Vajon milyen arcok készítik a keresztrejtvényeket? Ez a főállásuk, bemennek a munkahelyükre, és írják, hogy vízszintes 2, híres norvég sífutó? Mit kell ehhez elvégezni? Azt írhatnak a rejtvénybe, amit csak szeretnének? A minap ilyeneken ment a polemizálás a szerkesztőségben, a téma azonnali tényfeltárást igényelt. A szakma legmenőbb képviselőinek egyike, Szetei Zsolt válaszolt a keresztkérdéseinkre.
Emlékszel az első rejtvényre, amit megfejtettél?
Nem keresztrejtvénnyel kezdtem, valamilyen feladvány volt, olyasmi, ami bevezeti a gyerekeket ebbe a világba. A keresztrejtvény-fejtés olyan, mintha megtanulnál egy nyelvet, az nem érhet váratlanul. Ehhez fel kell nőni. Ha nincs szókincsed, hiába vagy nagyon okos, nem tudod megfejteni. De amúgy megvan még néhány rejtvény is, amit gyerekkoromban fejtettem, nyilván írni még nem tudtam, hanem, ha volt rokon a közelben, vele írattam be a megfejtést.
És az első önálló töltögetés?
Az első nagy lépés a Plusz egy vicc típusú rejtvény volt, tudod, ahol a szavak megvannak, csak be kell írnod egy négyzethálóba. Az már keresztrejtvény, a legegyszerűbb fajta, viszont abban még nem alkotsz.
Volt rejtvénykultusz a családban?
Mindenki fejtett, leginkább a nagyszüleim. És kivel tölt az ember gyerekként sok időt nyáron? Na. Folyton elloptam a keresztrejtvény-újságjukat, meg a Fülest, és megfejtettem azokat, amiket ők még nem.
A következő váltás, gondolom, az volt, amikor fejtőből szerző lettél. Mikor és hogyan történt?
Imádtam fejteni, és amikor az egyszerűbbek már mentek, jöttek az olasz meg a kevert rejtvények, de tizenhárom évesen azokat is meguntam. Addigra mindent megfejtettem.
Mert zseni gyerek voltál, illetve vagy?
Nem voltam zseni, életemben egyszer nyertem matekversenyt, azt is alsósként. Egyszerűen a gyakorlás ilyen sokat számít. Meg az, hogy szerettem csinálni.
Versenyeztél is?
Volt időszak, amikor csapattal jártunk versenyekre, egyszer az összetettet meg is nyertük. De a versenyzés nagyon időigényes, főleg a nyugdíjas vasutasokra lett kalibrálva.
Ez igényel némi kifejtést.
Hát, ez úgy volt, hogy a versenyeket leginkább vonattal lehetett megközelíteni. Ami a vasutasoknak ugye ingyenes. Így volt ez a bridzsben is, a vasutas sportklubok sokáig aktívak voltak, mert a versenyzőik egyszerűen és ingyen tudtak közlekedni az országban.
Térjünk vissza oda, hogy tizenhárom éves vagy, és épp nekiállsz megalkotni életed első keresztrejtvényét. De hogyan?
Először csak próbáltam beírni szavakat keresztbe. Aztán, amikor belelendültem, és már elkészült pár darab, megnéztem, melyek azok az újságok, ahová tudnék dolgozni, és elkezdtem oda is csinálni.
Mekkora sikerrel?
Először természetesen nem fogadták el. Próbáltam olaszokat és keverteket készíteni, az ember nem alacsonyodik le egyszerű szintre, egyből a csimborasszóval kezdtem. Persze, hogy nem jött össze. Kellett hozzá négy-öt év, mire megjelentek az első rejtvényeim.
Mit tanultál, mivel foglalkoztál előtte?
Középiskolában drámaszakra jártam, a Vörösmartyba, aztán a Szabó Ervinbe, inkább rendeztem, mint színészkedtem. Legnagyobb meglepetésemre bekerültünk a Szkénébe és az akkori Egyetemi Színpadra. Később szociális munkára jártam, de azt szeretném elfelejteni.
