A Rodinia kialakulása a feltételezések szerint 1,3 milliárd évvel ezelőtt kezdődött, három-négy korábban létező kontinens összesodródásával. Nyolcszázmillió évvel ezelőtt nyolc kisebb földrészre szakadt szét.
A tudósok Staci Loewyvel, a bakersfieldi Kaliforniai Állami Egyetem geokémikusával az élen izotópvizsgálatok segítségével próbálták meghatározni az Amerikai Egyesült Államok északkeleti területeinek, Kanada keleti részeinek és Grönlandot a földtörténeti őskorban magába foglaló szárazföldnek, a Laurentiának, valamint a Kalahári-medencének – ősi Afrikának – a helyzetét a Rodinia szuperkontinensen belül.
Ehhez az antarktiszi Coats-földön, Afrika déli részén, az Umkondo-régióban, valamint a texasi Franklin-hegységben gyűjtöttek kőzetmintákat. Korábbi vizsgálatok ugyanis kimutatták, hogy ezeknek a kőzeteknek azonos a kora, ahogy azonosak a kémiai és földtani tulajdonságaik.
Mint most az elemzések során kiderült, a három helyen gyűjtött kőzetmintáknak teljesen azonos volt az ólomizotóp-összetétele is.
A kutatás újabb bizonyítékot szolgál annak az elméletnek az alátámasztására, miszerint bolygónk három nagy kontinense – Észak-Amerika, Afrika és az Antarktisz – között összeköttetés létezett az 1,1-1 milliárd év közötti időszakban.
Azelőtt történt ez, mielőtt még kialakulhatott volna a csendes-óceáni medence, beköszöntött volna a globális tél, azaz a hógolyó-Földnek nevezett eljegesedés korszaka, vagy mielőtt bolygónkon kialakulhattak volna a soksejtű életformák.
A kutatásról a Geology című folyóirat online kiadásában számoltak be a tudósok. A tanulmány nyomtatásban a szaklap szeptemberi számában lát napvilágot.
