Amerikai kutatók 1998-as kitörése óta monitorozzák az Oregon állam partjaitól 400 kilométerre fekvő csendes-óceáni vulkánt a tengerfenékre telepített nyomásérzékelők segítségével. A háromszáz méteres tűzhányó a legaktívabb tagja Észak-Amerika partjainál, a Juan de Fuca kőzetlemez mentén sorakozó víz alatti vulkánoknak.
Öt évvel ezelőtt írt tanulmányukban az Oregoni Állami Egyetem geológusai és New York-i kollégáik megjósolták, hogy a tűzhányó kitörése 2011 és 2014 között következik be.
Július végi expedíciójuk során, amikor a tudósok megérkeztek a térségbe és leküldték a mélybe a távirányítású robotot, nem ismerték meg a helyszínt.
“Nem találtuk a jelzőket és a monitorozáshoz telepített műszereket” – fogalmazott Bill Chadwick, az Oregoni Állami Egyetem geológusa, a 2006-os tanulmány egyik társszerzője, hozzátéve, hogy a kitöréskor kiömlött lávaréteg vastagsága helyenként eléri a négy métert.
Végül sikerült megtalálniuk mérőműszereik némelyikét, ezek adataiból arra következtettek, hogy a vulkán ez év április 6-án tört ki.
“A legtöbb felszíni tűzhányó esetében a kitörések prognosztizálása rendkívül bonyolult, mivel igen összetett, változékony rendszerekről van szó” – hangsúlyozta Scott Nooner, a Columbia Egyetem geofizikusa, aki szerint az adott víz alatti vulkán viszont kiszámíthatóbbnak bizonyult.
A kutatók a továbbiakban azt vizsgálják majd, hogy miben különböznek a felszíni vulkánok kiszámíthatóbb víz alatti társaiktól.
“Előfordulhat, hogy az óceáni vulkánok kitörését könnyebb megjósolni, mivel a kéreg itt vékonyabb, és folyamatosan termelődik a magma” – hangsúlyozta Bill Chadwick, hozzátéve, hogy egyetlen sikeres előrejelzésből azonban még nem lehet messzemenő következtetéseket levonni.
