Nincs könnyű helyzetben az, aki manapság kulturális területen próbál nagyot robbantani. Egyrészt azért, mert pénz nélkül ez nagyon nehéz, ha pedig van pénz, rögtön jön a kérdés: honnan van. Ha innen, az a baj, ha onnan, az a baj, mindenképpen magyarázkodni kell.
Rudolf Péter is szükségét látta a szentendrei sajtótájékoztatón, hogy háromszor is szabadkozzon a 750 milliós költségvetés miatt, kár, hogy ez velejárója egy ilyen eseménynek.
Fotó: Hír24
Persze, a 750 millió forintos büdzsé valóban nem kevés: a legnagyobb pillér a megteremtésében az MTVA (tehát mi), ezen kívül a filmalkotások támogatását segítő társaságiadó-kedvezmények (tao-pénzek) összege, a Richter Gedeon Zrt. és az Emberi Erőforrások Minisztériuma (tehát mi) adott még pénzt a filmre. Utóbbi 100 millió forintot, a költségvetés rendkívüli helyzetekre félretett összegéből – hogy mi a rendkívüli ennek az alkotásnak a megteremtésében, az egy másik kérdés.
Már a tájékoztatón fogadást mertem volna kötni, hogy több tudósítás is az anyagiakra építi majd mondandóját, jelentem, nyertem volna: „Rudolf Péter sorozata percenként 1,8 milliót ér az adófizetőknek” (Népszabadság).
Számok jönnek: a sorozat 6 darab 52 perces epizóddal jelentkezik majd, várhatóan 2014 októberében. 9 napja tart a forgatás, összesen 74 napon át zajlik majd. 107 forgatási helyszínen több mint 100 színész dolgozik majd az ügyön.
Fotó: Hír24
A sorozat alapja Fehér Béla Kossuthkifli című regénye, amely 2012-ben jelent meg, és sajátos, archaikus, olykor kreált nyelvezetével sokakat meghódított. Jómagam nem vagyok Fehér-szakértő, pár éve a Művészetek Völgyében vettem részt egy felolvasó-délutánján. Akkor Cserna-Szabó Andrással olvastak fel, miközben lecsót főztek (igen, akkor jelent meg könyve, Lecsó címmel).
Most nem sütöttek kossuthkiflit a szentendrei sajtóeseményen, merthogy egyikőjük sem volt ott. Szervíroztak viszont sütit: pozsonyi kiflit.
Épp Cserna-Szabó jellemezte korábban a regényt így: „A Kossuthkifli egyszerre hiteles történelmi regény és frenetikus Jókai-paródia, XIX. századi pörgő road movie és népmesei motívumokkal átszőtt magyar mágikus realizmus, gigantikus romantika-parafrázis és igazi, régimódi, izgalmas kalandregény.”
A történet az 1848–1849-es szabadságharc idején, egészen pontosan 1849 májusában játszódik. Swappach Amadé (Lengyel Tamás), Kossuth seregének őrnagya megszökteti szerelmét, Estillát (Trokán Nóra), aki egy cukrász polgár (Haumann Péter) lánya.
Pozsonyból egy delizsánszon útnak indulnak Debrecenbe egy láda bejglivel (a kocsi hajtója Kálloy-Molnár Péter). Igen, delizsánszon, azaz postakocsin. A regény nyelvezetének meg akar felelni a film, Hársing Hilda olykor komoly kutatómunkával derítette ki egy-egy kifejezés jelentését.
Fotó: Hír24 / Dobos Sándor
Egy feltételezett hazaárulás leleplezése a cél, kémjátszmának lehetünk tanúi. A kocsit üldözni kezdi egy halottaskocsi, amelyen Swappach apja, a császári kémszervezet egyik vezetője (Reviczky Gábor), Estilla apja, a cukrász és egy besúgó, Dalfalvi Matyiő (Kőszegi Ákos) is utazik.
„Ez egy Jókai-paródia, egy kalandregényből készült kalandfilm, egy road-movie, egy intellektuális Gyalog galopp, egy kísértetházakban játszódó őrület, ami nagyon rólunk szól. Arról, hogy mi kik is vagyunk, hogyan is élünk, hogyan is nem tudunk évszázadok óta összekapaszkodni. Sok patriotizmus van a regényben, de a fő eleme a szabadság, ezt kell nekünk megmutatni, és ehhez a színészek garanciát jelentenek” – mondta Rudolf Péter a csütörtöki sajtótájékoztatón, a szentendrei skanzenben.
„Kerestem a lehetőséget az Üvegtigris után, azt a lehetőséget, amikor megszállott állapotba kerülök. Mikor elolvastam a regényt, azt mondtam, ebből filmet KELL csinálni. A regény zseniális, ötvözi a plebejus indulatot, a humort, és nagyon meg akarunk neki felelni” – tette hozzá.
Fotó: Hír24
Ő és Kapitány Iván operatőr is hangsúlyozta, a Magyar Televízió lényegében a nyolcvanas évek óta nem készített kalandfilmet, most itt a lehetőség, de a feladat nem egyszerű: a történet szereplői ugyanis átutazzák a szabadságharc idején az országot. A forgatás egyik fő helyszíne a szentendrei skanzen, ezzel kapcsolatban Reviczky Gábor szólt hozzá találóan: „a skanzen nagyon sok pénzt megspórol nekünk, hiszen nem kell felépíteni a díszleteket”.
„Az ember megérkezik egy olyan filmbe, amilyennel már rég találkozott. A filmben a társadalom minden rétege jelen van, a mesefigura, a csibész, a kalandor, a polgár” – mondta Haumann Péter, aki ugyanúgy, mint a többi főszereplő, roppant lelkes.
Épp emiatt lelkesedtem magam is: egész jól elsülhet a dolog, főleg, ha a több hónapos utómunka is minőségi lesz. Kapitány Iván megjegyzése: „Nem lenne jó, ha karóra lenne Jumurdzsákon.”
Fotó: Hír24
Az MTVA szóvivője egyébként elmondta, céljuk a történelmi hagyományok felélesztése, mert „minden, ami magyar, fontos”. Épp ezért örültek, amikor Rudolf Péter megkereste őket az ötletével.
A filmben egyébként a mellékszerepeket is illusztris színészek játsszák: láthatjuk majd a képernyőn többek között Törőcsik Marit, Básti Julit, Nagy Marit, Szabó Győzőt, Lukáts Andort, Balikó Tamást, Adorjáni Bálintot, Scherer Pétert vagy épp Debreceni Csabát.
