A mindössze nyolc év alatt, 1754-1762 között épült Téli Palota egészen az 1917-es októberi orosz forradalom kitöréséig a cári család otthona volt, négyszázhatvan, kincsekkel tömött szobájával együtt. 1922 óta azonban már a világ egyik leggazdagabb múzeumi gyűjteményének, az Ermitázsnak ad otthont.
Az Ermitázs a Néva felől / Fotó: A. Szavin
A cári rendszer 1917 februári bukását követő polgárháború, illetve intervenció következtében lassan megszülető Szovjetunióban egymást követték a furcsa események, melyekkel párhuzamosan hirtelen fontossá vált a különböző néprétegek nevelése, illetve a vörösök által fontosnak tartott kultúra hirdetése.
Ennek részét képezte a sakk népszerűségének növelése, melyre érdekes formát találtak: 1921-ben, Szmolenszkben élő embereket helyeztek a gigászi sakktáblára, a következő években pedig újra megismételték az eseményt. A játéknak 1924-ben a szentpétervári (akkor természetesen leningrádi) Téli Palota előtti tér adott helyet, a Vörös Hadsereg, illetve a szovjet haditengerészet katonái által alakított bábukat pedig két sakknagymester, Peter Romanovszkij és Ilja Rabinovics irányították.
A Téli Palota előtt, 1924
A játékosok a korabeli leírások szerint öt órán át küzdöttek, de végül nem derült ki, hogy a vörös katonák által alakított sötét, vagy a világos bábuk bőrébe bújt tengerészeket irányító mester győzött-e.
Egy dolog azonban biztos:
Leütött játékost visznek le a pályáról, Maribor, 1962 / fotó: Joze Gal
Élő emberekkel játszott sakkjátszmákról feljegyzések és festmények egész sora maradt fenn az elmúlt évszázadokban, a XX. században azonban komoly hagyománya is született: a Velencéhez közeli Marosticában 1923 óta minden második év szeptemberének derekán játszanak egy furcsa partit, megemlékezve egy 1454-ben két lovag által játszott játékról, melyben a két férfi eldöntötte, hogy melyikük hódíthatja meg közös szerelmük szívét.
A 2015-ös Testfestő Világfesztivál (World Bodypainting Festival) folyamán játszott parti pillanatképe / fotó: JIP
A szokást Marostica japán testvérvárosa, Tendō is átvette, bár ők nem a sakkot, hanem a shogi nevű táblajátékot játsszák, a Sengoku-kor (XV.-XV. század) ruháiba öltözve.