Mára erősen vesztett népszerűségéből a totó, hiszen a különféle sportfogadó online oldalak, valamint a Tippmix megjelenése szélesebb kínálatot biztosít a sportfogadók számára.
Megjelenésekor unikumnak számított, és akkoriban a magyar futball is más szerepet töltött be a mindennapokban.
A totó kezdetben a Posta Takarékpénztár kereteiben szerveződött, majd 1950-ben átkerült az Országos Takarékpénztárhoz. Az OTP-n belül külön igazgatóság bonyolította le a játékot, oda tartozott a lottó is. Mint ahogyan maga a futball, a totó is Angliából indult, ott már a 20-as években lehetett játszani.
Az állami irányítású intézetek az 1948-as londoni olimpiára Európa legtöbb országában külön sportfogadást szerveztek. Ezek példáját követve Magyarországon is eldöntötték, hogy az olimpiai játékokra való felkészülésre és azok részvételi költségeinek fedezésére Magyarországon szerencsejátékot, sportfogadást szervezzenek a külföldi tapasztalatok alapján. Érdekesség, hogy a 2012-es londoni olimpiára is külön olimpiai szerencsejátékot, lottót vezetett be Nagy-Britannia, az abból befolyó összeget a rendezés költségeire fordítják.
Egy 1968-as hétvégén ezekre a mérkőzésekre lehetett fogadni:
„A Totó a magyar sport új alapja” című bevezető reklámkampány plakátjaival is ezt tükrözte. Ez az első Totóplakát az olimpiai karikákat mutatta be fent, közepén egy klasszikus diszkoszvető figura, alul pedig egy egyforintos érme helyezkedett el, mint a diszkoszvető alapja.
Nem meglepő, hogy az angol mintákat tanulmányozták a magyar szakértők, az „embersportra” (tehát nem a lóversenyre), mint fogadási ajánlatra épülő szerencsejátékok szerteágazó rendszerében az 1923 óta „Góltotó” formátumban kínált angol fogadójáték volt a legnagyobb tradíciójú. Igen gyorsan zajlottak az események, egy rövid közvélemény-kutatás után megszülettek a szükséges állami rendeletek.
1947 augusztusában a Minisztertanács elfogadta a rendeletet, amely szerint embersport versenyekkel kapcsolatos esélyfogadást, úgynevezett tippversenyt kizárólagosan az Államkincstár rendezhet. 1947. október 2-án az „embersport esélyfogadás intéző bizottsága” elfogadta azt a szabályzatot, amely szerint a tippelést lebonyolítják.
Egy hasáb, tizenkét meccs
Végül a magyar illetékesek úgy döntöttek, 12 meccs szerepel majd a kínálatban, mellé 4 pótmérkőzést választottak. Az első totószelvények 3 forint 30 fillérbe kerültek. Meghatározták, hogy az első fogadási eseményeket (a mérkőzéseket október 17. és 19. között rendezik), de már október 7-én nyilvánosságra hozzák, mely mérkőzésekre lehet fogadni.
A totót először csak a nagyobb városokban vezették be: Budapesten kívül 7 településen, Debrecenben, Pécsett, Miskolcon, Győrött, Szegeden, Szolnokon és Szombathelyen. Angliában a játékot már korábban, a két világháború között 12 főmérkőzéses fogadási formában szervezték. Ennek alapján a magyar fogadóknak is 12 főmérkőzést és 4 pótmérkőzést kínáltak.
Egy szelvényen egy játékot lehetett benyújtani (a szelvény egyhasábos volt). A 12, a 11 és a 10 találatra fizettek, de ha nem volt 12-es, akkor a 9-esre is. A fogadás első hetére 20 882 darab szelvény érkezett, melyek közt 12 és 11 találatos nem volt, de 10 találatos 1 db akadt. 1948. március 7-én, azaz 21 hét alatt 1 349 347 darabra emelkedett a fogadások száma.
Vitár Róbert olvas sporthíreket, köztük a totó legfrissebb eredményeit 1983-ban:
Folyamatos fejlődés
1950-ben megjelent a négyhasábos szelvény, megjelentek a totókirendeltségek és a variációs lehetőség is, de ebben az évben adták ki az első totókulcsot is.
