A közelmúlt egyik legsikeresebb indiai mozifilmje a vécéről és a szerelemről szól. A Toilet – Ek Prem Katha (vagyis az Illemhely: egy szerelmi történet) főszereplője egy indiai nő, aki megtalálja élete párját, hozzá is megy feleségül, de a nászéjszaka után minden összetörik, amikor hajnali 4-kor egy csapat nő ébreszti, hogy indul a lota buli, tartson velük.
Indiában a lota a háztartásokban olyan alapeszköz, mint a fogkefe. A kis edénykébe vizet töltenek, amivel a szabadban elvégzett kis vagy nagy dolog után meg lehet mosakodni. A film főhősnője annyira kiakad azon, hogy férje házában nincs vécé, hogy kész tények elé állítja: ha nem épít egyet, elválnak útjaik. A filmet, amely természetesen hepienddel és megépített illemhellyel végződik, az indiai állam is támogatta. Éppen azért, hogy tömegekhez érjen el az üzenet: a szabadban ürítés komoly biztonsági és közegészségügyi probléma.
Bár különösnek hathat, ahogy egy csapat nő vízzel teli edénykével elindul a szabadba abban az országban, amelyben naponta 106 nőt erőszakolnak meg, nem véletlen, hogy a nők így taktikáznak saját biztonságuk érdekében. Számos esetben ugyanis a dolgukat végző nők szexuális erőszak vagy zaklatás áldozatává válnak a kiszolgáltatott helyzet miatt. Annyira veszélyes egyedül nekiindulniuk, hogy az időpontot is gondosan megválasztják. A legtöbben napfelkelte előtt, illetve közvetlenül napnyugta után indulnak el a földekre, addig egész nap próbálják visszatartani, aminek szintén komoly egészségügyi kockázata van.
A nagysikerű film története a valóságban is megtörtént, hepiend nélkül. 2017-ben ötéves házasságot bontott fel egy nő arra hivatkozva, hogy férje nem szereltetett be vécét hitvesi házukba. Indiában alapos ok kell a váláshoz, és ebben az esetben a dzsaipuri bíróság elfogadta a nő indoklását.
A világtörténelem legnagyobb vécéfejlesztése
A szabadban ürítés globálisan visszaszorulóban van, de 950 millió embernek még mindig ez a napi rutinja. Közülük nagyjából 570 millió indiai a vonatsínek vagy utak mentén, mezőkön, folyó- vagy árokparton, autópályákon az elválasztó betonelemeknél, vagy a tengerparton enged a természet hívásának. Hogy a háztartások felében még mindig nincs latrina, akkora probléma, hogy a politikai napirend egyik főszereplőjévé vált. A 2014-ben miniszterelnöknek választott Narendra Modi egyik akkori kampányígérete, majd hivatalba lépését követő első lépéseinek egyike az volt, hogy minden indiainak tiszta vécéhez való hozzáférést biztosít. A kezdeményezése népszerűbb volt a munkanélküliség és a terrorizmus visszaszorítását célzó ígéreténél is.
Modi ambiciózus terve szerint 2019. október 2-ára (vagyis Mahatma Gandhi születésének 150. évfordulójára) minden iskolát és háztartást felszerelnek vécével.
Modi első hivatali évében 5,8 millió vécé épült Indiában. 2017-re a kormány vécéépítési kiadásai 4 milliárd dollárnak megfelelő rúpiát tettek ki. Ebből 50 millió mellékhelyiség épült. A Modi-kormány annyira komolyan gondolta a kérdést, hogy másfél milliárdos világbanki kölcsönt is felvett. Elindult egy weboldal is: azokat a falvakat, városokat listázzák, ahol már nem dívik a szabadban ürítés.
2015-ben az ENSZ-ig jutott a probléma, a világszervezet úgy foglalt állást: 2030-ig meg kell szüntetni a szabadban ürítés gyakorlatát. Szakértők azt hangoztatják: ha ezt a célt sikerülne elérni, radikálisan javulna a közegészségügy, mivel a nem megfelelő higiénia és a nem biztonságos ivóvíz több gyermek halálát okozza, mint a kanyaró, a malária és az AIDS együttvéve.
India már függetlenségének 1947-es elnyerése előtt is küzdött a problémával. Most Modi, akkor Mahatma Gandhi próbálta meggyőzni honfitársait arról, hogy dolguk végeztével legalább takarítsanak el maguk után, mert az emberi ürülék súlyos egészségügyi kockázattal jár. Ám hiába jelentette ki az indiai függetlenségi mozgalom vezéralakja, hogy a higiénia még a függetlenségnél is fontosabb, az indiaiak – főképp a falvakban élők – ragaszkodtak a lotájukhoz és a szabadban ürítés gyakorlatához.
És bár az elmúlt évtizedekben javult a helyzet, India lakossága rohamléptekben növekszik, ami azt eredményezi, hogy az indiaiak többsége olyan helyen él, ahol könnyen érintkezhet polgártársai ürülékével, aminek mindössze egy grammja 10 millió vírust, egymillió baktériumot és ezer parazitát tartalmazhat.
Az persze nem mondható, hogy az eddigi kormányok nem tettek semmit a helyzet javítása érdekében. Az elmúlt 30 évben folyamatosan épültek az egyszerű szerkezetű, vízvezeték-hálózatot nem igénylő latrinák – közismertebb nevén a pottyantós vécék –, amelyek azonban az évek során elhasználódtak. Ma már sok helyen állatokat tartanak bennük, vagy tárolóhelyiségnek használják. A tulajdonosaik pedig továbbra is a lotájukkal járnak könnyíteni magukon a latrinát övező mezőre.
