Tíz éven át egy zsúfolt betonbarakk volt az otthona Lee So Yeonnak. Huszonnégy nő lakott együtt, emeletes ágyakon aludtak. Mindegyiküknek volt egy kis fiókos szekrénye, amiben kizárólag az egyenruháikat tarthatták. A falon két bekeretezett fotó lógott: az országalapító Kim Ir Szené, és fiáé, az Észak-Koreát 2011-ig irányító Kim Dzsongilé.
Lee So Yeon a világ negyedik legnagyobb hadseregében szolgált. Bár már több mint tíz éve megszökött a hazájából, a BBC-nek adott interjújában azt mondta, a barakkok átható szagát soha nem fogja elfelejteni.
„Sokat izzadtunk. A matracaink rizsszalmával voltak megtömve, sok erős szag keveredett benn, ami nem volt túl kellemes. Nőként az volt az egyik legnehezebb, hogy nem tudtunk rendesen fürödni. Meleg víz egyáltalán nem volt, nagy csöveket illesztettek a hegyi forrásokba, az azokból közvetlenül áramló, jéghideg vízben mosakodhattunk. A csövekből olykor kígyók és békák potyogtak ránk.”
A 41 éves So Yeon egy egyetemi tanár lánya volt. Az ország északi részében élt, a családja több férfitagja is volt katona. Ő a 90-es évek elején, önkéntesként vonult be, amikor a hazáját súlyos éhínség sújtotta. A sereg napi egy étkezést garantált minden tagjának, So Yeon pedig úgy gondolta, hogy egyszerre segíthet családján és önmagán is, ha egyenruhát húz. Fiatal nők ezrei tették akkoriban ugyanezt.
„Az éhínség kiszolgáltatottá tette az észak-koreai nőket. Sokan próbáltak kétségbeesetten megélhetést keresni, de jobbára csak zaklatást, szexuális erőszakot találtak” – mondja Jieun Baek, az Észak-Korea titkos forradalma című könyv szerzője.
Az író szerint, So Yeon vallomása egybecseng más disszidensek történeteivel, illetve mindazzal, amit a rezsim belső életéről tudni lehet. Figyelmeztet ugyanakkor, hogy az észak-koreai szökevények beszámolóit általában nem árt fenntartásokkal hallgatni. Sokan lettek közülük megélhetési-disszidensek, akik pénzért szerepelnek a médiában. Ők, hogy folyamatosan fenntartsák az érdeklődést, hajlamosak kiszínezni a történeteiket. So Yeon nem kapott pénzt a BBC-től az interjúért.
A patrióta szellemben nevelt, 17 éves So Yeon eleinte szerette a katonaságot. Örült, hogy még egy hajszárítót is adtak neki, bár hamar rá kellett jönnie, hogy nagyon ritkán jut csak működő konnektor közelébe, így nemigen használhatja.
Az észak-koreai hadseregben a nők napirendje majdnem pont ugyanaz, mint a férfiaké, leszámítva, hogy a takarítás és a főzés rájuk marad. Cserébe alig könnyebbek a velük szemben támasztott fizikai követelmények. Az élelmezés szegényes, hús, vagy más fehérjeforrás ritkán kerül a csajkákba, a legtöbbször savanyított káposztával, vagy más zöldségfélékkel kell beérni.
A stressz, az alultápláltság és a kemény kiképzés komoly hatással van a női szervezetre – magyarázza Juliette Morillot, az Észak-Korea 100 kérdésben című könyv szerzője.
„Hat hónapnyi szolgálat után, sok női katonatársammal együtt megszűnt a menstruációnk. Sokan még örültek is neki, hogy nincs minden hónapban az a néhány nap, amikor még a szokásosnál is rosszabbul vannak.”
A sereg nem sokat törődik a női gondokkal, sokszor hónapokig hiánycikk a tisztasági betét. So Yeon azt mondja, többször előfordult, hogy egyet többször is használniuk kellett. A hagyományos, fehér gyapjúbetéteket minden esete és reggel ki kellett mosniuk, a férfiak azonban ezt nem láthatták, így a nők később feküdtek le, és korábban keltek.
Juliette Morillot, aki nemrég járt Észak-Koreában, azt mondja, egyáltalán nem ritka a katonanőknél a menstruáció kimaradása. Beszélt például egy húsz év körüli lánnyal, akinek már két éve menstruált utoljára.
A szexuális zaklatás és a nemi erőszak szinte mindennapos a seregben. A katonanők mind azt mondják, velük nem történt ilyesmi, a bajtársaikkal azonban igen. Ez azért lehet így, mert bár a törvény szigorú büntetéssel fenyegeti az erőszaktevőket, nemigen akad, aki tanúskodna ilyen esetekben. Így marad egy nő szava, egy általában rangban fölötte álló férfiével szemben. Ha egy nő mégis panaszt tesz, annak rend szerint az a vége, hogy őt szerelik le és küldik haza megszégyenítve.
So Yeon is azt mondja, hogy vele soha sem történt ilyesmi, mialatt 1992 és 2001 között a seregben szolgált, de neki is volt altisztje, aki évente háromszor, órákon át erőszakolt katonanőket a szobájában, a parancsnok tudtával.
Morillott szerint, a szexuális zaklatás kultúrája a patriarchális társadalmi berendezkedésben gyökerezik. „A nők elleni erőszak társadalmilag elfogadott, az esetek nem jelentik, nem csak a seregben, de a civil társadalomban sem. Itt azonban ki kell jelentenem, hogy hasonló mentalitás él a demokratikus, dél-koreai hadseregben is.”
Bár a nagy éhínség idején a nők, So Yeonhoz hasonlóan még csak önkéntesként szolgáltak, egy 2015-ös törvény értelmében, minden észak-koreai nőnek kötelessége 18 éves korában bevonulni, és hét év szolgálatot teljesíteni. Ezzel egy időben azonban az északi vezetés azt is bejelentette, hogy bevezeti a pipere holmik osztását a legtöbb női egységnél. Helyi sajtóbeszámolók szerint az észak-koreai kozmetikumok simán verik minőségben a Chanel, vagy a Dior termékeit. Bár Jieun Baek ezt azért kétli, azt azért biztató jelnek tartja, hogy az ország vezetése elkezdett hivatalosan foglalkozni a katonanők helyzetével.
Lee So Yeon az őrmesteri rangig vitte a seregben, miután azonban 28 évesen leszerelt, nem találta a helyét a civil társadalomban. Nem kapott munkát, anyagilag csak vergődött. Hét év után, 2008-ban döntött úgy disszidálni fog Dél-Koreába. Mivel a két ország határát kiemelten őrzik, Kína felé próbálkozott, de elfogták. Egy évre büntetőtáborba internálták, de amint letöltötte a büntetését újra próbálkozott. Másodszorra átjutott Kínába, ahonnan egy embercsempész segítségével jutott el Dél-Koreába.
