A Szigetnek vége, de ez nem azt jelenti, hogy ne foglalkozhatnánk még egy kicsit a fesztivállal, és azzal, hogy milyen újdonságot láttunk. A gasztronómiai felhozatalról már egy hosszabb cikkben foglalkoztunk, hogy mit érdemes egy ilyen nagy rendezvényen választani, és mi az, amit nagyon, de nagyon messziről el kell kerülnünk. Érintettük a prémium felhozatalt is, de a Costesnek szenteltünk nagyobb figyelmet, ami a Michelin-csillaga ellenére eléggé leszerepelt a hamburgerével. Az Akvárium volt még kint a VIP-ben, ami hozta a saját menüjét túlárazva, illetve a Sas utcában októberben megnyíló Société Budapest (divat és kortárs képzőművészet is lesz a házban), ami árakban igazodott a többiekhez, viszont újoncként igazán tisztességes menüt rakott össze.
Ebből már némileg következtethetünk arra is, hogy mire számíthatunk az őszi premierük után fine bistro éttermükben (valahol a fine dining és a bisztró között állt meg a hely félúton) egy drágább, elitebb közegben és a bisztrójukban, ahol nagyjából a Nádor utcai Börze áraira lehet számítani ebédmenükkel, lazább vonallal. Na meg pár összetevős fogásokra és minőségre. Sőt, aki az elmúlt egy évben járt a Hold utcában (itt van például Széll Tamásék bisztrója is), az már felkészülhetett a stílusukra, sokan dicsérték a piacos ebédjüket.
Annyi jó hasonló hely nyílik mostanában, hogy mindenkinek meg kell találnia a saját hangját, amivel villanthat. Az éttermeknek muszáj a kaptafájuknál maradniuk, és azt a tökéletességre vinniük. Így a Société Budapestben nem lesz pizza vagy hamburger, ahogy a Szigeten is a szomszédos Digóra hagyták a kemencézést. Lesz viszont egy nemzetközi, kevert konyha sok-sok kecskesajttal, ez ugyanis a fiatal konyhafőnök, Krasznai Norbert egyik kedvence. A séf nem tudja elképzelni, hogy a klasszikus, több csillagos éttermekben dolgozzon hosszútávon, maximum tanulni jár a konyhákra, de ez a lazább vonal áll hozzá mégiscsak közelebb. Lesz magyar és nem magyar hozzávaló, Krasznai fontosnak tartja a hazai alapanyagokat, de nem fogja a minőséget feláldozni csak azért, hogy kiírhassa az étlapra, hogy náluk csak magyar termékek fordulnak meg. Így nehezebb például itthonról sajtot beszerezni, de nem a minőségbeli különbségek miatt. Egyszerűen a kézműves sajtok sokszor olyan drágák, hogy ilyen mennyiségben nem éri meg tányérra tenni. Krasznai Norbert a Szigeten egy görög kecskesajttal dolgozott, ami inkább emlékeztethetett bárkit a fetára, mint egy markáns kecskesajtra.
Az meg megint nem kérdés, hogy egy ilyen bisztrós hely megtalálja a közönségét az ötödik kerületben. Egymást érik a Börzék és Bestiák, nem nehéz jó helyet találni egy-egy különlegesebb napra a magyaroknak vagy a turistáknak. A környék és a menü persze belövi a célközönséget, nem diákkedvezményekre és menzára kell gondolni, hanem egy körülbelül 10 euró/3200 forintos ebédmenüre. Amennyire a bulinegyed lakossági lett, az ötödik kerület annyira építi az imázsát az ellenkező irányba, és a luxust célozza meg. Persze a képek többet mondanak minden szónál, lássuk, hogy mi költözik ősztől a Bazilika mellé, bár a tálalást nyilván turbózva kapjuk majd. A mi kedvenceink egyértelműen a saláták voltak, lehet, hogy a negyven fok miatt, lehet, hogy csak úgy, de mind a kecskesajtos, mind a citrusos répás saláta vitte a pálmát.
A képre kattintva galéria nyílik!
Disclaimer: a Société Budapest és a 24.hu-t kiadó Centrál Digitális Média Kft. tulajdonosai megegyeznek.
Kiemelt kép: Fülöp Dániel Mátyás / 24.hu
