Fotó: Neményi Márton
Hány napja ülsz a bíróságon?
Több mint 40 napja forgatunk, de ez nem csak a bírósági napokat jelenti. Meglátogattuk a helyszíneket, a családokat forgatunk kapcsolódó eseményeken…
Mi értelme van egy olyan munkának, aminek nem is látod a végét?
Azt gondolom, hogy ez egy olyan fordulópont Magyarországon, olyan változás a romák és a többségi társadalom viszonyában, hogy ha ezt valaki nem dolgozza fel, akkor feledésbe fog merülni és nem ad lehetőséget arra, hogy ebből tanuljunk és így lépjünk tovább.
De ezt senki nem követi így? Én minden tárgyalás után látok híreket…
Az elején óriási médiaérdeklődés volt. Ez igaz. De mostanra gyakorlatilag mindenki kikopott mellőlünk és pont ezért érzem, hogy most már nem lehet abbahagyni! Van olyan, amikor csak nyomtatott sajtó van ott egy tárgyalási napon. Sőt van, amikor senki. Csak mi.
Fel lehet dolgozni ekkora mennyiségű anyagot?
Itt van minden egy jó filmhez: a félelem a harag a dráma gyilkosság, az élet. Minden. Sőt valami elképesztő személyiség a bíró. Egy igazán jó karakter. Ha ez nem egy valós történet lenne, hanem fikció akkor persze sokkal könnyebb lenne az egész. De sajnos ez megtörtént itt Magyarországon. Embereket öltek meg a cigányságuk miatt.
De nem csak a tárgyalóteremben van szörnyű dráma. Van egy férfi, akinek a feleségét ölték meg és van egy tizenéves siket kislánya. Amikor ott forgattunk náluk, szívbemarkoló volt, hogy a lány 3 éve áll az ajtóban és még mindig reménykedik, hátha hazajön az anyukája. Szinte csak vele tudott kommunikálni. Ez persze nagyon megvisel. Nyilván ez persze semmi ahhoz képest, amit ezek az emberek átéltek.
És hogyan viszonyulsz az elkövetőkhöz?
Amíg nincs ítélet addig nehéz bárhogyan viszonyulni, ha objektív akarsz maradni.
Jó. Látom ezt nem érdemes feszegetni. Mi hajt?
Nekem a dokumentumfilm egyrészt önkifejezés. Meg egy olyan eszköz, amivel talán tudok a világra egy kicsit hatni. Tegnap a facebook-on egy Einstein idézetet küldtek körbe, hogy nem az ördögök fogják elpusztítani a világot, hanem akik végig nézik, és nem csinálnak semmit! Nekem a film egy olyan valami, amivel nem maradok tétlen.
Fotó: Neményi Márton
Ezzel biztosan sokan egyetértenek. Bármelyik állami hivatalban vagy nagy cég pr osztályán kint lehetne az idézet. Gondolom más is fontosnak tartja ezt a munkát.
Hát… Most nagyon fontos, szakmailag, hogy a Proton Cinema a Petrányi Viki és a Mundruczó Kornél cége beszállt. Fontosnak érzik a témát, fantáziát látnak a megvalósításban. Amikor megfogalmaztam, hogy én ebből filmet szeretnék csinálni, már akkor tudtam, hogy nehéz lesz. A barátaim már menekülnek ha meglátnak mert mindenkitől azt kérdezem, nem tud e egy kis pénzt adni… (nevet) apropó neked nincs?
De komolyra fordítva rengeteg pályázatot beadtam. Mondjuk úgy: kevés sikerrel. Most novemberben kiír egy pályázatot a Média Tanács. Reménykedem.
De csak van olyan nagy cég a top mondjuk 100-ból aki adna egy ilyen filmre!
90 támogatói levelet írtam nagy cégeknek…
Senkit nem érdekelt? Televíziók?
Nem akartam mondjuk megkeresni a HBO-t akik tudom, hogy gyártanak magyar dokumentum filmet. Azt gondolom, aztán lehet, hogy tévedek, hogy a magyar televíziók nem fogékonyak erre, hiszen ez egy több éven keresztül zajló forgatás, nagyon érzékeny témáról. Abba a kompromisszumba pedig semmiképpen nem akartam belemenni, hogy mondjuk, állják a költségeket vagy egy részét és a végén valami kimarad azért, hogy bemutatható legyen.
Miért? Ez tabu lenne?
Szerintem igen. Meg itt egy csomó olyan szál van, ami mondjuk a komform médiába nem fér bele. Szerintem. Aztán mondom, még az is lehet, hogy tévedek.
Fotó: Neményi Márton
De akkor miből lesz film?
Én erre most feltettem mindent! Gyakorlatilag a egész családi kasszát. Most azt szeretném csak, hogy a munkatársaimat minél előbb ki tudjam fizetni. Operatőr, vágó hangmérnök.
Van még filmed, amin dolgozol?
Persze! Van egy, amin hat éve… Barta Tamásról.
Hat éve?! Csak olyan témád van, amire nincs pénz?
Ez inkább azért csúszik hátrébb, mert mindig van kicsit aktuálisabb. Édesanyám a jogörököse Barta Tamásnak, és így birtokomban van az egykori LGT tag hangos levelezéséhez. 1974-tól 82-ig így beszélgettek az anyukájával. Majdnem 20 óra. Tulajdonképpen egy élő telefonbeszélgetés, így több mint 30 év távolból. Már forgattam hozzá Los Angelesben. Egyszer csak elkészül. Azt hiszem, ezzel egy kicsit tudok várni. De ez nem olyan, mint a roma gyilkosságok, amihez az ember eladja az autóját, mert most kell megcsinálni! Nem holnap. Most.
