Egy bolond állt a liftnél.
– A negyedikre mész? – kérdezte.
– Nem, a harmadikra – feleltem.
Fiatal bolond volt, jól öltözött. Már a kapuból láttam, hogy bolond, már a testtartásán láttam, mert a bolondok nem törődnek a külsőségekkel, nem színészkednek. Beszálltunk a liftbe. A bolond megnyomta a 4-es gombot, aztán pedig a 3-ast.
– Ez nem olyan lift – mondtam.
– Jaj! – felelte.
– Semmi gond.
– De ha kinyitom az ajtót, akkor megáll, ugye? – kérdezte, és vigyorgott.
– Akkor bizony megáll – feleltem, majd megnyomtam a stop gombot, utána pedig a 3-ast. – Meg így is.
A lift nem mozdult. A bolond sem.
– Akkor a legkellemetlenebb beszorulni a liftbe, ha hasmenésed van – mondta boldogan.
– Hasmenésed van?
– Nem, nincs.
– De ezek szerint történt már veled ilyen?
– Nem.
A lift elindult. A bolond csalódott volt. Hosszú évek óta nem tudtam igazán értelmes magyarázattal szolgálni arra, hogy miért szeretem annyira a bolondokat. Ahogy elindult a lift hirtelen megértettem. Ott álltam a bolonddal, néztem, ahogy örül, és az jutott eszembe, hogy az úgynevezett normális emberekkel képtelenség emberi módon utazni egy liftben. Feszengve állnak, nézik a földet vagy a falat vagy az elsuhanó ajtókat, és az út végtelenül hosszúnak tűnik. A bolond mindennél jobban vágyott volna arra, hogy beszoruljunk abba a liftbe. Én is. Egy liftben nincs félnivalónk, félnivalónk odakint van. Ahol éppen emiatt rengeteg a bolond. A bolond tehát nem más, mint akit az úgynevezett normális emberek nem értenek meg, akikkel nem tud kommunikálni, és ettől megbolondul. Ebben az országban egyre több a bolond, ami semmi mást nem jelent tehát, minthogy egyre több az életre alkalmatlan ember, akik képtelenek egymással beszélgetni. Az egészséges ember útja, hogy bolonddá nyilvánítják, míg az úgynevezett normális emberek útja a depresszió és a szorongás. Ők az igazi bolondok tehát.
Fotó: Thinkstock
– Tudod mi a legjobb hasmenés ellen? – kérdezte a bolond.
– Na mi?
– A citrom.
– Tényleg? Nem tudtam.
– Csak az a baj vele, hogy ha kiveszed, összefosod magad – mondta nevetve, majd kinyitotta nekem az ajtót.
Megérkeztünk a harmadikra.
– Csak otthon szabad kivenni a citromot, jól jegyezd meg! – kiáltotta utánam.
