Az utóbbi időben egyre többször és egyre durvábban sértik meg a magyar börtönökben a rabok védelemhez való jogát. A Magyar Helsinki Bizottság kedden hozta nyilvánosságra a miskolci székhelyű Borsod-Abaúj-Zemplén Megyei Büntetés-végrehajtási Intézetről szóló jelentését. Ebből többek közt kiderült, hogy bekamerázták az ügyvédi beszélőt, ami a szervezet szerint jogsértő, hiszen ott egy sor titok hangzik el a védelmi taktikával kapcsolatban.
A védelemhez való egy fontos garanciális jog a büntetőeljárásban, amely mindenkit megillet, akit bűncselekmény elkövetésével vádolnak és ami biztosítja többek között, hogy jogállami keretek között folyjon az eljárás
– mondta Vig Dávid, a Helsinki rendészeti programvezetője.
Szerinte az is problémás, ha a kamera csak képet rögzít, hangot nem, hiszen ettől még beleláthat az ügyvédi papírokba, rögzíthet mozdulatokat, reakciókat, más tárgyi bizonyítékokat, amelyekből következtetéseket lehet levonni az ügyre vonatkozóan. “Az, hogy kamerával figyelik az ügyvéd és védence kapcsolatát, egy alapvető alkotmányos jog megsértését jelenti” – mondta.
Az intézet szerint a kamerára egyrészt azért van szükség, hogy a fogvatartottak ne vihessenek be tiltott tárgyakat a börtönbe, másrészt, hogy garantálják az ügyvédek biztonságát. “Az üggyel kapcsolatos iratokba történő betekintés lehetőséget – a rendszer technikai szintje miatt – fizikailag kizárja” – írták.
A Helsinkinél úgy látják, a tiltott tárgyak bejutását máshogy kellene megakadályozni, és különben sem egyedi esetről van szó. Vig szerint az utóbbi időben hajmeresztő történeteket hallottak különböző ügyvédektől, akiket félmeztelenre vetkőztettek, vagy teljes motozásnak vetettek alá, mielőtt beengedték őket a beszélőre. “Ez kifejezetten mostanában vált jellemzővé, és azt jelzi, hogy az a büntetés-végrehajtás nem az igazságszolgáltatás egy szereplőjeként tekint az ügyvédre, hanem sokszor mintha a bűnözőkkel szövetkeznének”.
Augusztusban ezért levelet írtak a Legfőbb Ügyészségnek, amelyben összeszedték az ügyvédek által elmondott panaszokat. Ebből az látszik, hogy a kamera csak a jéghegy csúcsa, és több börtönben más módszerekkel is ellenőrzik a beszélőt. Ilyen például, amikor nyitva kell hagyni a helyiség ajtaját, így odakint bárki meghallhatja a beszélgetés részleteit. Az is rendszeresen előfordul, hogy az ügyvédet indokolatlanul sokáig várakoztatják a beszélő előtt, vagy hogy nem tud kijutni onnan, mert időközben rázárták az ajtót.
Ráadásul az ügyvéd maga nem adhatja át a dokumentumokat a védencének, csak a felügyelet segítségével.
Plexifalon keresztül, ordítva kell beszélniük, és csak vékonyabb tollat lehet beadni a fogvatartottnak a plexifal alatti résen, hogy aláírja a meghatalmazást
– mondta Vig.
De a Helsinki szerint vannak más bajok is:
- Sokszor az ügyvédek nem vihetnek be telefont vagy számítógépet a beszélőre, ezért csak diktafonnal vehetik fel a beszélgetést, pedig ezt semmilyen törvény nem írja elő.
- A törvény szerint az ellenőrzés nélküli beszélőt hivatali időben kell biztosítani, de ezt sokszor szűkítik. Előfordul, hogy arra hivatkozva nem engedik a fogvatartottat beszélőre, mert valamilyen, a börtön által szervezett programon vesz részt. Így aztán nincs esély arra, hogy tényleg védelemben részesüljön.
A Legfőbb Ügyészség megalapozottnak látta a Helsinki panaszainak nagy részét (a diktafonos észrevétellel például nem értettek egyet), amiről egy októberi válaszlevélben írtak, összefoglalva pedig itt olvasható. A Büntetés-Végrehajtás Országos Parancsnoksága (BVOP) pedig azzal nyugtatta a szervezetet, hogy fontosnak tartják a védelemhez való jogot, és nincsenek is ezzel kapcsolatban rendszerszintű problémák.
Ha ilyen a hozzáállás, csak nőni fog az erőszak
A miskolci intézetről szóló jelentés más, aránytalannak tűnő korlátozásokat is feltárt, például, hogy a nem dolgozó fogvatartottakat átlagosan napi négyszer, míg a dolgozókat napi tízszer motozzák át. Ráadásul annak ellenére végeznek ilyen szigorú ellenőrzéseket, hogy 2016-17-ben egymillió átvizsgálásra vetítve eddig összesen nyolc esetben találtak kábítószer-gyanús anyagot, mobiltelefont vagy SIM-kártyát.
Az intézet szerint ezek a vizsgálatok nem megalázóak vagy szeméremsértőek, viszont szükség van rájuk, hogy megakadályozzák a tiltott tárgyak bejutását az intézetbe. Elvileg ezt szolgálja az is, hogy plexifalat tettek a beszélőn a rokonok és a fogvatartottak közé, a beszélő után mégis minden elítéltnek meztelenre kell vetkőznie és guggolnia kell az őrök előtt.
