Harmadik éves jelentését tette közzé februárban az Európai Gazdasági Tanácsadó Csoport (European Economic Advisory Group, EEAG). Ez a csoport a 22 ország több száz gazdaságkutatóját tömörítő CESifo hálózat tagja. Maga az EEAG nyolc közgazdászból áll, mindegyik más-más európai országból, illetve a nyolcadik az OECD szakértője. Mindannyian olyan neves intézmények munkatársai, mint a Stockholmi Egyetem, az Oxford-i St. John’s College vagy a Cambridge Egyetem. Ugyanakkor a jelentés bevezetőjében hangsúlyozzák, hogy mindannyian magánszemélyként vettek részt a kutatásban és nem képviselik az intézményük álláspontját.
Általános kép
Az európai gazdaság helyzetéről készült EEAG-jelentés hat fejezetéből kettőt a bővítésnek szenteltek. A szerzők szerint a csatlakozó gazdaságok felzárkózása az EU átlaghoz „nagyon hosszú” folyamat lesz. Kevés példa van a gyors és sikeres felzárkózásra, és ezek (például Írországé) inkább kivételek, semmint szabályok.
Mire számíthatnak a uniós állampolgárok? A jelentés szerint nagyarányú migráció, munkanélküliség, pénzügyi instabilitás és a pénzügyi egyensúly gyakori megbomlása jellemzi majd ezt az időszakot, amely akár évtizedekig is eltarthat – vélik a kutatók. A munkaerő-vándorlás főként Németországot és Ausztriát érinti majd, mivel földrajzilag ezek vannak legközelebb az új EU-tagországokhoz. Nagy gond lesz a jelenlegi EU-államokban dolgozó alacsony szakképzettségű dolgozók jövedelemcsökkenése. Ezt a jelenséget valamelyest ellensúlyozni fogja a kereskedelmi lehetőségek bővülése. A szerzők azonban attól tartanak, hogy „az átmenet szükségtelenül nehéz lesz néhány mostani EU-tagállam számára, hacsak nem találnak hatékony és szociálisan elfogadható megoldást a [szociális] intézményeik megreformálására”.
Tény ugyanakkor, hogy a bővítés gazdasági következményei nagymértékben függnek attól, hogy milyen politikát folytatnak az újonnan belépők. A csatlakozók helyzete makrogazdasági szinten „meglehetősen törékeny”, fogalmaz a jelentés. Bár kétségkívül lesznek pozitív hatásai az EU-tagságnak, az új tagállamoknak szembe kell nézniük a jelentős kiadásokkal is: be kell kapcsolódniuk az EU által támogatott projektek finanszírozásába, emellett a társadalombiztosítási és az oktatási rendszer reformja, valamint az infrastruktúra fejlesztése sem lesz kis tétel az egyes államok költségvetésében.
Ami pedig a monetáris unióhoz – az eurozónához – való csatlakozás kérdését illeti, az EEAG kutatóinak megállapítása valószínűleg nem fog senkit meglepni: egyrészt erre vonatkozóan nem létezik egyetlen, jól bevált, mindenkinek ajánlható stratégia, másrészt pedig (éppen emiatt) az odáig vezető út nehéz lehet. Ráadásul azt sem lehet megmondani, hogy a korai vagy a későbbi csatlakozás lehetősége közül melyik jár kevesebb megrázkódtatással – mindkettőnek nagyjából ugyanannyi az előnye és a hátránya.
Negyven év
Pontosabb képet ad az Economist Corporate Network (ECN) tanulmánysorozata. Az Ernst & Young és az Oracle támogatásával készült prognózis nemrég megjelent első része a bővítés gazdasági hatásaira összpontosít. Az euró kérdését illetően az ECN úgy látja, hogy az euró korai bevezetése kevesebb előnnyel és több nehézséggel járna, ezért a közép- és kelet-európai országok valószínűleg csak 2009-2010 körül térnek majd át az európai valutára. A régióban ugyanakkor rövidesen megkezdődnek az euró bevezetésére irányuló intézkedések, aminek hatására az árak növekedni fognak. Ugyanígy a belföldi szolgáltatások és az élelmiszerek ára is növekszik, de a márkás nemzetközi termékek többsége olcsóbb lesz.
Ugyanakkor az ECN nem osztja az EEAG, egy esetleges masszív munkaerő-áramlásra vonatkozó aggodalmát: a csatlakozás után az unió többi országát nem fogják elárasztani a közép- és kelet-európai munkavállalók. Egy rugalmas átmeneti időszak keretében a munkaerőpiacot hét éven át korlátozzák. Spanyolországhoz és Portugáliához hasonlóan az EU-tagság ténye már önmagában is csökkenti a migrációs nyomást, hiszen megnő a bizalom az ország jövője iránt – vélik a kutatók.
