Poszt ITT

Rézi bácsi lenyelt egy gulyáságyúgolyót

Vagy legalábbis úgy érezte magát.

Mikor Rézi bácsi bekukucskál a március végén nyílott Gulyáskantinba, a pult mögött egy zöld katonainget viselő, szőke lányt pillant meg. Őszintén szólva úgy fest, akár egy R-GO-gida a nyolcvanas évekből. Emlékeznek még Szikora Robiék egykori military-safari dizájnjára? Nem baj, Rézi bácsi emlékszik.

Az önkiszolgáló vendéglő belső tere meglehetősen eklektikus. Ennek oka lehet az is, hogy az előző vendéglátóipari egység, mely a helyet bérelte, a Monarchy nevet viselte. Császári elegancia és a honvédségi menzák szikár hangulata keveredik itt sajátos eleggyé.

Rézi bácsi fog egy tálcát, magához vesz kést, villát, kanalat, majd beáll a sorba. Közben a kínálatot vizsgálja. Ami példamutatóan visszafogott. Vannak levesek, amelyek közül jó néhány inkább egytálétel. Babgulyás, palócgulyás, burgonyaleves, Jókai bableves, frankfurti leves, gulyásleves, lencseleves, móri paprikás csirkegulyás. Mind 990 forintba kerül, félliteres adagok. Aztán vannak főételek, melyek a magyar konyha hagyományos, vaskos darabjai, úgymint bácskai rizses hús, csülkös pacal, pincepörkölt, rakott krumpli, slambuc, sólet tarjával, székelykáposzta és töltött káposzta tejföllel. Óriási porciók, már ránézésre is. Mind 1290 forintba kerülnek.

Fotó: Rézi bácsi

Dicséretes elgondolás, hogy végre nyitottak Budán egy McPaprikát, egy magyaros gyorséttermet, gondolja Rézi bácsi, majd ifjonti felbuzdulásában rendel egy palócgulyást. Ami még kicsit hasonlít is az ódon alapműre, a palóclevesre, melyet Gundel János kreált Mikszáth apánknak száz évnél is régebben. Persze nem ürühús van benne, de azért kapros, kolbászos, zöldbabos, sűrű, savanykás, korrekt, sőt finom. És akkora adag, hogy Rézi bácsi szinte már jól is lakott. Azért még rendel egy csülkös pacalt is. (Másik alkalmakkor egy töltött káposztát és egy slambucot…)

Mind-mind korrekt, semmi művészet, de tisztességesen elkészített fogások. Talán csak a slambuc krumplija maradt kissé kemény, főhetett volna még. Rézi bácsinak mindannyiszor nem is a minőséggel, hanem a mennyiséggel volt baja. Rémisztően nagy adagok az ételek. A pacal, az aprókáposzta, a tészta szó szerint lecsordul a tányérról. A töltött káposzta két akkora töltelékkel képviselteti magát, hogy Rézi bácsi megijed. (Arról már nem is beszélve, hogy régi igazsága az Rézi bácsinak, hogy minél kisebb a töltött káposzta tölteléke, annál finomabb!) Az az helyzet, hogy a kantini adagoknak a fele is éppen elég lenne. És akkor szépen végig lehetne enni három fogást a kedves vendégnek. Ez így most persze lehetetlen, hacsak nem egy cirkuszi evőművészről beszélünk. Rézi bácsit még soha senki nem kákabélűzte le, de most a főétel közepénél feladja. Pedig jó a csülkös pacal, tényleg. És ha feleekkora lesz az adag, akkor majd lehet kicsit a tálalás esztétikumára is figyelni, mert most igen kantinos-menzás a tányér berendezése. Alul krumpli, rá a perkelt, kérem a következőt.

Fotó: Rézi bácsi

Szóval hiába illegeti-billegeti magát az étlapon a kétféle napi desszert (talán máglyarakás és mákos guba, ha Rézi bácsi jól emlékszik), ebből már képtelenek vagyunk fogyasztani. Egy leves és egy fél főétel, ennyi a kapacitásunk itt. Rézi bácsi úgy érzi magát, mint aki lenyelt egy gulyáságyúgolyót.

 

A teszt időpontja: 2018. április 18.

A teszt helyszíne: Gulyáskantin, Bp. XI. Bartók Béla út 41.

Ajánlott videó

Olvasói sztorik