A komplett mezőnyt maguk mögé utasították az Eötvös Loránd Tudományegyetem (ELTE) joghallgatói a világ legrangosabb perbeszéd-vetélkedőjén: a budapesti egyetemisták abszolút első helyet szereztek az összevont felperesi és alperesi beadványok kategóriában, azaz az írásbeli versenyben.
Az öt fiatalból álló csapat és a felkészítők teamje időt és energiát nem sajnálva nyolc hónapon át gyakorolt a versenyre, a kitartó munka pedig meghozta a gyümölcsét Washingtonban.
A budapesti intézményben minden év szeptemberében toborozzák a hallgatókat a versenyre. Meghallgatásokat tartanak, és a jelentkezők írásbeli és szóbeli prezentációja alapján döntik el, kit válogatnak be a csapatba. Így állt össze a Balázs Gergő, Bazánth Barbara, Buda Zolta, Németh Olívia és Orosz Dzsenifer ötös is.
Pár ezer óra munka van benne
Az elit alakulat gyakorlatilag az elmúlt egy évet a felkészülésnek szentelte. Ahhoz, hogy megértsük, pontosan mivel is foglalkoztak, előbb a verseny menetét kell átlátni.
Az induló csapatok szeptemberben kapnak kézhez egy 25 oldal terjedelmű jogesetet, amihez január közepéig felperesi és alperesi érvelést kell kidolgozniuk. A hallgatók egyenként 60-70 oldalas angol nyelvű beadványokat készítettek. A verseny másik része a szóbeli, ami értelemszerűen a helyszínen zajlik. Itt az írásbeli alapján kell előadni az érveléseket úgy, hogy a másik oldalon mindig egy másik egyetem csapata áll, a zsűrit pedig három bíró alkotja.
A fiatalok számításai szerint az első félévben heti 20-30 órát foglalkoztak a felkészüléssel, a második félévben pedig még ennél is többet.
Heti egy közös találkozó és napi átlag 5-6 óra munka volt az írásbeliben, és akkor még nem kezdtünk el készülni a szóbelire, ami még intenzívebb. Rövidebb idő alatt kell felhozni magunkat magasabb szintre úgy, hogy európai fordulót is rendeznek azoknak a csapatoknak, amelyeknek hazájukban nem volt kihívójuk. Ezt az idén március elején tartották Cipruson, tehát szűk egy hónap állt rendelkezésre az írásbeli leadása után, hogy mindent megfelelően összerakjunk
– mesélte Bazánth Barbara, aki most járt harmadszor a Jessupon.
Anduchenca és Rukaruku
A jogeset idén is rendkívül komplex és bonyolult volt. Dr. Kajtár Gábor, a csapat felkészítő tanára megpróbálta a lehető legegyszerűbben elmagyarázni a tényállást.
A jogeset szerint létezik két fiktív, partmenti állam – Anduchenca és Rukaruku – a világnak egy képzeletbeli helyén. Az egyik egy kvázi Észak-Korea, Kuba és egy egykori autoriterebb kelet-európai állam kombinációja, a másik pedig Amerikának és Japánnak a keveréke: egy atomfegyverrel nem rendelkező, de gazdaságilag domináns ország, amelynek a haditengerészete meghatározó. A két állam kétoldalú szerződést köt, amiben kereskedelmi és hajózási jogokat biztosítanak egymásnak, valamint leszerelési kötelezettséget vállalnak a másikkal szemben. Csakhogy egy idő után az egyik állam túl aktív lesz a térségben
– magyarázta az adjunktus.
A problémák innentől halmozódnak a jogesetben:
- a markánsabb állam különböző optikai adatokat gyűjt a tengerfenékről víz alatti drónjával, és engedély nélkül behatol a szövetségese parti tengerébe, hogy megfigyelje azt;
- a járművet a másik parti állam kiemeli a vízből, nem adja vissza, sőt, kifejleszt egy nukleáris tengeralattjárót is, amivel a nyílt tengeren rejtőzködik.
- Erre összehívják az ENSZ Biztonsági Tanácsát, amely elfogad egy határozatot és engedélyt ad más államoknak a semlegesítésére.
- Eközben történik egy másik tengeri incidens, amelyben rengeteg ember veszíti életét egy szállítóhajón, amely nyersanyagot vitt az atomtengeralattjárónak.
