Az MSZP etikai vétségnek minősítette, hogy kampányindító gyűlésén részt vett egy „álruhás” újságíró és hírt adott az ott elhangzottakról. Az Index újságírója valóban nem jelentette be a pénteki eseményen, hogy a sajtót képviseli, de ezt nem is kérdezte tőle senki. Kovács László elítéli az ilyen információszerzést.
Az internetes újság főszerkesztője éles hangú írásban utasította vissza Kovács morális kifogásait. Ha azonban Kovács László jogi útra tereli az ügyet, úgy az Index nehéz helyzetben találhatja magát. A magyar jogrendszer ugyanis ilyen esetben a médiumot kötelezi bizonyításra. Bizonyítani pedig csak egy hangfelvétellel lehetne, hogy az adott kijelentések valóban elhangzottak. Ez azonban rejtett magnós felvételnek minősülne, ami etikai szabályokba ütközik.
A botrány kirobbanását követően a Magyar Újságírók Országos Szövetsége (MÚOSZ) állásfoglalásában azonban szintén nehezményezi a hírszerzés ezen formáját.
Kódexek – kódex-e?
MÚOSZ – Közös etikai alapelvek
6.§. a) Az újságírói szakmában sem szentesíti a cél az eszközt. Információt kizárólag törvényes és etikus eszközökkel, módszerekkel lehet megszerezni. Sérti az újságírói etikát a lehallgatás, a rejtett kamera, rejtett magnetofon alkalmazása, a magánéletet sértő fényképezés stb. b) Az újságírónak mind a hírben, mind a vélemény nyilvánításban tiszteletben kell tartania az ártatlanság vélelmét és tartózkodnia kell – különösen bíróság által tárgyalt ügyekben – az ítéletalkotástól. c) Az újságírónak tiszteletben kell tartania az emberek jogát a magánéletre. A közéletben hivatalt viselő személyeknek joguk van megvédeni magánéletüket a nyilvánosságtól, kivéve, ha a magánéletük hatást gyakorol a közéleti tevékenységükre. d) Etikai vétséget követ el az az újságíró, aki a szenzáció érdekében kíméletlenül, figyelmen kívül hagyja a bűncselekmény áldozatainak, az áldozatok hozzátartozóinak személyiségi jogait, érzelmeit.
A három fejezetre és összesen 17 paragrafusra bontott erkölcsi útmutatóban szerepel az az irányelv, miszerint a cél nem szentesíti az eszközt. Ennek értelmében „információt kizárólag törvényes és etikus eszközökkel, módszerekkel lehet megszerezni. Sérti az újságírói etikát a lehallgatás, a rejtett kamera, rejtett magnetofon alkalmazása, a magánéletet sértő fényképezés stb.” Erre hivatkozva ítéli el a MÚOSZ az Index újságírójának viselkedését.
Mivel azonban a kampánynyitó gyűlésen részt vett újságírót senki nem szólította fel, hogy azonosítsa magát és nem tiltották meg neki, hogy a gyűlésen részt vegyen, ezért az Index visszautasítja, hogy bármilyen szabályt megsértett volna.
Ahány ház, annyi kódex
A Magyar Tartalomszolgáltatók Egyesületének (MTE) jogásza szerint a rendelkezésre álló információk fényében az Index újságírójának viselkedése sem jogsértő sem törvénysértő nem volt. Az újságírói szakma gyakorlása során a közvélemény tájékoztatására került sor – mondta a FigyelőNetnek Dr. Simon Éva. Az MTE jogi képviselője hozzátette, az etikai vétség kérdése a rendelkezésre álló információk alapján nem merül fel, kivéve, ha a lap munkatársa által írt hozzászólások a valóságban egyáltalán nem, vagy nem a cikkben írtak szerint hangzottak el.
Az MTE egyébként úgy véli, hogy egy politikailag gerjesztett botrányról van szó és nem az újságírás írott vagy íratlan szabályainak megsértéséről. Abban az esetben, ha a botrány tovább duzzad, az MTE jövő keddre tervezi egy közlemény kiadását – mondta Dr. Simon Éva.
Külföldön lazább
A tájékoztatással kapcsolatos erkölcsi szabályok országonként változnak. Az EthicNet oldalán összegyűjtött etikai kódexekből azonban általánosan megállapítható, hogy nyugat felé haladva, az újságírók etikai kódexei egyszerűbbek és terjedelmüket tekintve rövidebbek is.
A British National Union of Journalists által kiadott irányelvek mindössze 12 mondatban összegzik, mit lehet és mit nem egy újságírónak. Az információszerzés módjának meghatározásával egyetlen szóval sem foglalkozik. Arra viszont kitér, hogy a megszerzett hírekből semmilyen személyes hasznot nem szabad húzni azelőtt, hogy az információ a nyilvánosság elé nem került. Az angolszász sajtóban egyébként nem bevett gyakorlat, hogy a cikk írója „átolvasásra” visszaküldi az érintetteknek az elkészült cikket. Egy újságnak nyilatkozó személy minden szavát jól meg kell gondolja és az elhangzottakért vállalnia kell a felelősséget.
Az osztrák Österreichischer Presserat ötpontos útmutatása sem tartja fontosnak, hogy az információszerzés mikéntjét szabályozza, viszont fontosnak tartja, hogy az újságíró véleménynyilvánítása szerves része a sajtószabadságnak.
A franciák 1918-ban született újságírói etikai kódexe is csak mindössze 14 rövid pontban összegzi a „jólnevelt” zsurnaliszta ismérveit. A Syndicat national des journalistes által írt szabályzat a plágium és a korrupció, mint főbenjáró bűn megjelölése után egy figyelemre méltó ponttal zárja az 1938-ban módosított erkölcsi kódexet: az újságírók ne keverjék össze munkájukat a rendőrével.
