Bármerről nézzük, hazánk mentalitása férfias. Ami itt hosszú távon történik, most már a vidéki magyar férfi akaratából és természetéből fakad. Nem állítjuk, hogy minden vidéki férfi efféle világot álmodott magának. Ismerünk sok falubelit, akit kiráz a hideg a jelenvalótól.
A vidéki magyar férfit, hogy kiemelkedik a vidék állandóságot és mozdulatlanságot sugalló, de legalábbis körülményesebben változó világából, kezdetben lenyűgözi az urbánus dinamizmus. Mámorossá teszi a hangoskodó, civakodó polgári csatatér. Azonban addig izgalmas a homokozó, amíg a dinamizmus őrá alternatívként tekint, amíg egzotikumként válhat ki a vásári hangulatból. Ez a világ nyomban az ellensége lesz, ahogy morális felügyeletként is funkcionálna. A vidéki magyar férfi, mert megvan a magához való esze, megérti, a dinamizmus kisajátítható, az élet morális fundamentumai bő kedvvel újrafogalmazhatók, hogy erkölcs és ethosz nem örökkévaló nyalánkságok, bármikor fölhasználható a múlt, éppen az a múlt, az átkos, ami a kicsinyest, a zártat, a bornírtot prolongálta, vagyis az a hierarchikus állag, amely őt a bölcső ringatásától szocializálta. Bár jó ideje Pesten él a munkája miatt, bár Európába jár, bár világutazik, a lelke vidéken maradt. Ott is rendezkedik be, hosszú távra, örökre. Nem a dinamizmus, hanem az abszolútum az irányadó. Az, ahol szavakban, értékekben, morális kapaszkodókban dinamizmus van, az benne mindig bizonytalanságot szült. Soha nem bocsátotta meg a világnak, hogy mások is lehetnek olyan tehetségesek, mint ő. A kezdetektől frusztrálta, hogy a demokrácia alapelve az emberi egyenrangúság kinyilvánítása. Hazudott magának, amikor a demokrácia mozgékonyságát tetszéséről biztosította. Alkata, személyisége, lelke jellege már a legelső, közéletben eltöltött pillanatokban háborgott. Kényelmetlen volt neki a vitahelyzet. Kényelmetlen volt a másik függetlensége, legyen az ellenfél, vagy párttárs. Iskoláit jelesen elvégezte. Szellemi képessége kiváló. Következtetései, gyakorlati működése hatékony, de mert sehogy sem érzi magát biztonságban, ezért kedveli az egyszerű, érzelmileg túlfűtött üzeneteket, az óriásplakátot, az egyirányú utcát, a kézivezérlést. Mindenekelőtt biztonságban akar lenni. A mozgásban lévő társadalom, a vitára, nyíltságra, folyamatos kihívásokra épülő élet frusztrálja. Vazallus fehér gallérosokat állít maga mögé. Biztonságáért a bűn bugyogó üstjébe is könyékig nyúl. S mert híján van a nagyvonalúságnak és a lélek intelligenciájának, egy örökkévaló biztosan a sajátja lesz: tegyen bármit, legyen bármennyije, egész életében kispályás marad.
Kiemelt kép: Munkácsy Mihály – A Falu hőse (1882)