Ebből egyik sem úgy hangzik, mint ami nélkülözhetetlen a keresztrejtvény-szerkesztéshez.
Gondolkodtam rajta, hogy tanulok nyelvészetet, skandinavisztikára készültem, de végül nem úgy alakult.
Oda akarok kilyukadni, mi kellett ahhoz, hogy az első néhány keresztrejtvényedtől eljuss a szakma csúcsára. Márpedig biztos ott vagy, mert rákerestem a nevedre, és a Wikipédián a Zsolt címszónál a híres Zsoltok között szerepelsz.
Valaki betett oda.
Na, jó, de a kérdésem… szakmailag hogy kerültél ilyen magasra?
Úgy, hogy már több éves rutinnal a hátam mögött bekopogtam a Füleshez.
Mondtad, hogy helló, Zsolt vagyok, és hoztam pár rejtvényt?
Persze, lobogtattam a papírokat, és mondtam, hogy a világ legjobb rejtvényeit hoztam, majd megnézték, aztán leültek velem, és közölték, hogy a világ legrosszabb rejtvényeit hoztam. Szépen egyesével elmondták, ez ezért rossz, az azért hülyeség. Aztán vittem újabbakat, ott már tíz százalékos volt a siker. Fél évbe telt, mire azt mondták az egyikre, hogy na, ez már mehet.
Ebből éltél?
Ekkor még nem, kellett pár év, mire ez lett a munkám. De lényegében csak ezzel foglalkoztam. Na, jó, voltam közben dj is a Cha Cha Chában. De világéletemben a rejtvényszerkesztésből éltem. Egy idő után elkezdtek egyre sűrűbben megjelenni a rejtvényeim, ha egyik helyen nem sikerült, mentem másik újsághoz. Ez olyan, mint amikor elmész próbajátékra a Barcelonához, és közlik, hogy a harmadosztályban tudunk neked valamit. És én mentem a harmadosztályba. A kisebb lapoknál meg lehetett tanulni, mi az a tömeggyártás, mi az, hogy megfelelni hétről-hétre, és milyen az, amikor nem saját magadnak csinálod a rejtvényt.
Ezt az utolsó tagmondatot hogy kell érteni?
Kezdetben az volt a probléma, hogy saját magamnak csináltam. De a tömeggyártás nem erről szól. Te is készíthetnél olyan fantasztikus interjúkat, amikre rajtad kívül a kutya nem kíváncsi, de olyat kell írnod, amire a főnököd azt mondja, hogy érdekli az embereket. És én megtanultam jól csinálni a skandinávot, ami egyébként a magyar piac kilencven százalékát lefedi, olaszokat is készítettem, és szép lassan beavászkodtam más helyekre. A Füleshez meg most kerültem vissza, negyvenévesen.
A Facebookon az szerepel a neved mellett, hogy „manages uHu rejtvénylapok”. Ezt hogy kell érteni?
Úgy, hogy én csinálom. Az egészet. Van egy fix pénz, amit kapok, és ezért elő kell állítanom hihetetlen mennyiségű rejtvényt. És ráadásul vannak köztük nehezebbek is, ami ritkaság, mert az emberek többsége nem azért fejt rejtvényt, mert tökölni akar, hanem hogy teljen az idő.
És a te rejtvényeiddel tökölni kell?
Igen, némelyikre több időt kell szánni. Leülsz, és lehet, hogy az elején a feléről fogalmad nincs, de végül mégis ki tudod tölteni, mert felépíted, rájössz.
Naponta hány darabot gyártasz?
Változó. Belsős vagyok, rendesen bemegyek reggel a munkahelyemre, elkezdem csinálni, és amikor letelik a munkaidő, hazamegyek. Lapzártában néha otthon is dolgozom. Olykor meg már reggel befele menet a buszon azon agyalok, hogyan lehetne valamit jobban meghatározni, hogyan lehetne színesíteni.
Egyetlen rejtvényre fordított leghosszabb idő?
