Alig 18 hónappal a francia bajnoki cím és a Bajnokok Ligájában elért elődöntő után az AS Monaco rekord gyorsasággal esett ki az európai kupákból, miközben a francia bajnokságban az utolsó előtti helyen kuporog. A klubra rájár a rúd, és az a csúfság is megtörténhetett, hogy a Brugge elleni BL-mérkőzés napján a klub tulajdonosának otthonában házkutatást tartottak, nem sokkal a kezdő sípszó előtt pedig előzetes letartóztatásba helyezték.
Thierry Henry pedig vakarhatja a fejét. A klub alig pár hete kinevezett vezetőedzője a Brugge elleni vereséget (0-4) követően így nyilatkozott:
Egyre aggasztóbb a helyzet. Rengeteg játékosunk hiányzik. De nem jöttem volna el, ha nem akarnék ezen változtatni.
Váratlan beszakadás, vagy fokozatos leépülés áll a jelenség mögött? A válasz: is-is. Ehhez érdemes megnézni a klub életének alakulását nagyobb távlatban.
Az AS Monaco mindig is rendhagyó mikrokozmoszként létezett a francia labdarúgás térképén. Többnyire sikeres klubnak számít Franciaországban, történelmük során 8 bajnokságot és 5 hazai kupát nyertek, a Bajnokok Ligájában is az utolsó francia klubnak számít, amely eljutott a döntőig (2004). Sajátos közigazgatási és demográfiai helyzete miatt saját erősségeire volt kénytelen építeni: egyrészt az adókedvezményekre, másrészt a megkerülhetetlen tényre, hogy a gyér népsűrűség miatt nem nagyon fociznak 14 év alatti gyerekek Monte Carlo utcáin.
A klub ezért arra kényszerült, hogy kiterjessze játékos-megfigyelői hálózatát olyan játékosokra, akik inkább az utóképzésüket (post-formation) tudják elvégezni az akadémián: fiatal játékosaik többsége 16 évesen érkezik az ország öt sarkából, cserébe a teljes családdal tölthetik késő kamasz éveiket Monacóban. Így került a klubhoz annak idején Arsene Wenger irányítása alatt Thierry Henry, Emmanuel Petit és Lilian Thuram is. Erre tevődik rá az adómentességet biztosító környezet, amivel már befutott játékosokat tudtak vonzó ajánlatokkal magukhoz csábítani, mint Jürgen Klinsmann, Sonny Anderson, Rafael Márquez, vagy Glenn Hoddle.
Az egyesület ezen filozófiáját nagyjából mindenki átvette, ehhez járult hozzá a 28 éven át regnáló klubelnök, Jean-Louis Campora személye is, akinek 2008-as távozását több évnyi dögvész és sáskajárás követte:
Sötét orosz hajnal
Ekkor érkezett a képbe az orosz Dimitri Ribolovjev, akit a Forbes akkoriban vagyona alapján a világ 93. leggazdagabb emberének taksált és akinek pályaíve semmiben sem különbözött a rendszerváltás utáni oligarcháékétól: 1991-ben az Urakali nevű, káliumtartalmú ásványok bányászatával és műtrágyagyártással foglalkozó cég részvényese, majd tulajdonosa lett. Közel 10 hónapot ült előzetes letartóztatásban, mert a hatóságok azt feltételezték róla, hogy megölette az egyik konkurens cég vezetőjét – a vádakat később ejtették, Ribolovjev eladta az Urakalit az Anzsi Mahacskala tulajdonosának, Szulejman Kerimovnak, majd száműzetésbe vonult.
Ribolovjev 2013-ra vásárolta fel jelképes 1 euróért az AS Monaco 66 százalékát (a maradék 33 százalék az uralkodó Grimaldi-család tulajdona) és törlesztette az addig felhalmozott több mint 130 millió eurós adósságot. A felvásárlással két könnyen azonosítható célja volt:
- Ribolovjev fél attól, hogy egy nap az orosz hatóságok esetleg utána nyúlnak. Ciprusi állampolgársága van (beszállt az egyik legnagyobb országos bankba), viszont van egy különmegállapodásuk az oroszokkal, hogy kiadatási eljárás esetén átadhatják az orosz hatóságoknak. Ribolovjev ezért szeretne valamilyen EU-s állampolgárságot, ehhez pedig a monacói beruházás segíthet.
- Közeli barátja, Roman Abramovics Chelsea-jéhez hasonló üzleti modellel rendelkező klubot felépíteni, melynek fő tengelye a befutott sztárjátékosok felvásárlása, az ebből generált siker és üzleti haszon (megnövekedett TV-jogok, kereskedelmi bevételek) felhajtása.
Az orosz mágnás érkezésekor a Monaco még a másodosztályban szerepelt, az első átigazolási időszakban rögtön 9 játékost igazoltak, köztük Nacer Barazite-ot, Andreas Wolfot, Danijel Subasicot, de ott volt köztük a Sampdoria akkori magyar középpályása, Koman Vladimir is. Marco Simone edző helyét később Claudio Ranieri vette át, akivel a klub a 2013/2014-es szezonra visszakerült az élvonalba.
Forró portugál fuvallatok
Ezt követően másfél éven belül három dolog is történt, ami alapvetően változtatta meg a Monaco röppályáját.
- 2013 év elején Ribolovjev maga mellé vette közeli ismerősét, Vadim Vasiljevet alelnöknek, aki szoros kapcsolatban állt az egyik legbefolyásosabb játékos ügynökkel, a portugál Jorge Mendessel.