- mindeközben folyamatban van a két állam között egy választottbírósági eljárás, amely során több visszaélés is történik, így felmerül az ítélet érvénytelenítésének kérdése is.
A jogi és katonai konfliktus tehát könnyeden megfogalmazva is összetett, de nem eszkalálódik tovább. A felek úgy határoznak, hogy a Hágai Nemzetközi Bíróság elé viszik az ügyet – ezt az eljárást modellezték a hallgatók a verseny során.
A jogeset a szakirodalomban is kérdéses, vitatott pontokra világít rá, ami megkönnyíti, hogy mindkét oldalról meg tudjuk érvelni azt úgymond az államok ügyvédeiként felperesként és alperesként is
– fogalmazott Németh Olívia.
Érdekesség, hogy a két ország neve minden évben A és R betűvel kezdődik, az angol applicant (felperes) és respondent (alperes) szavakra utalva.
A jogeset idei szerzője egy húszas éveiben járó, tajvani-amerikai úriember volt, aki a hallgatók elmondása alapján rendkívül széleskörű tudással rendelkezik, melyet az esetben elrejtett nyelvi és jogi szójátékok is igazolnak. A munka címe „The Case Concerning The Egart And The Ibra” volt. Egart a tengeralatti drónt, Ibra a nukleáris tengeralattjárót jelölte. A két név összetéve, visszafele olvasva arbitrage, ami franciául választottbíráskodást jelent.
Sok ilyen kreatív, elrejtett szójáték volt benne. Ami igazán durva, hogy Gergő erre még rá is jött. Novemberben. A Jessup tekinthető betegségnek, de egy olyan betegségnek, ami gazdagabbá tesz. Az ember ilyenkor egymás betegségének örül, hogy kicsit nem normális
– mondták mosolyogva a fiatalok.
Intenzív menetek
A hallgatók március 30-án pénteken utaztak Washingtonba, hogy hozzászokjanak a – még a turistákat is megterhelő – hatórás időeltolódáshoz. A verseny a vasárnapi megnyitóval kezdődött, az azt követő három napon úgynevezett csoportkörök voltak.
A jelenlévő 120 csapat mindegyike játszott négy másik csapattal – kettőt felperesként, kettőt alperesként –, és a kapott pontszámok alapján kialakult a legjobb 32 mezőnye. A hét második felében már egyenes kieséses rendszerben folytatták.
Egy kör másfél órás. A fordulókban előbb a két felperesi agent áll fel beszélni, aztán megismétlődik ugyanez az alperesi oldalon. Utána két-három percnyi lehetőség van a viszontválaszra mindkét félnél.
Összesen négy felszólalás van, a három bíró pedig folyamatosan kérdezget. Egy aktívabb panel akár percenként kétszer-háromszor is megakasztja az előadó agentet és szétzilálja az időmenedzsmentjét. De ez is a verseny célja, hogy minél inkább provokálják a versenyzőket és kimozdítsák őket a komfortzónájukból, hogy ekkora nyomás alatt mennyire tudnak precíz, pontos és gyors válaszokat adni. A bírók egyébként többségében amerikaiak, de sokan utaznak oda a világ minden tájáról, akik az előző években versenyeztek, esetleg felkészítő tanárok voltak
– magyarázta dr. Csernus Máté, aki idén felkészítőként vett részt a versenyben.
A versenyszabályzat tiltja, hogy a hallgatók elárulják, melyik országból érkeztek, így segítik elő a pártatlanságot. Az írásbelinél ez különösen érvényesül, hiszen amint a szóbelinél bemutatkozik valaki, akár ki is lehet következtetni a nemzetiségét.
A fiatalok kiemelték, alapvetően már a legjobb 32 közé kerülés is óriási eredménynek számít, rajtuk kívül ugyanis ez a bravúr összesen négy európai országnak, az Egyesült Királyságnak, Írországnak, Belgiumnak és Németországnak sikerült.
Ugyanaz a malomkő, más út
A hallgatóknak magasan a felsőfokú nyelvvizsga szintje felett kell tudniuk angolul, a verseny viszont még így is sokkal nagyobb erőfeszítést igényel egy nem anyanyelvű részéről, amit az adjunktus egy hasonlattal szemléltetett.
