Az a kurva belső ellenségkeresés, az visz minket a sírba, sose szabadulunk meg ettől az MSZMP-s örökségtől.
Így dühöng egy vezető szoci, amikor arról érdeklődünk, miért faragják egymást a baloldalon még most is, hogy végre találtak maguknak egy potensnek tűnő miniszterelnök-jelöltet.
Az elmúlt másfél hétben összesen tíz szocialista potentáttal beszélgettünk (külön-külön), és olyan kérdésekre kerestük a választ, hogy mit várnak Botkától, a végén összeborulnak-e Gyurcsánnyal, egyáltalán mire van esély a tavaszi országgyűlési választáson. Névtelenséget ígértünk mindenkinek, ezzel véve elejét az indokolatlanul és szemérmetlenül optimista nyilatkozatoknak.
Tubifex maximus
Kezdjük onnan, hogy Botka május közepén mutatta be programját, a pártot azonban nem a Fizessenek a gazdagok!, a vagyonadó meg a többkulcsos szja terve bolydította föl, hanem a kormányfőjelölt alábbi mondata: „A 2010-es kudarc főszereplőinek, a Fideszt kétharmados győzelemhez juttató politika megtestesítőinek háttérbe kell vonulniuk, nem szerepelhetnek az MSZP 2018-as listáján.”
Konkrét név ott nem hangzott el.
Direkt várt ki, hagyta, hadd fusson egy kört megjegyzése. Jól kalkulált, úgy rándult össze a párt, mint amikor egy zacsi tubifexet megböksz
– mondja nekünk egy a kamarillázás mellett az akvarisztikában is jártas szocialista beszélgetőpartnerünk.
A bizonytalanság óráiban számos értelmezése született a „kudarc főszereplői” kifejezésnek:
- egyes szocik a 2011-ben Mesterházy Attila akkori pártelnök által elzavart „öregeket” értették alatta: Lendvai Ildikót, Szekeres Imrét, Kovács Lászlót, Puch Lászlót, Juhász Ferencet, Steiner Pált,
- akadt, aki szerint Mesterházy és köre (Velez Árpád, Gúr Nándor, Tóth Csaba) kapott selyemzsinórt,
- mások úgy vélték, egyértelműen Gyurcsány Ferenc a célszemély, s tán kormányának volt tagjai is félhetnek, mások mellett Gőgös Zoltán, Tukacs István, Korózs Lajos, sőt Hiller István és Ujhelyi István is.
Hogy egy sommázót idézzünk:
A lényeg, hogy jól beszartunk. Aztán megértettük, nem személyi természetű, hanem stratégiai a konfliktus, arról, elég erős-e az MSZP önállóan miniszterelnök-jelöltet, országos listát és egyéni képviselőjelölteket állítani. Botka szerint igen. Sokunk szerint viszont nem. Tudunk összeadni, kivonni, még osztani és szorozni is, és bármennyiszer számoljuk, az jön ki, hogy egyszerre legyőzni Orbánt, Vonát, plusz még Gyurcsányt is, túl nagy gombóc.
És egy másik vélemény: „Az a mondat sokkal inkább szól kifelé, mint befelé. Üzenni akart az embereknek, elhatárolódni a 2010 előtti szoci kormányoktól, a liberálisok mételyezte politikától, ami a gazdasági válságra elvileg baloldaliként a tizenharmadik havi nyugdíj elvételét izzadta ki magából.”
Amúgy Botka, miután mondata teljesítette küldetését, konkretizált: a kormányváltás gátjának minősítette Gyurcsány Ferencet, majd Kádárral, Rákosival és Horthyval egy lapon emlegette a politikától visszavonult Bajnai Gordont.
Öreg vagyok, ments ki innen!
De hát bármennyire is stratégiai az a konfliktus, azért vegyük végig a fenti feketelistát.
Az öregekkel kezdi egyik beszélgetőpartnerünk.
„Szekeres Imréék szívesen maradtak volna 2018-ig a parlamentben, és megalázónak tartották, hogy Mesterházytól még az elegáns visszavonulásra sem kaptak lehetőséget. Aztán, hogy pártelnökként bukott Mesterházy, majd Tóbiás József is, reaktiválták magukat. Az általuk vezetett Deák Ferenc Kör jelölte pártelnöknek Molnár Gyulát, és Botka miniszterelnöki ambícióját is üdvözölték. Nyilván reménykedtek, hogy cserébe visszakerülnek a fősodorba. Csakhogy Botka világossá tette, nincs rehabilitálás.”
Mesterházy Attilához azonban, bár sokak szerint nagyon nem kedveli őt, vélhetően nem nyúl Botka.
