A Brit Columbiai Egyetem kutatói érdekes eredményre jutottak, amikor azt vizsgálták, vajon az agyunknak akkor kell jobban megerőltetnie magát, amikor az edzésre gondolunk, vagy akkor, ha a pihenésre – kiderült, hogy az evolúció során az emberi agy a lustaságra rendezkedett be, és aktívan tennünk kell ellene, ha nem akarjuk, hogy ez így is maradjon.
Szeretjük az aktív képeket, csak az agyunk dolgozik többet értük
A kutatók azért kezdtek bele a vizsgálatokba, mert érdekesnek tartották, hogy hiába van minél nagyobb kultusza napjainkban a mozgásnak és az aktív életmódnak, a statisztikák nem követik a divatot, és sokkal kevesebbet mozgunk, mint eddig bármikor.
A tudósok a kutatáshoz egy csapat fiatal felnőttet ültettek számítógép elé, akiknek felváltva aktívan mozgó és pihenő emberes piktogramokat mutattak. A feladatuk az volt, hogy az aktív piktogramokra vigyék az avatarjukat, és a pihenőket kerüljék el. A legtöbb résztvevő ezt ügyesen megoldotta, az érdekes csak az volt, hogy az agyi aktivitásuk mit mutatott közben.
![Nincs mit tenni, az emberi agy lustaságra van programozva 1](https://s.24.hu/app/uploads/2017/10/run.jpg)
Elektroenkefalográfia (EEG) során kiderült, hogy az agyuknak nagyobb erőfeszítésre volt szüksége ahhoz, hogy az aktív képek felé közeledjen, míg a passzív piktogramoknál kevesebb agyi erőforrásra volt szükségük az alanyoknak. A kutatók szerint ez azt jelenti, hogy az agynak jobban kell dolgoznia akkor, ha az aktív cselekvésre koncentrál, mint akkor, ha a pihenésre. Ez lehet az oka annak, hogy természetesen lustaságra vagyunk programozva. Az eredményeket a Neuropsychologia tudományos folyóiratban közölték.
„Azt korábbi kutatásokból már tudtuk, hogy az emberek általában gyorsabban kerülik el a passzív helyzeteket, és gyorsabban közelednek az aktív helyzetek felé” – írta egy sajtóközleményben Matthieu Boisgontier, a kutatás vezetője. – „A mi kísérleteinkben az az érdekes, megmutattuk, hogy a fizikai inaktivitás gyors elkerülése következményekkel jár – ez a következmény pedig a ráfordított agyi erőforrások növekedése.
Az eredmények azt mutatják, hogy az agyunk ösztönösen a passzív viselkedéshez húz.
Az ősemberektől maradhatott ránk a lustaság
Ez nem is csoda, hiszen az evolúció során az energiaraktározásnak nagy szerepe volt, és segítette az emberi faj túlélését. A megfelelő pihenés után őseink sokkal hatékonyabbak voltak a kunyhóépítésben, a párszerzésben és az élelmiszer begyűjtésében vagy vadászatában is. Ha az agyuk nem terelte volna őket a pihenés felé minden adandó alkalommal, könnyen lehet, hogy nem maradt volna elég energiájuk a fontos feladatok ellátására, és a túlélés biztosítására.
Boisgontier és csapata szerint ez ellen persze lehet tenni, és bár nem tudjuk egyik napról a másikra átprogramozni az agyunkat, az már fontos lépés, hogy felismertük ezt a sajátosságát. Amíg nincs biztos módszer arra, hogyan lehet nagyobb kedvünk az aktivitást igénylő feladatokhoz, addig nem tudunk mást tenni, mint akkor is elmenni edzeni, ha éppen bármi mást szívesebben csinálnánk helyette.