A szerencsésebbek még láthatták a kilencvenes évek elején a tragikus sorsú, balesetben elhunyt Drazen Petrovicot, a Chicago Bullsszal három bajnoki címet nyerő Toni Kukocot, és a Houston Rockets nigériai szupersztárját, Hakeem Olajuwont.
Akkoriban még igen szokatlan volt, hogy európai vagy afrikai kosárlabdázó komolyan beleszóljon a nagyok játékába az NBA-ben, ezért is tekintették üdítő színfoltnak, hogy ez a három kosaras ikon lehetett abban az érában, amelyben Michael Jordan vagy Shaquille O’Neal éppen élete formájában játszott.
Mert ezután az európaiak valósággal megszállták a ligát, a magas embereknek pedig többé nem volt elég a gyűrű körül jól dolgozniuk. Nowitzki megérkezésével, ha nem is azonnal, de átalakult a játék. Ez a 213 centis, távolról picit esetlennek tűnő, langaléta srác, ellentmondva az addigi alapvetéseknek, miszerint az ilyen magas fickók csak a palánk alatt használhatóak, az első, csonka szezonján kívül őrült tempóban dobálta a hármasokat. Folyamatosan 36 és 40 százalék között termelte karrierje során a triplákat, így a ligának, illetve a ligába készülő néhány tízmillió fiatalnak valamit reagálnia kellett.
Ez viszont nem volt olyan egyszerű: az új stílus, a távolról is életveszélyes Nowitzki évekig sütkérezhetett a pozíciójában, egyszerűen nem találtak rá ellenszert. Karrierje csúcsán – Jordan visszavonulása és LeBron James regnálása közötti időszakban – félelmetes hatékonysággal dolgozott, 2006-ban csapatával, a Dallas Mavericksszel döntőt is játszhatott, majd egy évvel később ő lett az első európai, akit az év legjobb játékosává (MVP) választottak.
Csak, hogy teljes legyen a kép, 2011-ben bajnoki címet is ünnepelhetett. Igaz, akkor már az NBA-történelem egyik legnagyobb játékosaként.
Dirk Nowitzki, ez a végtelenül szerény, a pályán és a pályán kívül is szerethető német óriás magyar idő szerint szerda hajnalban bejelentette, 21 év után visszavonul. A kosárlabda már soha nem lesz olyan, mint ő előtte. Ha valakiről, hát róla érdemes egy picit bővebben beszélnünk.
Legenda
Vitathatatlan megegyezés a szakértők és a szurkolók között, hogy Dirk Nowitzki a liga valaha volt legjobb légiósa. A bolygón talán csupán egyetlen ember van, aki ezzel hevesen vitatkozna: maga Nowitzki.
Ahogy a Post írta, ha azt mondod neki, ő a legjobb külföldi, visszakozik, mert túlságosan tiszteli Petrovicot és Kukocot. Ha azt mondod neki, ő a legjobb német, akkor lesüti a szemét, mert ott van Detlef Schrempf is a kalapban.
Azt már csak mi, na meg mindenki más teszi hozzá, hogy
- Nowitzkinál (1521) mindössze Robert Parish (1611) és Kareem-Abdul Jabbar (1560) játszott több alapszakaszmeccset a ligában,
- hatodik a történelmi pontlistán (előtte csak Jordan, James, Kobe Bryant, Karl Malone és Jabbar áll) és ötödik a lepattanók rangsorában.
Soha nem fogjátok hallani tőlem, hogy én lennék a legjobb külföldi. Mindig úgy gondoltam, hogy azok az emberek, akik kitaposták nekem az utat, nagyobbak. Ha azt mondjátok, mondjuk, hogy segítettem a kosárlabdának fejlődni, azt nagy megtisztelésnek venném. De nem fogom magamat senki elé tenni
– mondta Nowitzki még februárban, pályafutása utolsó All Star-hétvégéjén.
Hát hogyne segített volna?! Akik ismerik az NBA-t és tisztában vannak az elmúlt 20 évvel, azoknak nem új Nowitzki sajátos, már-már minden fizikai szabályt átíró mozdulata, a térdfelhúzós fadeaway.
Mutatom:
Ez az az a mozdulat, amelyet milliók sajátítottak el, de csak egyetlen tökéletesített. A bődületes triplák mellet ez volt az, amiben Nowitzki a világ fejére nőtt, ez volt az, amivel egyszerűen nem tudott mit kezdeni az NBA. Ez az a mozdulat, ami halhatatlanná tette.
Amerika (és a világ) megmozdult
Nowitzki betörése előtt a csapatok tulajdonosai nem igazán szerettek dollármilliókat elkölteni nemzetközi megfigyelőkre. Ma nincs már olyan franchise, amelynek ne lenne kiépített rendszere a világ minden táján. A német szupersztárrá válása és hatása a ligára egyértelmű. Európából, Dél-Amerikából, Ázsiából, Ausztráliából és Afrikából is özönlenek a legjobb játékosok az NBA-be, és sokszor nemhogy helytállnak, de akár be is kerülnek az elitbe.
Nowitzki mellett ilyen figura volt a 2000-es évek elején Manu Ginobili (argentin), Tony Parker (francia), Pau Gasol (spanyol) és Yao Ming (kínai). Manapság már olyan sok kiváló külföldit tud felmutatni a liga, hogy nehéz a legjobbakat kiemelni. MVP-várományos a görög Giannis Antetokounmpo, az év újonca és a jövő szupersztárja lehet a szlovén Luka Doncic, de ott van az ausztrál Ben Simmons vagy a kameruni center, Joel Embiid is.
Nem véletlen az sem, hogy egy februári Dallas Mavericks-Los Angeles Clippers meccsen a Clippers edzője, Doc Rivers csak azért kért időt, hogy pár szóban köszöntse és megtapsoltassa a német legendát.
Doc Rivers calls a timeout and jumps on the mic for a tribute to Dirk Nowitzki! Legend 💯 pic.twitter.com/TnuLjVhN3y
— HoopsMatrix 🏀 (@HoopsMatrix) 2019. február 26.
Korszakváltáshoz értünk. A 40 éves Nowitzki visszavonulásával csupán egyetlen olyan játékos marad (Vince Carter), aki a 90-es években került a legjobbak közé. Az biztos, hogy ez a német, langaléta, néha esetlennek tűnő srác beleadta a közösbe, amije volt.
Ezzel pedig örökre megváltoztatta azt, amit ma kosárlabdának hívunk.