„Respektálja a párton belüli támogatottságát, tán tart is tőle. Befutó helyet szán neki országos listán, viszont az embereit kilövi, ők tényleg nem férnek be a 2018-as parlamenti frakcióba. Attila nem tehet mást, belenyugszik, és várja, hátha egyszer megint eljön az ő ideje. Nagy taktikus, a kongresszus előtt Botka miniszterelnök-jelöltsége mellett kampányolva körbehaknizta az alapszervezeteket, van szerepe a kilencvenhat százalékos támogatottságban.”
A Gyurcsány-toxin
Gyurcsány Ferenc szerepe viszont égető kérdés Botkának, lépten-nyomon hangoztatja, hogy a DK-ra és szavazóira számít, de Gyurcsány be nem teheti a lábát a remélt ellenzéki megállapodás küszöbén.
Feri toxikus hatással van a teljes baloldalra, és Laci tudja jól, ha most nem űzi el, a következő tíz évünket is elfuserálja
– így egy botkista balos.
Egy nem botkista szocialista pedig ekképpen kombinál:
„Azzal, hogy a kongresszus kilencvenhat százalékos többséggel Botkát emelte miniszterelnök-jelöltté, egyúttal az MSZP-t a választásokig vezető szervezet, az Országos Választási Bizottság elnökévé, az van, amit Laci akar. De október környékén rá kell nézzünk a számokra. Most húsz százalékon állunk a biztos pártválasztók között. Ha őszre meglesz a huszonöt, vagy inkább a huszonhét, továbbra is lehet erőből tárgyalni a kicsikkel. Pláne, ha a DK nem kerül stabilan a parlamenti küszöböt jelentő öt százalék fölé, hiszen Fletó sem olyan önsorsrontó, hogy pártját dafke önállóan indítva kockáztassa a kiesést, és vele saját politikai karrierje végét. Ám, ha az MSZP támogatottságában nem lesz érdemi elmozdulás, nincs mese, ki kell egyeznünk Gyurcsánnyal.”
Egy matekos agyú szocialista számokat is mond: „Ha őszig marad nagyjából így a támogatottság, akkor közös pártlistán kapnak a DK-sok minden három és fél szoci után egy helyet. Plusz Fletó jöhet a harmadik pozícióra, de csak akkor, ha a vérével írja alá, hogy a remélt kormányzásban nem vesz részt, ott minden jog és felelősség Botkáé, és ezt a választókkal is közöljük a kampányban.”
A tételmondat így hangzik:
Gyurcsányt nem a kormányzásba hozzuk be, hanem csak a parlamentbe.
Van, aki szerint őrültség pofozkodni Gyurcsánnyal.
„Forradalmárok vagyunk, ez jó. Csakhogy a vérbeli forradalmárok csupán a forradalom győzelme után szoktak összeveszni, mi viszont már zászlóvarrás közben egymás tarkójába vágjuk az ollót.
Vezetőszár
Botka személyiségrajza is fölvázolódik:
Ambiciózus, bátor, de kompromisszumképtelen. Kicsit olyan, mint Mesterházy. Abból a feltételezésből indul ki, hogy a balos szavazók még mindig annyira utálják Gyurcsányt, hogy nem szavaznának egy olyan listára, amin ő is szerepel. Tévedés. Botkának abban sincs igaza, hogy Bajnai megszorító intézkedéseit, köztük a tizenharmadik havi nyugdíj állandóan emlegetett, tényleg elcseszett eltörlését is Fletó nyakába varrja a nép. Nem igaz. Rég nem igaz.”
Botka egy híve azt állítja, egy szoci belső kutatás szerint, ha Gyurcsány lehetetlenné teszi a két párt együttműködését, akkor a DK-s választók hetven százaléka átszavaz az MSZP-re: „Ősszel ezzel az érvvel állítjuk falhoz a Fletót.”
„Meglehet, lesz falhoz állítás, de az elszenvedője nem Gyurcsány, hanem Botka – így egy Gyurcsány-barát. – Valóban létezik az a felmérés. Apróság, hogy nem hetven az a százalék, hanem hatvannyolc. Nagyobb baj, hogy ők is csak akkor szavaznak át, ha úgy látják, Gyurcsány az összeférhetetlen. Ám ha Botka alázza a nyitottságát folyamatosan hangoztató Fletót, akkor kilencven százalékuknak esze ágában sincs az MSZP-re ikszelni. És hát egyelőre Gyurcsány jogosan mondja azt a Hír Tv-ben a műsorvezetőnek, hogy Olga, önnel többet tudok beszélni, mint a Magyar Szocialista Párt miniszterelnök-jelöltjével.”
Több beszélgetőtársunk szerint az “engedni vagy nem engedni?” kérdésben a szocialisták egyéni jelöltjei szoríthatják kompromisszumra Botkát.