Valakinek sík terepen, enyhe lejtőn kell végig gurítania egy malomkövet. A mi utunk ugyanolyan hosszú, mint az övék, csak mi felfele toljuk a követ. Ezt egy ideig lehet bírni, de minél erősebb a mezőny, minél sportosabb az ellenfél, annál inkább kijön a különbség. Ezt mindenki tudja előre, és mi így vállaljuk a versenyt. Ezen lehet elmélkedni, hogy ez igazságos-e, de erről szól a verseny. Erről szól a nemzetközi élet és a XXI. század is.
A szóbeli győztese az ausztrál Queenslandi Egyetem lett. Balázs Gergő szerint ők egyébként is jellemzően ott vannak a topon, és nem feltétlen csak a nyelv miatt.
Az angolszász jogrendszerben és a jogi oktatásban jobban benne van a beszélgetős, gondolkodós, érvelős vonal, és talán ez a jogi vitakultúra eredményezi azt, hogy jellemzően odakerülnek a döntőbe.
Mint mesélték, a helyszínen fokozza a hangulatot, hogy nemcsak a joganyag, hanem a fiktív világ is közös. Hihetetlen volt számukra átélni, hogy a világ minden pontjáról ott voltak emberek, akiknek ugyanarról szólt az elmúlt kilenc hónap, mint nekik. Azt mondták, megmagyarázhatatlan érzés, hogy ez milyen különleges lelkületet kölcsönöz az egésznek.
Aki egyszer ráérzett, nehezen száll ki belőle
Most, hogy hazatértek, a fiatalokat az intézmény folyosóin dicséret éri a hallgatótársakról. A dékántól a gondnok asszonyig mindenki mellettük áll, a kari vezetés, a többi tanszék és a Nemzetközi Jogi Tanszék vezetése régóta támogatja a munkában őket.
A biztonsági őrök nem zárják rájuk az ajtót este 9 órakor, pedig elvileg nem lehetnének már bent este az épületben. A Közép-Európai Egyetemnek külön köszönetet mondtak, amiért megengedik, hogy használják az intézmény könyvtárát a kutatásaikhoz. Emellett ott vannak a szponzoraik, több budapesti ügyvédi iroda is, amelyek hisznek benne, hogy a hallgatók által kapott tudás piacképes, és abszolút önzetlenül támogatják őket komoly összegekkel.
Mindenki tudja, hogy mennyit dolgozunk vele, és mindenki örül, hogy sikerül egyre jobban áttörni az akadályokat. Az egyetem az említett hátrányokból indul, de olyan dolgokat is el tudunk érni, amiket nem gondoltunk volna, korábban álmodni sem mertünk volna róla
– írta le érzéseit Bazánth Barbara.
A versenyen elért eredmény megalapozta a hallgatók jövőjét is.
Dr. Csernus Mátét – aki néhány évvel ezelőtt még versenyzőként volt ott a Jessupon – egy olyan genfi egyetem mesterképzésére vették fel, ahová nemzetközi önéletrajz nélkül lehetetlen bejutni. Az ehhez hasonló posztgraduális képzésekre a régióból mindössze két-három hallgatót vesznek fel évente. Ahhoz, hogy valaki az illusztris társaságba bekerüljön, valami komolyat kell letenni az asztalra.
A Georgetown Egyetem Nemzetközi Jogi Intézete által felajánlott, a legjobb nem angol anyanyelvű résztvevőjének járó ösztöndíjat Barbara nyerte az írásbeli és a szóbeli szereplése alapján, aminek köszönhetően nyáron egy hónapra visszamehet az egyetem nyári képzésére.
Mint dr. Kajtár Gábor fogalmazott, az elért eredmény kiváló ajánlólevél a csapat összes tagjának az amerikai felsőoktatásba is.
A hallgatók most részben ürességet éreznek, nehéz visszaszokni az átlagos hétköznapokra.
Bármennyire is nehéz és sok, élvezetből csináltuk. Nagyon érdekel minket a terület és fel se tűnt, hogy órákat foglalkoztunk vele. Különben nem jelentkeztünk volna, nem csináltuk volna végig.
Végszó nincs, mert folytatódik minden. A legtöbben ezt a műfajt nem hagyják abba, mert aki egyszer ráérzett az ízére, nehezen száll ki belőle, és a jövőben versenyzőként, felkészítőként vagy bíróként biztosan visszatér a Jessupra.
Kiemelt kép: Farkas Norbert / 24.hu
