben a kölni főpolgármester-választáson a Die Partei jelöltje 7.2 százalékot ért el.
A legutóbbi, 2017-es parlamenti választáson már 1 százalékig jutott a Die Partei, ami akkor 454 349 szavazót jelent a pártnak. Viszonylag kiegyenlített volt a támogatottsága Kelet- és Nyugat-Németország között: míg a nyugati területeken 0,9 százalékot ért el, addig Kelet-Németország tartományaiban 1,4 százalékot hozott. A fővárosban a nyugati kerületekben 1,8 százalékot kaptak, a keleti kerületekben 2,4 százalékot.
Amit a Die Partei támogatóiról tudni lehet
A Die Partei választóiról és tagjairól kevés információ áll rendelkezésre. A szervezetbe lépés egyszerű, hiszen a belépő lehet egyidejűleg tagja más pártnak is, az éves tagdíj pedig mindössze 10 euró. 2014-ben már 14 ezer tagjuk volt és mind a 16 német tartományban működött helyi szervezetük. Napjainkra 38 ezer tagja van a pártnak. Van fiókszervezetük Ausztriában és terveznek fiókszervezetet nyitni Svájcban is. 2005 óta működik az ifjúsági szervezetük is, amely a Hintner Jugend nevet viseli, a vezetőjük után (Thomas Hintner), valamint több mint 50 egyetemi csoport is létrejött időközben, amelyek kapcsolódnak a párthoz.
A 2019-es EP-választáson a párt tovább növelte a szavazatai számát, legutóbb már 898 386 voks érkezett a listájára, ez 2,4 százalékos eredmény. Így története során először két EP-képviselőt küldhet Brüsszelbe, a pártelnök mellett uniós képviselő lesz a humorista Nico Semsrott is. Berlinben 4,9 százalékot értek el, ami jobb teljesítmény, mint amire a liberális FDP képes volt a fővárosban. Eredetileg Semsrott a 2014 óta képviselő Martin Sonnebornhoz hasonlóan a függetlenekhez kívánt beülni az Európai Parlamentben, de végül a zöldeket választotta annak érdekében, hogy a zöld frakció nagyobb legyen, mint a populista pártok lehetséges tömörülése.
A YouGov Political Reseach 2017-es felmérése szerint a német lakosság 62 százaléka ismeri a Die Partei-t. A párt valamivel ismertebb a férfiak körében (66 százalék), mint a nőknél (58 százalék). A 18-29 éves korosztályban 81 százalékos az ismertségük, míg a 30-59 év közötti szegmensben 63 százalék, a 60 évnél idősebbek körében pedig 52 százalék. A diplomások 71 százaléka ismeri a pártot, míg a középfokú végzettséggel bírók körében 58 százalékos, az alapfokú végzettségűek között 56 százalékos az ismertségük.
A válaszadók 4 százaléka tartja elképzelhetőnek, hogy a viccpártra adja a szavazatát. A 18-29 évesek között 8 százalék ez az arány. A 2017-es Bundestag-választáson azok közül, akik ismerték a pártot, mindössze 4 százalék tudta megnevezni a listavezetőjét, a legnagyobb arányban a 18-29 éves korosztály adott helyes választ (12 százalék). A megkérdezettek 27 százaléka szerint vicces eszközökkel, de a politikai kérdésekre keresi a válaszokat a szervezet. A válaszadók 37 százaléka azonban nem képes véleményt alkotni a párt tevékenységéről.
A párt vezérgondolatként a felvilágosodás hármas jelszavát használja: szabadság, egyenlőség, testvériség. A 2017-es program elemei között megtalálható a béregyenlőség bevezetésének a gondolata férfiak és nők között, ám az egyenlőség alapjait a melltartó mérethez igazították, így mutatva meg hol tart valójában a béregyenlőség Németországban férfiak és nők között. Kiemelt programelem az állatvédelem, valamint az Európa melletti kiállás, ahogyan a sör árának maximalizálása is. Megfogalmazzák azt az igényt is, hogy a parlamenti képviselők juttatásait kapcsolják össze a Hartz IV-ben (a munkanélküli támogatások reformja) részesülők juttatásaival. A programot olvasva látható, hogy
Az európai választásokhoz időzítve megjelentetett program elemei között megtalálható az a pont, hogy a klímaváltozás tagadása legyen büntethető, legsúlyosabb büntetésként a jogosítvány elvételét javasolják. Megfogalmazódik az is, hogy „vezessék be a demokráciát” Európában, még a polgárok akarata ellenére is, és kezdjenek kilépési tárgyalásokat Ausztria-Magyarországgal, Lengyelországgal, Romániával, Olaszországgal, valamint a németországi Szászországgal és Bajorországgal is, amely két német tartomány állandó szereplője a kabaréműsoroknak. A programban megjelenik az állatkísérletek betiltásának az igénye, valamint a választási rendszer átalakítása is.
Lehetséges a populizmus nélküli politikai innováció
A 2019-es EP-kampányban mindenki a populistákat akarta legyőzni és szinte az összes, a közepet meghódítani kívánó erő őket tekintette az első számú ellenfélnek. Mégis talán egyetlen szereplő sem kínált annyira egyszerű megoldást, mint a Die Partei AfD-blokkoló kártyája. Ahogyan az a párt oktatófilmjéből kiderül, mindössze annyit kell tenni, hogy megrendeljük a különféle méretű kártyákat, amelyek segítségével az összes olyan tartalom eltávolítható az újságból, ami a populista párttal foglalkozik.
Persze a megoldás nem tűnik ennyire egyszerűnek az európai választási eredményeket böngészve. A Die Partei akciói, performanszai, így részben a politikája másról sem szól, mint a populizmus, a szélsőségek, a meggyőződés nélküli politizálás pellengérre állításáról. Ez a munka pedig az irónia, a szatíra segítségével hozott is eredményeket a pártnak. A német néppártok mélyrepülésekor, a Zöldek felemelkedését figyelve, örök időkre szóló politikai állítások inognak Németországban – ilyenkor az sem tűnik lehetetlennek, hogy egy szatirikus pártra adott szavazat sem csak tiltakozás valami ellen.
Hajdu Nóra
A szerző politikai elemző, jogász (IDEA Intézet)
Kiemelt kép: John MacDougall / AFP