Íme egy logikusnak tűnő okfejtés:
„A Fidesz szép lassan kivezeti a konfliktusos témákat, szerintem még a CEU-ügy is megoldódik, jönnek a hangulatjavító intézkedések, plusz az olyan bűnügyek, mint volt 2014-ben Simon Gábor korrupciós története, ami heteken át uralva a közbeszédet több százalékot faragott belőlünk.
Gyanítom, Orbánék most is bevádolnak majd egy-két vezető szocit, tippem is van, kiket, de nem mondom, aztán szokás szerint indul a kamerák előtti vezetőláncon körbehordozás.
Mindebből aligha az MSZP támogatottságának növekedése következik. Ha ebben a helyzetben Gyurcsány egyéniben ránk indítja a sajátjait, megeshet, hogy a százhatból egyetlen körzetet sem nyerünk. Miközben Budapesten még a jelenlegi népszerűségünk mellett is reális az esély tizenkét választókerületet elhozni a tizennyolcból, továbbá komoly a sansz Szegeden, Szombathelyen, Szolnokon, Miskolcon, Pécsen, Békéscsabán, Salgótarjánban. Ezek az embereink nem hagyják veszni a mandátumukat, Botkát legkésőbb novemberben tárgyalóasztal mellé kényszerítik.”
Mit eszik Botka?
Kérdés, kényszeríthető-e bármire is Botka. Kérdés, tényleg ragaszkodik-e Gyurcsány eltüntetéséhez. Meg az is kérdés, mi a terve arra az esetre, ha vereséget szenved Orbántól.
Egy a praktikum mellett az esztétikát sem megvető szoci így fogalmaz:
„Nála jobb nem lesz. Vele, ha nem is a remélt ütemben, de javul az MSZP megítélése, csökken az elutasítottságunk, jövünk ki a karanténból. Akkor se cseréljük le, ha a Hősök terén színpadon fölfalja a nagymamáját… Élve! Az a szekér, amiből kilökjük Botkát, már zuhan is a szakadékba. Kampányévben jelöltet váltani őrültség. Politikát váltani viszont az utolsó pillanatban is lehet. Senki se tudja, Laci hajlandó-e engedni Gyurcsánynak, de annyi már most látszik, hogy a nyilatkozataiban karcosabban fogalmaz, mint magunk között. Egyelőre mehet a keménykedés, lássuk, mi sül ki belőle, de arra azért felhívtuk a figyelmét, annyira ne sértsen vérig senkit, még Gyurcsányt se, hogy végképp lehetetlenné váljon a megállapodás.”
Egy másik entellektüel pedig ezt mondja:
“Csöppet se bánom kettejük torzsalkodását. A görög drámák óta tudjuk, minél nagyobb a feszültség, annál elsöprőbb lehet az egymásra találás, a katarzis. Már ha lesz olyan.”
Minden közös
Botka a februári színre lépése óta közös programot, közös országos listát, közös egyéni jelölteket és közös miniszterelnök-jelöltet akar az úgymond demokratikus ellenzéki oldalon; sőt eleinte azt hangoztatta, csak akkor vállalja a jelöltséget, ha feltételeit elfogadják a pártok.
Beszélgetőtársaink szerint ezek közül Botka közös miniszterelnök-jelöltnek való elfogadása tűnik a legbiztosabbnak. Legalábbis, ami a DK-val való alkut illeti. (És ha Gyurcsány beadja a derekát, az a még kisebbeken, a parlamentbe önállóan egész biztosan be nem jutókon is nehezen kompenzálható nyomás, kivéve a külön bekezdést érdemlő LMP-t.)
A közös egyéni jelöltek viszont rágós falat. A százkilencvenkilenc parlamenti mandátum bő fele a százhat egyéni körzetben talál gazdára. Amiből az következik, hogy alig harmincszázalékos országos támogatottsággal elvileg a százhat egyéni döntő többsége vihető, ami pedig választási győzelmet fial. Meg az is következik, hogy ha két vagy több mérhető párt ugyanarra a választói körre céloz, azzal egymás elől szívják el a levegőt, s ott is vereséget szenvednek a túloldal jelöltjétől, ahol amúgy ők az esélyesek.
Adja magát, hogy a támogatottság arányában valamikor ősszel az MSZP és a DK felosztja egymást között a körzeteket, hetven-nyolcvan jut a szociknak, huszonsok a gyurcsányistáknak.
Nem lesz egyszerű. Pláne, hogy ott az utolsó föltétel, az együttműködés csúcsa, a pár bekezdéssel följebb a matekos agyú szoci beszélgetőtársunk által már emlegetett közös országos pártlista, amiben egyelőre kevesen és mérsékelten hisznek. A kétkedés oka megint csak Gyurcsány. Merthogy mai állás szerint listán Botka nem tűrné meg Gyurcsányt, aki ebbe nem megy, nem mehet bele. Kompromisszum nincs: Gyurcsány vagy rajta lesz, vagy nem.