Hasonló vizsgálatok viszont a közeljövőben nem nagyon készülnek majd, miután a BVOP tavaly októberben egyoldalúan felmondta a Helsinki Bizottsággal kötött megállapodását. Ez is illeszkedett a büntetés-végrehajtás vezetésének új, keményvonalas felfogásába, amiről ebben a cikkben olvashat bővebben. Vig szerint ez azért problémás, mert egy bezárkózó és bizalmatlan börtönrendszer sokkal kevésbé segíti a fogvatartottak nevelését és visszailleszkedését a társadalomba, ráadásul az ilyen felfogás a benti agresszió kockázatát is növeli.
A miskolci intézetben 2017 első felében hétszer fordult elő, hogy egy fogvatartott bántalmazta vagy kényszerítette valamelyik társát, 2016-ban pedig négy hasonló eset volt. Az ilyen ügyekben viszont szinte soha nem sikerül felelősségre vonni a bántalmazót, általában azért, mert a sértettek módosítják vagy visszavonják a vallomásukat. “Egyszerűen azért, mert félnek, hogy a jövőben újra bánthatják őket vagy mások bosszút állnak rajtuk” – mondta Vig. “Még ha a bántalmazás után nem is kerülhetnek közös zárkába, nem lehet őket hermetikusan elzárni egymástól. Vannak az intézetekben olyan helyiségek, például a mosdó vagy fürdő, amelyek érthetően nincsenek bekamerázva”.
Épp ezért önmagában az sem jelenthetne megoldást, ha bekameráznák a zárkákat. Vig szerint inkább az számít, hogy a parancsnok milyen üzenetet közvetít: tolerálható-e a bántalmazás, partneri viszony van-e a fogvatartottak és a felügyelők közt, vagy inkább ellenséges?
Németh Szilárd Fidesz-alelnök szerdán egy Facebook-videóban reagált a jelentésre. A hvg.hu cikke szerint azt mondta, leginkább a “Soros által fizetett civil szervezetek beszélnek” a börtönökben tapasztalt “elnyomásról”, de a Fidesz–KDNP a tisztességes, jogkövető, törvénytisztelő emberek mellett áll, nem pedig a fogvatartottakén. “A börtön nem wellness-szálló”.
Egyre többen kerülnek be piszlicsáré ügyekért
A jelentés megjegyzi, hogy az utóbbi években rendre 40-50 százalékkal nőtt azok száma, akiket szabálysértés miatt vittek be a miskolci börtönbe. 2012-ben összesen 661-en, 2013-ban 1559-en, 2014-ben 2115-en, 2015-ben 1461-en, 2016-ban 1200-an és 2017 első félévében pedig 600-an töltötték szabálysértési elzárásukat az intézetben. Ezek kisebb súlyú ügyek, főleg:
- távol tartó határozat szabályainak megszegése,
- közúti közlekedési szabályok kisebb fokú megsértése,
- tiltott prostitúció,
- köztisztasági szabálysértés,
- csendháborítás,
- személyazonosítás igazolásával kapcsolatos kötelességek megszegése,
- jogszerű intézkedéssel szembeni engedetlenség szabálysértése.
Ez nem véletlenül alakult így, hiszen a 2012-ben elfogadott szabálysértési törvény jóval nagyobb esélyt ad arra, hogy valaki piszlicsáré ügyek miatt börtönbe kerüljön. Míg korábban 20 ezer forint volt a szabálysértési értékhatár, ezt öt éve 50 ezer forintra emelték. Vagyis egy sor olyan törvénysértés van, ami korábban bűncselekménynek számított, ma viszont már csak szabálysértésnek.
Ez azért fontos, mert a szabálysértési eljárásban az elkövető sokkal ritkábban találkozik bíróval. Így aztán az esetek többségében a bíróság a rendőrségi feljelentés alapján, csakis a papírokat átnézve hoz döntést, és nem mérlegeli a személyes körülményeket, például, hogy valaki azért gyűjtött-e rőzsét, mert nem volt mivel fűtenie. 2013-ban a 190 ezer szabálysértési ügyből 150 ezret tárgyaláson fejeztek be, 2016-ban viszont a 206 ezerből alig több, mint ezer jutott el tárgyalásig.
Így aztán, akik nem tudják kifizetni a szabálysértési bírságot, többnyire néhány napra elzárják, ami rengeteg pénzébe kerül az államnak. Vig szerint ehelyett vannak jól bevált, külföldi gyakorlatok, amelyeket érdemes lenne átvenni. Más országokban például, aki láthatósági mellény vagy lámpa nélkül biciklizik, az kap néhány hetet, hogy bemutassa a rendőrségen a rendesen felszerelt kerékpárját. Ha ezt megteszi, nem szabják ki a bírságot, nem veri magát az állam felesleges költségekbe, és még a közlekedésbiztonsági célt is elérik. A másik lehetőség az lenne, hogy akit ilyesmiért kapnak el, azt csak feltételesen ítéljék el: ha egy évig jól viselkedik, elengedik a büntetést, ha viszont megint elkövet valamit, akkor mindkettőért megbüntetik.
Ráadásul a szabálysértési bírságolások jó része feltűnően a romákat sújtja. Ilyenek például a hiányos felszereltségű biciklikért vagy a falu végi úton való átsétálásért kiszabott büntetések.