Érdekesség, hogy 1952 júniusától a 0 találatosok is nyertek. 1952. július második felében két külön olimpiai szelvényen a Helsinki olimpia atlétikai versenyeire lehetett tippelni. 1956 novemberében és decemberében a forradalom miatt 8 hetes kényszerszünet volt.
1954 májusában megjelent az azóta már a Nemzeti Sport című napilapba beolvadt Sportfogadás.
A legnagyobb változás 1964-ben következett be. Március 8-án bonyolították le az utolsó 12 főmérkőzéses formával szervezett játékot. A 13+1-es játékforma telitalálat nélkül kezdődött.
1993. november 1-től már géppel is lehet fogadni, majd bevezették a Góltotót is.
Telitalálat 1956-ban és 2003-ban
Az ötvenes években is akadtak szép számmal jelentős nyeremények – például a tizenkettes játékforma legnagyobb nyereményét, 644 ezer forintot 1956 októberében fizették ki. A férfi éppen a forradalom kitörésének napján, október 23-án vehette át pénzét, amivel a felbolydult városban nem tudott mit kezdeni. Bankba nem tudta tenni, elásni nem merte, amikor sógora segítségével aranyat és valutát akart venni, a segédkező rokont lelőtték. A pesti flaszter legendái szerint végül kinyittatta a sarki kocsmát és átmulatta a forradalmat.
A történetet megfilmesítették Telitalálat címmel. A főhős, Hackspacher Béla targoncavezető. Egy kisméretű bérlakásban él feleségével, Irénnel, két gyermekével és az anyósával, továbbá Rózsikával, a táncdalénekesnőnek készülő albérlővel. Béla egy lakóközösségi kulturális eseményen programon tudja meg, hogy 12-ese van a totón.
Telitalálat – egy targoncavezető története – japán (!) trailer:
1956. október 23-án két ávóssal beül egy Pobedába, de a gépkocsit váratlanul embergyűrű veszi körül, s a tüntetők „kiszabadítják” az ávósok „fogságából”. A bankok bezárnak, Béla fél, hogy kirabolják, így elássa a pénzt egy játszótéren. Sógora rábeszéli, váltsák aranyra a pénzt. Útközben Pistát (a sógort) lelövik. Hazaérve Béla azt látja, a család elutazott, így ő nem tesz mást, mint beköltözik a kocsmába, ahol gavallér módjára mulatni kezd. Rózsikával egymásba szeretnek, de a szovjet bevonulás után a kocsmát szétlövik, őt pedig „ellenforradalmi cselekedetek” miatt visszahelyezik targoncavezetőnek.
Telitalálat (2003) – magyar film – Rendezte: Kardos Sándor, Szabó Illés. Főszereplők: Gáspár Sándor, Törőcsik Mari, Szalay Marianna, Kaszás Géza, Szirtes Ági.
Totóbotrány
A Sportfogadási és Lottóigazgatósághoz 1982-ben érkezett feljelentés, mert 57 darab 13+1-es szelvény is gyanússá vált. A történteket aztán vizsgálta az OTSH is.
A rendőrségi nyomozás során kiderült, hogy két totózó klán működött Magyarországon, az egyik a kecskeméti és budapesti totózókból verbuválódott úgynevezett Faragó-csoport, a másik pedig a szekszárdi totókirály, Molnár Tibor köré épülő társaság. Megvesztegették a csapatokat, a játékosokat és a futballbírókat egyaránt, s előfordult, hogy egy héten három (Molnárék), vagy akár nyolc-tíz (Faragóék) mérkőzés eredményét is megvásárolták, a többi meccset pedig két- vagy háromesélyesre játszották.
A totóbotrányban több mint ötven klub több mint 200 játékosa, valamint 13 játékvezető volt érintett. A szervezők börtönben végezték, az érintett játékosok azonban többnyire enyhe eltiltásokat kaptak. Az esetről riportkönyv készült (Borenich Péter: Csak a labdán van bőr – A totóbotrány igazi háttere).
AJÁNLOTT LINKEK, FORRÁSOK:
A totóbotrányról I.
A totóbotrányról II.
A totó magyarországi története
Még ma is visszatérnek a sötét idők
