Átfogó interjú jelent meg Fürjes Balázs kiemelt beruházásokért felelős kormánybiztossal a kormánypárti Figyelőben. Sajnos az interjút nem írta alá senki, pedig tényleg büszkék lehetnek rá, mert így még nem szorongattak meg a Fidesznek fontos politikust fideszes újságban. Sorolnám a négy (4, NÉGY!!!) kérdést, ami elhangzott arra vonatkozóan, hogy mennyibe is került nekünk a vizes vb:
- “Kérdés, mennyiért”.
- “Szóval mennyibe került ez az egész?”
- “Ne haragudjon, ez így nem túl érthető. Kifejtené?”
- “Számszerűsítené?”
És a válaszok, nem fogják kitalálni, mikor sikerül majd választ adni a kérdésre, hogy mennyibe került a vb.
Első próba:
Az is fontos volt, de a legelső kérdés 2015 elején az volt, hogy egyáltalán meg lehet-e mindent csinálni ilyen rövid idő alatt. Mások még akkor is hét-nyolc éven keresztül készülnek, a házigazdaságra, ha már eleve van nagy versenyuszodájuk. Nekünk két esztendőnk volt rá, és a Duna Aréna még papíron sem létezett – mert ugye egy megalapozatlan, valaki által a minap még blöffnek is titulált látványtervet nem nevezhetünk még csak komolytalan koncepciónak sem… Negyed évszázada dolgozhatom együtt időről időre, új meg új feladatokon Orbán Viktorral. Ő döntések előtt mindig kérdez – egy kérdést egyetlenegyszer tesz föl, és akkor alapos választ kell adni. De sosem éltem még meg olyat, mint a vb rendezésének elvállalása előtt. Tíz napon belül háromszor is megkérdezte: “Te Balázs, tényleg meg tudunk építeni mindent ennyi idő alatt?” Hogy enyhítse a felelősségét, hozzátette: “Mert ha elvállalod, Magyarország is elvállalja…” Ha a parlamenti pártok nem fognak össze, nincs a 97 százalékos többséggel elfogadott, a beruházásokat gyorsítópályára tevő FINA-törvény, nem is készültünk volna el szinte semmivel.
Második próbálkozás:
Három esztendőn keresztül évente a magyar állami költségvetés kiadásainak a 0,1 százalékába, amit bőven fedezett az uniós átlag feletti gazdasági növekedés, és nem kellett sehonnan elvonni egyetlen fillért sem. A költségek pedig nem szálltak el, a legrosszabb eseteket, dunai árvizeket, világpiaci acélhiányt és hideg teleket feltételező becsléseknél kevesebbe került a vb.
Harmadik kísérlet:
2015-ben adódott egy rendkívüli helyzet, visszalépett a vizes vb mexikói házigazdája, nyílt egy lehetőség előttünk, de felelősen kellett dönteni. Azt kellett felmérni, hogy mindaz, amire szükség van a világbajnokság megrendezéséhez, még akkor is, ha a vb nélkül is tervezett és szükséges beruházás -, a következő három év, 2015, 2016, 2017 állami költségvetéséből biztosítható-e. Akkor arra jutottunk, hogy az esemény előtt és alatt, a három év során az összes kiadás a legrosszabb esetben sem lépi túl évente az állami költségvetés fél, azaz 0,5 százalékát. Az is világos volt, hogy ezt bőven fedezi az uniós átlag feletti magyar gazdasági növekedés, sehonnan nem kell elvonni egyetlen fillért sem. Így a vb vállalható volt, hiszen a rendezés rengeteg előnnyel is jár. A becslés tényleg óvatos volt, ami indokolt, a végleges ráfordítás ennek a fele lett: három esztendőn át évente az állami költségvetés 0,25 százaléka.
Negyedik, nagyjából sikeres próbálkozás:
Hogyne. Ez három éven keresztül összesen cirka 130 milliárd forint, ahogyan Seszták Miklós fejlesztésiu miniszter úrék kiszámolták. Ez azonban nem a vb költséget, mert tartalmazza azokat a városépítő beruházásokat is, amelyek a rendezés nélkül is szükségesek voltak, hasznosak lesznek, amelyek évtizedekre teszik élhetőbb, jobb várossá Budapestet. Ezeket – most, vagy kicsit később – vb nélkül is meg kellett volna csinálni. A helyes szakmai álláspont szerint az esemény költsége azoknak a feladatoknak a kiadásai, amelyek kizárólag a vb megszervezését szolgálták, s utána nem maradnak itt, nem hasznosulnak. A szervezés költségei mindenestül a megnyitó- és a záróünnepség, valamint az ideiglenes létesítmények kiadásai. Ez az 50 milliárd forintot sem éri el három év alatt- ezért mondom, hogy a 130 milliárdos összegnek a fele sem igaz. A vb költsége így három esztendőn át az állami költésgvetés 0,1 százaléka volt évente.