Huhh… több hét. De az régen volt, amikor még kézzel csináltunk mindent. Ma már nem férne bele ilyesmi.
Hányan élnek ma Magyarországon rejtvényszerkesztésből?
Van két nagy kiadó, nálunk tíz fölött dolgoznak ezen a területen, és talán a másiknál is körülbelül ennyien. És akkor még vannak a kis lapok. Meg van a Lölőéknek a Pannon Lapokban is egy rejtvénykiadója, akik anno átvették tőlük a Népszabadságot. Én csináltam évekig a napilapba és a magazinba is a rejtvényt. De visszatérve a kérdésre, szerintem nagyjából harminc ember, de ebben nincsenek benne a tördelők, korrektorok, szedők. Egyébként felfoghatatlanul sok rejtvényújság létezik Magyarországon.
Feltételezem, hogy akkor van is rá kereslet.
Hál’ istennek. Itt nincs olyan bezuhanás, mint általában a print sajtónál. Az emberek fejtenek. Bármilyen hihetetlen, a közösségi média és a kereskedelmi csatornák még nem ölték ki teljesen az emberek agyát.
És az appok sem jelentenek konkurenciát?
Nálunk nem. Inkább a kvízek, feladványok mennek. Ez olyan, mint hogy én is szoktam e-bookot olvasni, de legalább annyira jó érzés kinyitni és becsukni egy könyvet. Meg letenni, amikor kiolvastam – annak van egy ceremóniája. Az emberek sokkal jobban szeretnek leülni, fogni egy ceruzát, és úgy fejteni. Az egy rítus. A New York Timesnak van egy szenzációs rejtvény-applikációja, azt például imádom. De az a New York Times. A másik, hogy hiába nagyok már a mobiljaink, tablet-méret alatt nem lehet jól fejteni, hiszen nem látod át. Ha meg nagyon kicsi, kifolyik a szemed.
Meg amúgy is a nyugdíjasok a rejtvényvilág heavy user-ei – vagy ez csak sztereotípia?
Amikor a Füles-kupákat rendezzük, mindig rengeteg a fiatal. És a kategóriák többségét is ők nyerik.
Hogy tudod magad képezni?
Minden nap bővítem az adatbázisomat, viszek be új szavakat, új meghatározásokat.
Hogyan készül egy rejtvény?
Van egy szoftver, ami fantasztikusan ki tud tölteni ábrákat. Ehhez kell egy adatbázis, elvileg mindenkinek van ilyenje, vagy ha nincs saját, akkor a szerkesztőségnek. Ezek olyan szavakat tartalmaznak, amik megjelenhetnek az adott újság rejtvényeiben. A harmadik elem pedig a meghatározások adatbázisa. Nem jó, ha egy szóra mindig ugyanazt a meghatározást használjuk, mert amikor fejti valaki, déjà vu-ja lesz, azt fogja érezni, ezt már hatszázadszor olvassa, és legközelebb nem veszi meg azt a lapot. Én a saját adatbázisaimat használom, saját meghatározásokkal.
A meghatározásoknál megjelenhet a készítő egyénisége? Zseniális focista, 4 betű, Gera?
Nem, csak adatbázisból lehet dolgozni: a meghatározásoknál is pontosan rögzítve van, hogy miket lehet használni. Javaslatot persze tehetek, de nem biztos, hogy elfogadják.
Milyen grémiumnak kell meghoznia ezt a döntést?
Van egy főszerkesztő, ő pontosan tudja, milyen irányba szeretné vinni a lapcsaládot.
Mi az, ami nem kerülhet be egy rejtvénybe?
Szex. Politika. Meg halál, betegség. Az ember ne úgy hagyja abba a kitöltögetést, hogy a rohadt életbe, de felhúztam magam, hogy ezek is eszembe juttatták az Orbánt, a Gyurcsányt. Az embernek legyen jó kedve, amikor rejtvényt fejt, ezért fontos, hogy ne emlékeztessük mi is a hétköznapi problémáira. Mert akkor minek fejtene? Bekapcsolja a tévét, ott van elég gyász, halál, karambol, terror.