A valódi fejlődést jelentő, öblítéses vécék kialakítása jóval bonyolultabb a vidéki Indiában, ahol ritkaságnak számít a vízvezeték. Pedig a Modi-kormány nemcsak szavakkal ösztönzi a változást, hanem pénzzel is. A Swachh Bharat (vagyis Tiszta India) program keretében háztartásonként 190 dolláros latrinaépítési keretre lehet pályázni.
A probléma kezelése azonban nem csak pénzkérdés, az indiaiak ürítési szokásait ugyanis nem könnyű felülírni pottyantós illemhelyekkel. Vidéken még mindig sokan gondolják úgy, hogy a szabadban ürítés jobban megfelel a hindu vallási szabályoknak, természetesebb, sőt egészségesebb is. A legvallásosabb helyeken egyenesen úgy hiszik, hogy a latrinák vallásilag szennyezett helyek. Tipikus gyakorlat az is, hogy megépítik a latrinát, amit aztán csak a család nő tagjai használnak, a férfiak továbbra is a bokorban, a kert végében vagy a háztól távolabb végzik a dolgukat. De az sem egyértelmű, hogy a nők örömmel fogadják, hogy mindenkitől elzárva, biztonságban könnyíthetnek magukon, mert a csapatos elvonulás legalább lehetőséget biztosít számukra, hogy beszélgethessenek és kis időre elszakadjanak a házimunkától. Van még egy hátráltató tényező: ha egy háznál meg is építik a latrinát, ha az megtelik, hívni kell egy dalitot, aki kipucolja, és ez pénzbe kerül (a dalitokról és munkájukról itt írtunk bővebben).
Ezek a rögzült gyakorlatok megkérdőjelezik a kormány statisztikáit, amelyek szerint 2018 novemberében már a háztartások 96 százaléka rendelkezett mellékhelyiséggel. A fejlődés mindazonáltal kétségtelen, mert a Modi hivatalba lépése előtti, 2014-es adatok még csak 38 százalékot mutattak. Szakértők és civil szervezetek azonban felhívják a figyelmet arra, hogy ahol van latrina, nem biztos, hogy használják is.
Figyelembe kell venni azt is, hogy nem csak a vidéki Indiában okoz közegészségügyi gondokat a szabadban ürítés. A faluról a nagyvárosokba migráló indiaiak tömege felduzzasztja a nagyvárosok nyomornegyedeit, ahol az amúgyis borzalmas higiéniás állapotokat az illemhiány tovább rontja.
Korrupció a forradalomban
Áprilisban kezdődnek a parlamenti választások Indiában, ahol a gazdasági fejlődés, az egészségügy és a munkanélküliség mellett a vécékérdés is központi téma. Az előző kampányban kisebb botrány kerekedett abból, hogy Modi kihívója kijelentette: a vécé és a higiénia fontosabb, mint a templom.
Modi most már nem csak ígéretekkel, hanem statisztikával is alá tudja támasztani, mennyit tett kormánya a vécéhelyzet javítása érdekében, ami igaz, de a képet jelentősen árnyalják az említett kételyek, valamint az is, hogy az illemhelyépítés akkora biznisz lett Indiában, hogy a korrupció is begyűrűzött. A New York Times korábbi cikkében több vállalkozót idézve azt írta, a kormány akkora rohanásban van, hogy teljesítse a 2019 októberi célkitűzését, hogy a közbeszerzésen nyertes cégek munkáinak ellenőrzésére már nem marad idő és energia. Indiai médiabeszámolók szerint pedig jelentős mennyiségű összeg szívódott fel vitatott szerződések keretében.
És akkor feltűnik Bill Gates egy ürülékkel teli üveggel
A nagy indiai vécéépítési láz közben folyamatosan fejlődik a vécégyártási technológia, ami jó hír India számára. Tavaly ősszel rendezték Kínában a toalettexpót, amelyen a Microsoft alapítója is felszólalt. Bill Gates a beszédét a pódiumon egy üveg fekália társaságában mondta el, amit azért vitt magával, hogy így is szemléltesse, milyen keveset tudunk az emberi végtermékről. Az üveg 200 trillió rotavírust, 20 milliárd Shigella baktériumot és 100 ezer parazitaféreg tojását is tartalmazhatja – mutatott rá a világ egyik leggazdagabb embere. Az eseményen húsz olyan új technológiával működő vécét mutattak be, amelyek forradalmasíthatják a higiéniai és szennyvíz-technológiákat azáltal, hogy elpusztítják a káros baktériumokat. Az új technológiák működéséhez nem lesz szükség szennyvíztisztító üzemekre.
Bill Gatesnek saját szupervécéje is van. A még jelenleg is fejlesztés alatt álló, vízöblítés és külső energiafelhasználás nélkül működő nanomembrán toalettet már tesztelték Indiában. A milliárdos, aki többször dicsérte az illemhely-forradalmat hirdető indiai miniszterelnököt, járt Indiában, az ott forgatott videójában kezdőzetlenül mutatja be, hogyan is végzi dolgát félmilliárd indiai:
Kiemelt kép: Arun Sankar / AFP