- Mendesen keresztül 2013 nyarán új szakmai igazgató érkezett a klubhoz a Sporting Lisszabon korábbi felelőse, Luis Campos személyében. A portugál vonal felerősödött, rajtuk keresztül érkezett 2014-ben a nemzetközi rutinnal nem rendelkező, de generációja egyik legtehetségesebb edzőjének tartott Leonardo Jardim, valamint két világsztár, Radamel Falcao és James Rodriguez is – mindketten játszottak az FC Portóban. (Campos és a további sportigazgatók igazolásait lásd keretesben).
- 2014 tavaszán Dimitri Ribolovjev hosszas pereskedés után elvált feleségétől, Elenától. A nemzetközi bulvármédia által csak „az évszázad válásaként” jegyzett huzavona után a genfi bíróság döntése szerint Ribolovjevnek 4 milliárd (!) svájci frankot kellett kifizetnie feleségének a 24 év házasság után. A felek végül ismeretlen összegről peren kívül egyeztek meg. Annyi bizonyos, Ribolovjevnek fizetnie kellett, nem is keveset.
Ribolovjevnek döntést kellett hoznia. Pénztárcája ugyan nem végzetesen, de számottevően megvékonyodott, mellette viszont rendelkezésre állt a humán tőkéje és a klub felderítői hálózata. A sztár-importot ezért berekesztették. Az új jelszó a fiatal, 17-22 év közötti tehetségek becserkézése lett, akiket Jardim fokozatosan épített be a felnőtt csapatba és akiket később busás haszonért tovább értékesítettek.
Az eredmények pedig nem maradtak el. A Monaco újra a francia topcsapatok körébe került és évről évre szép eredményeket értek el.
- 2013-2014 – 2. hely (80 pont), frissen feljutva a másodosztályból
- 2014-2015 – 3. hely (71 pont), Bajnokok Ligája negyeddöntő (a Juventus ejti ki őket)
- 2015-2016 – 3. hely (65 pont), Bajnokok Ligája kiesés már a selejtezőkben,
- 2016-2017 – 1. hely (95 pont), Bajnokok Ligája elődöntő, Ligakupa-döntő
- 2017-2018 – 2. hely (80 pont), Bajnokok Ligája kiesés csoportkörben, Ligakpua-döntő
A működési modell pedig meghozta gyümölcsét. A siker velejárójaként a holnap sztárjairól már jelen időben beszéltek, hírük eljutott az európai óriások döntéshozóihoz, így fordulhatott elő, hogy a Monaco csak a legutóbbi átigazolási időszakban 316 millió euró értékben tartott kiárusítást (köztük a klubrekordot jelentő Mbappé, Lemar, Fabinho, Kongolo, Moutinho, korábban Martial, Kondogbia, James).
Hűvös mediterrán szelek
Hiába eredményes üzletileg, ha a magas potenciállal rendelkező fiatalokra teszik meg a tétjeiket, de időközben a Monaco döntéshozói között is magas volt a fluktuáció, a sportigazgatók által kezdeményezett igazolások pedig elmaradtak a várakozásoktól. Tegyük mellé, hogy a csapat minden évben eladja a legértékesebb portékáját, ezzel lefejezve az adott évben összeverődött öltözőt, a játék hamar a folyamatos újrakezdésről szól.
A keretet messze nem sikerült olyan minőségben összerakni, mint 3-4 évvel ezelőtt. A legújabb sportigazgató, Michael Emenalo ugyan megjárta a Chelsea legkülönbözőbb fokozatait (utánpótlás-edző, scout), de az elmondások szerint Vasiljev és Mendes kettőse irányít, akiknek a szitáján egyre kevesebb aranyrög akad fenn. Jean-Eudes Aholou nem tudja nyújtani, amit Fabinho és Samuel Gransir is messze van Kylian Mbappé mozgékonyságától, Jardim pedig bárhogy csűrhette-csavarhatta a taktikát, az alapanyag beéréséhez vagy több idő, vagy minőségibb igazolásokra lett volna szükség. A 2018/19-es szezont pocsékul kezdték és hamar elfogyott a türelem, Ribolovjevék ezért drasztikus döntést hoztak és a bútorokat jól ismerő, jó hírnevű, de edzőként még rutintalan Thierry Henry-t szerződtették, aki 4 meccs alatt még egyetlen győzelmet sem tudott felmutatni.
A mélyben tehát van baj, de a Monaco is alul teljesít. Az Understat elvárt gólok és elvárt pontszerzések számoló modellje szerint a csapat az idei bajnokság 6. helyét foglalhatná el 17.6 ponttal, ami az eddig elért 7 ponthoz képest óriási különbség. A Monaco valós szintje a keret értékéhez képest sincs ennyire mélyen, de biztosan elmarad a korábbi évekétől. A csapat új húzónevei egyelőre nem bújtak ki a sötétségből és jelenleg sérülések is tizedelik a keretet.
Jó eséllyel a gépezet be fog indulni, de a korábbi évek csúcsra pörgetett fordulatszámát nehezen lehet elvárni. Ha a Monaco meg akarja találni régi önmagát, alaposabban körül kell néznie a játékos piacon, ehhez pedig a vezetőedzőnél magasabb szinten kell komoly önreflexiót gyakorolnia. Thierry Henry addig is kotyvaszthat, vasárnap nem is kell jobb labort keresnie: a Paris Saint-Germain-t fogadják a Louis II. stadionban.
Szabó Christophe
Nyitókép: Valery HACHE / AFP
