Válogatásunkban a fajuk fennmaradásáért a legszokatlanabb eszközöket használó virágokat, zöldségeket, gombákat és gyümölcsöket mutatjuk be.
Az ibolyák magjainak tokja lassan kinyílik, majd kiszárad, a növekvő nyomás pedig egy idő után egyszerűen kirobbantja magából a leendő utódokat:
A nebáncsvirág ennél jóval egyszerűbben működik: nála elég csak egy apró környezeti hatás – akár csak egyetlen ráhulló vízcsepp is –, a tok pedig máris tűzijátékként szórja szét a magokat:
A főként a trágya tetején élő Pilobolus gombák fény hatására vágynak ágyúkká – spóráik két mikromásodperc (a másodperc félmilliomod része) alatt olyan mértékben gyorsulnak, mintha egy embert a fénysebesség százszorosával indítanánk el a felszínről
A hazánkban vadon termő, lövőuborkaként is emlegetett magrúgó a legkisebb mozgásra tesz ugyanígy:
A juhar, a platán és a szilfa propellerként repülő, más fákénak sokkal nagyobb utat bejárni képes termése
A fenyőfélék közé tartozó cédrussal azonban egyikük sem érhet fel, hiszen a jókora fák egy erőteljes rázásra fehér felhőként indítják útjukra a polleneket:
