Kultúra

Szász János: Azt mondták, a következő házkutatásnál odateszik majd a kokaint, és mehetek panaszra a Jóistenhez

Fülöp Dániel / 24.hu
Fülöp Dániel / 24.hu
Korábban hihetetlennek tűnt egy olyan fenyegetés, amit Szász János kapott, ma már azonban alig lepődik meg rajta. Interjúnkban a filmrendező mesél még lejáratásról, házkutatásról, a NER bukásának amerikai fogadtatásáról, valamint arról, hogy hazaköltözik-e.

A Tisza Párt április 12-i választási győzelme után olyan vezető értelmiségieket, művészeket kerestünk meg, akik korábban azért költöztek külföldre, mert úgy érezték, képtelenek tovább Orbán Viktor hibrid rezsimjében létezni.

Elsőként Náray Tamással beszélgettünk, aki azt mondta, bár egyáltalán nem szimpatizált a korábbi MSZP-kormányokkal, 2009-ben hangos kampányba kezdett, nehogy kétharmadot szerezzen a Fidesz.

Majd Schilling Árpád rendezőt, a Krétakör alapítóját, a magyar független színház egyik legjelentősebb szereplőjét kérdeztük, aki szerint nem restaurációra, hanem valódi rendszerváltásra van szükség, ám úgy véli, Vidnyánszky Attilának csak egyetlen esetben kellene azonnal távoznia a Nemzeti Színház éléről.

Harmadik interjúnkat Szász János filmrendezővel készítettük, aki a családjával 2021-ben költözött az Egyesült Államokba. Nem várta új egzisztencia, sem munkalehetőség, csupán néhány kedves ismerős, akiknek számíthatott a segítőkészségére. A kivándorlásról szóló nehéz döntést azután hozta meg, hogy a rendőrség házkutatást tartott az otthonában egy a NER-től látszólag teljesen független ügy miatt, ő azonban úgy véli, az összefüggések nagyon is világosak.

Lejáratás és házkutatás

Korábban beszélt már arról, hogy mennyire megrázó élmény volt a családjának az az öt évvel ezelőtti házkutatás, de arról nem, hogy konkrétan emiatt döntöttek-e a kivándorlás mellett. Vagy ez amolyan utolsó csepp volt a pohárban?

Mondhatjuk, hogy utolsó csepp, de jó nagy csepp volt. Nagyon betegek, covidosak voltunk, amikor a rendőrök korán reggel kopogtattak az ajtón. Azt hittük, azt a piros matricát hozzák, amit akkoriban ki kellett ragasztani az ajtókra ott, ahol fertőzöttek laktak. Ehhez képest felfegyverzett emberek rontottak be a házba, és elkezdtek mindent felforgatni, beleértve a rettegő gyerekeim szobáját. Sokkoló élmény volt, de a történet jóval korábban kezdődött.

Ez volt az a házkutatás, amiről hivatalosan annyit lehet tudni, hogy egy dokumentumfilm miatt zajlott, amelyet ön arról forgatott, hogy egy magyar orvoscsoport szétválasztott egy bangladesi sziámi ikerpárt. Arra már csak következtetni lehet, hogy a hatóságok a film nyersanyagát keresték önnél, az azonban teljesen homályos, hogy kinek a kérése vagy feljelentése alapján.

Erről annyit mondhatok el, hogy nem az operációt szervező és engem a forgatással megbízó alapítvánnyal, nem a fantasztikus munkát végző orvosokkal és nem is a sziámi ikrek szüleivel, hanem egy magánszeméllyel van konfliktusom.

Az ügy elindítóját vagy, ha úgy tetszik, a feljelentőt sem nevezhetem meg, mert a saját kihallgatásaira zárt tárgyalást kért, ami azt jelenti, hogy amíg le nem zárul az ügy, nem mehet ki róla semmilyen információ.

A neve egyébként a bírósági iratokban sem jelenik meg, mindenütt csak úgy hivatkoznak rá, hogy „az 1-es számú tanú”, persze mindenki tudja, hogy ki ő.

Annyit azért el tud mondani, hogy hogyan kapcsolódik ez az ügy a NER-hez?

A teljes cikket előfizetőink olvashatják el.
Már csatlakoztál hozzánk?
a folytatáshoz!

Ajánlott videó

Olvasói sztorik