Mert nem csak a dzsungelek, szavannák és erdők vadállatai tudnak bármit bevetni a céljaikért: a táplálékszerzésért, a túlélésért és az utódokért.
Válogatásunkban a fajuk fennmaradásáért a legszokatlanabb eszközöket használó virágokat, zöldségeket, gombákat és gyümölcsöket mutatjuk be.
Az ibolyák magjainak tokja lassan kinyílik, majd kiszárad, a növekvő nyomás pedig egy idő után egyszerűen kirobbantja magából a leendő utódokat:
A nebáncsvirág ennél jóval egyszerűbben működik: nála elég csak egy apró környezeti hatás – akár csak egyetlen ráhulló vízcsepp is –, a tok pedig máris tűzijátékként szórja szét a magokat:
A főként a trágya tetején élő Pilobolus gombák fény hatására vágynak ágyúkká – spóráik két mikromásodperc (a másodperc félmilliomod része) alatt olyan mértékben gyorsulnak, mintha egy embert a fénysebesség százszorosával indítanánk el a felszínről
A hazánkban vadon termő, lövőuborkaként is emlegetett magrúgó a legkisebb mozgásra tesz ugyanígy:
A juhar, a platán és a szilfa propellerként repülő, más fákénak sokkal nagyobb utat bejárni képes termése
A fenyőfélék közé tartozó cédrussal azonban egyikük sem érhet fel, hiszen a jókora fák egy erőteljes rázásra fehér felhőként indítják útjukra a polleneket:
A Budapest-Lajosmizse-Kecskemét vasútvonal nagy része közel hatvan éve nem esett át komolyabb felújításon, pedig igazán szükség lenne rá: ami másik vonalon félórás út, az itt egy egész.