„Az elmúlt negyven nap felveti annak lehetőségét, hogy Mellár Tamás technikai értelemben készen állt arra, hogy beüljön a frakcióba” – az egyetlen parlamenti liberális, Bősz Anett fogalmazott így egy hétfői sajtóbeszélgetésen.
Az alábbi pár bekezdésben megmagyarázzuk ezt zsugorodó és aprózódó magyar ellenzék szempontjából érdekes, beszédes momentumot.
Az előzmények a következők:
- a kampányfinisben az MSZP-Párbeszéd szövetség az utolsó pillanatban beemelte maga mellé a Liberálisokat; utóbbiak neve nem került be a szövetségbe (hiszen úgy nem 10, hanem 15 százalék kellett volna a parlamentbe jutáshoz), ám befutó, 15. helyet kapott a közös országos listán Bősz Anett
- a két „nagy párt”, a szocik és a Párbeszéd, logikusan, maximalizálandó a felszólalások és az állami forrás mértékét, úgy döntött, külön képviselőcsoportot alakít; csakhogy egy frakcióhoz minimum öt képviselő kell, ám csupán három párbeszédes került a Házba
- a numerikus problémát úgy kívánta feloldani az ellenzéki társaság, hogy a 3 párbeszédes mellé átült a szocialista Burány Sándor, s hívták a liberális Bősz Anettet is
- az öt politikussal meg is alakult a frakció, ám a források és a kompetenciák elosztásánál a Liberálisok úgy ítélték meg, hogy partnereik nem kívánják betartani a korábbi, részben csak szóban megfogalmazott megállapodásaikat
- a hirig finisében a szocik „kiszivárogtatták”, hogy a Liberálisok évi 60 millió forintot kaptak volna a listán parlamentbe jutott MSZP és Párbeszéd állami támogatásából (az aztán hamar kiderült, hogy a 60 millió ordas nagy kamu; a mai sajtóbeszélgetésen a párt elnökhelyettese, Sermer Ádám azt mondta: a Liberálisokhoz egyetlen fillér sem került volna, csupán azt kérték, hogy a források öt százalékáról ők dönthessék el, mire költődjék)
- a vége az lett, hogy Bősz Anett a múlt héten kilépett az alig megalakult frakcióból; ahogy lapunknak adott interjújában is fogalmazott: „Nem érdemes erőltetni a közös bográcsozást.”
És elérkeztünk a mai sajtóbeszélgetéshez, melynek célját Bősz Anett határozta meg, aki szerint „azért ülünk most az asztal körül, mert egy kabátlopási ügy felé megy a történet”, mégpedig, hogy a Liberálisok egy „pénzéhes banda”.
Ami pedig hír ebben az ellenzéki szappanoperában, az alábbi bőszi képben rejlik:
A párbeszédesek a boltívükhöz kerestek egy zárókövet, ez lettem én, aztán, hogy visszaléptem, Mellár Tamás lett a zárókő.
Ehhez is dukál egy magyarázat.
Az Országgyűlésben frakciót azonos jelölőszervezettel vagy azonos párttagsággal rendelkező képviselők hozhatnak létre.
Amikor a hivatalosan az új parlament alakulóülésével, vagyis május 8-án létrejött frakcióból másfél héttel később, május 19-én Bősz Anett kilépett, a házszabály szerint a maradék, négyfősre olvadt képviselőcsoportnak volt három napja szerezni valahonnan egy főt a működőképességhez.
S ekkor már jöhetett a független Mellár Tamás.
Mi hírnek minősítjük, hogy a sajtóbeszélgetésen Bősz Anett nem zárta ki, hogy eleve ez volt a szocik és a párbeszédesek forgatókönyve.
A képviselő asszony állítását a párt visszafogottabban fogalmazó tagja, Sermer Ádám azzal egészített ki, hogy „nem feltételezzük, hogy eleve rossz szándékkal fordultak volna hozzánk, de a vártnál borzalmasabb választási szereplés miatt beszűkültek azok a terek, melyek mentén korábban sokkal egyszerűbbnek tűnt a mindennapi munka kivitelezése”.
Tudósításunkból nem hagyható ki Bősz Anett egy másik költői képe az MSZP-Párbeszéd és a Liberálisok kapcsolatáról.
Olyan ez, mint amikor a nászéjszakán megcsalják a menyasszonyt. A vőlegény eredetileg lakást ígért, aztán csak egy használt mosógépet ad, miközben épp lelép egy másik csajjal.
A párbeszédesek és a köztük való kommunikációról pedig azt mondta:
„Én mindent megkaptam, de a pártom nem. Aminek az üzenete, hogy én rendben való vagyok, de a párttársaim nem. És azt is üzeni, hogy jól gondoljam meg, hová tartozom… Azt hitték, elcsábulok, megyek utánuk az üveggyöngyökért, amikor saját belépővel bemehetek az Országgyűlésbe és kapok egy bizottsági alelnöki posztot.”
Arra a pikírt kérdésre, hogy gondolkodik-e azon, hogy csatlakozik-e más párthoz, így felelt Bősz Anett:
Nem vagyok én mandátumbróker.
Amúgy ezzel a mai beszélgetéssel a Liberálisok az ügyet lezártnak tekintik. Ismét Bősz Anettet idézzük:
„Nem kívánunk sárt dobálni, eddig sem tettük. Ötéves a párt, és mi öt éve nem ütöttünk először! Nyilván most kevés barátunk marad, de azok legalább igaziak lesznek. Közben békejobbot nyújtunk volt szövetségeseinknek.”
Kiemelt kép: Marjai János / MTI