Egyébként ha az egyes országokat külön-külön nézzük, ezeken belül sem jellemző, hogy azokból az országokból, ahol rosszak a bérek és magas a munkanélküliség nagymértékű lenne a munkaerő-vándorlás a kedvező gazdasági helyzetű térségekbe. Nagyjából itt véget is érnek a véleménykülönbségek az ECN és az EEAG között.
Az Economist Corporate Network úgy látja: az EU-csatlakozás Közép-Európában nem fog azonnali fellendülést eredményezni úgy, mint Spanyolország és Portugália esetében. De a következő tíz évben, ahogy az új tagországok egyre inkább integrálódnak az egységes európai piacba, 5-10 százalék többletnövekedés várható. Ezzel együtt „még az optimista hosszú távú növekedési becslések szerint is mintegy negyven évbe telik, amíg az új tagok utolérik a többi tagállamot” – olvasható az ECN tanulmányába. Majd pedig: Közép-Európa néhány tekintetben követheti az ír modellt egy olyan hosszabb távú felzárkózási stratégiával, amelynek alapja a külföldi beruházások behozatala és megtartása. Írország példája azonban azt mutatja, hogy az igazi felzárkózás és konvergencia a több évtizeden át tartó, folyamatos és következetesen erőteljes növekedés eredménye, és nem egy néhány évig tartó fellendülésé.
Végül pedig: az EU-alapok hosszú távon eredményesen szolgálják az üzleti környezet és az életszínvonal javítását. A vállalatok többségének azonban a következő néhány év távlatában nem jelentenek komoly, kézzelfogható hasznot, csak az infrastruktúra fejlesztéséhez kapcsolódó ágazatokban – az informatika, az építőipar és a környezetvédelmi technológiák terén – kínálkoznak majd azonnal lehetőségek.
Házon belül
Ezzel pedig eljutottunk az informatikához, amelyről Andrea di Maio, a Gartner piacelemző cég kutatója úgy véli, hogy jelentős átalakuláson megy majd át az EU-bővítés hatására. A Financial Timesban közzétett tanulmánya szerint az átalakulás motorja három elem lesz:
• az EU strukturális alapjai lehetővé teszik az újonnan belépő országok számára, hogy finanszírozzák azokat a technológiai projekteket, amelyek előreviszik a gazdaságot
• a csatlakozás hatással lesz a vállalati információs rendszereket érintő beruházásokra is, amelyek célja az lesz, hogy javuljon a vállalat teljesítménye és pénzügyi tranzakcióinak hatékonysága
• a bővítés szükségessé tesz számos fejlesztést a kormányzati szektorban, például a vámügyintézés, a határellenőrzés és a pénzügypolitika területén.
Az új EU-tagok – véli di Maio – jóval kevesebbet költhetnek IT-re, mint amennyit kellene. Ugyanakkor a hardverekre fordított összegek növekedése gyorsabb lesz, mint Nyugat-Európában. Ennek ellenére a leggyorsabban növekvő terület a szoftverfejlesztés lesz. Főként az alapvető pénzügyi menedzsment programcsomagok terjednek majd el, a fejlettebb országokban pedig az ERP-rendszereket CRM-szoftverekkel fogják kiegészíteni. Érdekes módon, míg a nyugati cégek inkább kihelyezik az informatikai munkavégzést, keleten inkább belső munkatársakra bízzák ezeket a feladatokat.
Az IT-megoldásszállítók szempontjából az IT-kereslet és a meglévő infrastruktúra Lengyelországban és Csehországban mutatja a legjobb arányt. Ezek az országok – írja di Maio – a legalacsonyabb kockázatok mellett a legjobb lehetőségeket adják az IT-piac szereplőinek. Magyarországnak még fejlődnie kell az infrastruktúra és az internetelterjedtség terén, de a szélessávú hozzáférés „meglepően gyorsan” bővül.
Bár a kelet-európai országok Indiával és Kínával nem versenyezhetnek a piaci méret és az alacsony költségek terén, meggyőző partnerek lehetnek, ha a szűk szegmensekre koncentrálnak, vagy együttműködnek Európán kívüli szolgáltatókkal, akik közelebb szeretnének kerülni a nyugati partnerekhez.
Összefoglalva elmondható, hogy a csatlakozó országok rövid távon nyerni fognak az egyes országokba beáramló tőkéből, valamint a kutatás-fejlesztésben való részvételből. Hosszú távon az életszínvonal növekedni fog, és ugyanígy a belső piac is.
Nézd meg a legfrissebb cikkeinket a címlapon!