Átnézi valaki a leadott rejtvényt?
Nálunk én vagyok a saját korrektorom, illetve van egy füleses lapom, ahol mások megcsinálják a rejtvényt, és én ellenőrzöm. Nyilván, amikor elkezdesz dolgozni, eleinte ki kell vívni a bizalmat, hiszen ez is üzleti alapon működik, nem barátin. Ha valaki hülyeséget csinál, akkor lehet, hogy azt a lapot kevesebben veszik majd, és azt meg fogja érezni a kiadó. Simán lehetnek amúgy hibák, elírhatták a fősort, vagy nem a megfelelő helyre rakták az ábrát, sorolhatnám. Szakmai hibák is előjöhetnek, például, hogy egy oldalon belül kétszer ugyanazt a meghatározást használták.
Van egy pornószakmában dolgozó ismerősöm, és ő azt mondja, szabadidejében sosem nézne felnőttfilmet, és…
…persze, senki nem néz.
Oké, de arra szeretnék rákérdezni, hogy a készítő nekiáll-e rejtvényt fejteni szabadidejében.
Szoktam. Leginkább utazás közben, ha épp nincs ott a három gyerekem.
De, gondolom, nem használsz lexikont.
Persze, hogy nem, de hát versenyen sem szabad, mindent fejből kell. Nem hiszem, hogy lenne olyan, amit nem tudok megfejteni, de ez leginkább azért van, mert harminc éve ezt csinálom.
Ezt az óriási lexikális tudást nem használtad ki, mondjuk, egy tévés műveltségi vetélkedőben?
Nem voltam még sehol.
Fel sem vetődött?
Nem.
A gyerekeid bevonódtak már ebbe a világba?
Szoktak fejteni. Viszek nekik Kis Fülest, imádják, versenyeznek.
Mi az, ami még belefér az életedbe a munkád és a családod mellett?
Bridzselek. Tizennyolc évesen kezdtük a haverokkal, az olyan komoly dolog, hogy azóta is csak tanulom, még sehol nem vagyok, annak ellenére, hogy az első osztályban játszom, versenybíró vagyok, és a magyarországi Eb-nek én voltam a főszervezője. Nagy buli volt, ezren voltak a Groupamában, két héten át tolták, minden jól ment, kivéve, hogy egyszer valaki bejött egy táskával és nélküle távozott. Azonnal riadóztattak a biztonságiak, hogy esetleg terrorcselekmény készül, de kiderült, hogy csak egy részeg norvég fogorvos, aki véletlen hagyta itt a poggyászát.
A Facebookodon is láttam, hogy rengeteget jársz focimeccsekre.
Igen, ez a másik mániám. Egyre többet járok külföldi meccsekre is, mióta rájöttünk, hogyan lehet viszonylag olcsón eljutni olyan szentélyekbe, ahová azt gondolná az ember, hogy lehetetlen beférni. A brit stadionok – szemben a magyarokkal – hétről-hétre tele vannak, például a Celtic hatvanezres stadionjában van ötvenezer bérletes. Hogy juthat be akkor egy magyar? Veszünk olcsó jegyet fapados repülőre, aztán próbálunk különböző úton-módon, mondjuk kint élő honfitársainkon keresztül jegyet szerezni – magyarok már mindenhol vannak. Legutóbb a Liverpool hazai meccsére jutottunk be a vendégszektorba szóló jegyekkel.
Liverpoolos vagy?
Nem, arsenálos. Illetve eredetileg a Millwallnak szurkoltam, de ők a következő húsz-harminc évben nem fognak semmit elérni. Tizenhat éve láttam őket a Fradi ellen, tudod, amikor a szurkolóik szétvertek egy pesti kocsmát, akkor szerettem bele a csapatba.
És ezek szerint fradista vagy.
1983 óta járok az Üllői útra, apám kivitt hatévesen, azóta ott vagyok a meccseken, már a gyerekeim is bérletesek.
