Ezt lehet ma csinálni a Rákóczi tér sarkán

Krúdy Álmoskönyve szerint a csiga jó jel. Gyula továbbá idézi Kernert, aki szerint csigát látni „jó hír egy távol lévő barátról”. Ennek a Kernernek bizony igaza van, a Csiga Café jó hír egy távol lévő barátról, a megfizethető, élhető, izgalmas, egyszerre magyaros és világra nyitott hazai vendéglátásról.

A csiga a jelképtárakban is jelentős oldalakat foglal el, rengeteg jelentése mellett jelképe az anyaméhnek, sőt a bélrendszernek is. Most elsősorban a Csiga és a bélrendszer kapcsolatáról fog értekezni Rézi bácsi.

A Csiga egyszerre kávézó, közösségi tér, (rom)kocsma, vendéglő, kiállítóhely. Kopott hajópadló, régi bútorok, a falakon mindenféle festmények és fényképek. Egy kis kuckó a Rákóczi tér sarkán, hangulatos galériával, sok fiatallal és külföldi vendéggel, kozmopolita-nagyvárosi hangulattal.

Minket most elsősorban a hely gasztronómiája érdekel; bár dolgozni és kocsmázni is remekül lehet itt: meglepően jó a kávé (Caribou, 300 Ft) és pilsenit csapolnak (440 Ft pohárja). Ha áttekintjük a dicséretesen szűk aktuális hétköznapi menüt (déltől négyig rendelhető), akkor ínycsiklandóan változatos konyhát pillantunk meg. Magyaros és nemzetközi gasztrojegyek egyaránt megtalálhatóak a listán, van itt egyfelől gombaleves, lencsefőzelék, sült tarja, resztelt máj, kovászos uborka, máglyarakás, másfelől pedig füstölt lazac, hermelin, csicseriborsó, tahinis joghurt, bulgur-tabulé, balzsamecet, kókuszos rizspuding.

Nézzük tehát, mire elég a Csigában nagyjából tíz euró.

A némileg drágább állandó étlapról rendel Rézi bácsi levest: sütőtökkrémleves rákkal és rákszirommal (1190 Ft). Szép tálalás, selymes ízek, jó alapanyagok, rendes adag. Semmi extra, de rendben. (A heti menüről is lövünk egy zupát műsoron kívül: gombakrém füstölt lazaccal, ez csak 790, meleg sajtos rúddal érkezik – ez is oké.) Ezután a hétköznapi ajánlatból egy főétel következik: egészben sült köményes tarja, pecsenyelé, burgonyafánk, párolt káposzta. Ez a fogás akár egy rendes tót vendéglőben is elmenne, mondjuk egy útszéli Motorestben. Itt is szép a tányér és a tálalás (bár a káposzta kicsit elbújik), a tarja omlós, nem száraz, ízes és hatalmas, hozzá friss burgonyafánk (pazar), a pecsenyelé helyett pici (talán ízben-színben leginkább a vadashoz közelítő) mártás a húson, és még korrekt párolt vöröskáposzta jár hozzá. Szinte hihetetlen, de mindez 890 forintba kerül (+ 250 Ft a kovászos uborka), ami meglepő és mulatságos, ennyi pénzért Budapest belterületein nemigen lehet igényes főételhez jutni vendéglőben. (Versenyen kívül megkóstoljuk a hagymás csirkemájat is, ez is finom, de mind kreativitásban, mind látványban sokkal közelebb van a menzakoszthoz, mint a tarja.)

Mindössze két édesség a lapon. A kókuszos rizspuding pohárdesszert (410 Ft) kisebb adag, de tökéletes és ízléses. Máglyarakás: hatalmas porció, ez is jól néz ki (alma, baracklekvár, dió stb.) – és megjárja.

Aligha van ennél jobb ár-minőség arányú kávéházi ebéd a négyes-hatos vonalán, ezt Rézi bácsi bizton állíthatja. (Persze a hihetetlenül jutányos árakhoz tegyük hozzá, hogy az állandó étlapról nemigen tudtunk volna egy szűk 3000 forintos háromfogásos menüt összerakni, pedig itt is találni igencsak csábító címeket: például Marhapofa paprikásan óriásgaluskával, sült paprikával és lyoni hagymával; Lazac borsótrióval, posirozott tojással, valamint Roséra sült kacsamell burgonyapüré-trióval és sáfrányos sült barackkal.) Kár, hogy a kiszolgálás, ha nem is udvariatlan, de mindenesetre fád.

Szóval, mit is mondhatna még Rézi bácsi: Csigára fel!