Svájcban a közlekedés a legköltségesebb. A tökéletesen összehangolt villamos- és vasút- és troli- és busz- és hajóhálózat használata, márpedig ebben a gyönyörű országban utazni a legkellemesebb a magunkfajta etelközieknek. E mulatságnak azonban horrorisztikus árai vannak. Rabló egy banda ez! Kaptam egy 3X24 órás gyűjtőjegyet, de hát egy hétre jöttem, és a gyűjtőjegy csak a városi közlekedés használatára jogosított fel. Az első nap egy színházfesztiválra vittek. Szerencsére nem kellett jegyet venni, jegyet érvényesíteni, mert a színházfesztiválra szóló jeggyel a tömegközlekedést is ingyen használhattam, elvégre a kedves vendégnek el kell jutni valahogy a helyszínre. Megúsztam. Másnap azonban vidékre készülődtünk, bő kétórás vonatút, és egy szörnyen megterhelő, két és fél perces átszállás állt előttünk. Vendéglátóm jelezte, hogy ezúttal nem kell jegyet vennem, mert az ő bérlete mellé jár egy jegy, amivel a kedves vendég 24 órán keresztül igénybe veheti az ország összes létező járművét, nyugodjak csak meg. A hegyen-völgyön át közlekedő villamoson ülve a lehető legnyugodtabban vettem mindezt tudomásul.
Fotó: Thinkstock
Harmadnap, indulóban az atlétikai gálára ellenőriztem, hogy nálam van-e a gyűjtőjegy, mire vendéglátóm a kezembe nyomta a gálára szóló belépőt, ami természetesen a zürichi tömegközlekedésre is érvényes, így valahogy ezt a napot is megúsztam. Negyedik nap újra vidékre utaztunk. Csodák-csodájára kiderült, hogy a család másik tagjának is van egy 24 órás jegye, amit a kedves vendég rendelkezésére bocsáthat, így abban a 24 órában aztán ültem vonaton, fogaskerekűn, libegőn, hajón, sőt, még a seggemen is. A magaslati levegőtől kábultan, a tehénkolompolástól, kályhatűz melegétől békés és csendes világra szomorú nosztalgiával emlékezve érkeztem vissza a városba. Ekkor már csak két napom maradt. Kétszer is érvényesítenem kellett a 24 órás gyűjtőjegyet, azzal indultunk a reptérre is, hiszen a második 24 órába már a távozásom időpontja is beleszámított, és ekkor történt a nem várt fordulat, a jegy csak Zürich belterületén volt érvényes, vennünk kellett egy villamosjegyet.
Hát még ez is, hát már megint, gondoltam dühösen magamban, és kénytelen voltam vásárolni egy villamosjegyet.
Fotó: Thinkstock