Nagy baj, ha mindkét párt önálló listát állít, mert akkor a választókerületekben szembekampányolunk egymással, megúszhatatlan a folyamatos veszekedés. Ráadásul kiakasztanánk a jelöltjeinket, akiket mostanáig arra szocializáltunk, hogy Orbánt üssék, aztán egyszer csak Gyurcsány lenne az egyik ellenfél. Botka azt is meg kéne értse: a balos polgárháború taszítja a szimpatizánsainkat, az egység bevonzza őket.
Bonyolítja a helyzetet, hogy országos listája annak van, aki legalább huszonhét egyéni jelöltet állít, s azt sem akárhogyan, hiszen ezen belül minimum kilenc megyében és Budapesten kell jelöltet produkálni. Csakhogy, ahol egy párt (a példa kedvéért legyen az MSZP) nem állít egyéni jelöltet, ott pártlistájára is kevesebb szavazatot kap, hiszen a gyakorlat azt mutatja, hogy a választók zöme egyéniben és pártlistán is ugyanarra a logóra ikszel.
És akkor azzal az alegységproblémával még nem is foglalkoztunk, hogy járna néhány nyerhető egyéni körzet a kicsiknek, az Együttnek és a Párbeszédnek, netán az LMP-nek és a Momentumnak is.
„Teljesíthetetlennek tetsző küldetés – így egy szoci. – Már önmagában Gyurcsány miatt. Meg önmagában amiatt is, hogy a születése óta a régi pártok meghaladását szajkózó LMP számára döghalál, ha bejön a mi listánkra. Bár a zöldeknek, szerintem, így is, úgy is harangoztak, legjobb esetben állva halnak meg. Már azzal elégedett lennék, ha egyéniben pár helyen sikerülne koordinálni velük.”
A Laci, a Gyula és a főcsővezető
Ráadásul az országos listával Botkának az MSZP-n belül is lesz néhány menete.
Botka rögzítette, nem az MSZP, hanem az ország, vagy legalábbis az ország Orbán-ellenes részének miniszterelnök-jelöltje kíván lenni. Erről nekünk még februárban így nyilatkozott: „A legkevésbé sem foglalkozom a szocialista párt 2022 utáni sorsával. Nagyon a mostanival sem… Engem nem érdekelnek túlélési stratégiák, rohadtul nem érdekel, hogy huszonhat vagy harminckilenc vagy csak huszonkét képviselőnk jut a parlamentbe.”
Ezt a párttól való „elhatárolódást” nyilván az országos lista összeállításában is érvényesíteni próbálja majd Botka, amit nyomatékosít, hogy ennek összeállításához a kongresszustól egyetértési jogot kért s kapott.
Egyik beszélgetőtársunk azt mondja:
Szárnyra kapott egy olyan rémhír, hogy Laci csak az első három hely kapcsán tartja magát a hagyományhoz, miszerint első a miniszterelnök-jelölt, második a pártelnök, harmadik az ideológiai főcsővezető választmányi elnök, vagyis a mi estünkben Botka, Molnár Gyula, Hiller. A negyedik helytől az elnökségi tagok és a megyei elnökök jönnének, de Botka civileket, leendő kormánytagokat akar, olyanokat, akik szerinte képesek új szavazókat hozni.
Egy másik szoci ezt tényként kezeli: „Ezt lényegében eldöntöttük. Mennyi hozadéka van a listán egy megyei elnöknek? Nulla. De hat-hét legitimáló civil pali az első tízben nem jönne rosszul.”
A harmadik ironizál: „Ja, persze, legyen nekünk is pár vágópistánk. Egy könyvelő, egy színész, egy zenész meg egy atomfizikus. Fasza. Mindig is élt ilyesmi romantikus elképzelés a pártban, de én nem hiszek a politikai romantikában. Már csak azért sem, mert nem úgy megy az, hogy gondolok valakire, és az el is vállalja. Teszem azt, Sólyom László jól jönne? Naná. Kár, hogy az előszobájába sem jutnánk be.”
A negyedik dühöng: „Ekkora baromságot rég hallottam. Pártnak pártlistája van, és nem civillistája. Olyan isten nincs, hogy Botka ezt áttolja az elnökségen. Botka, Molnár, Hiller, eddig stimmel, aztán ott lesz a frakcióvezető Tóth Bertalan, nőként Kunhalmi Ágnes, majd Molnár Zsolt, Tóbiás, Mesterházy, plusz a parlamenti bizottsági elnökök, s ha közéjük beékelődik pár külsős, egye fene. Az árnyékkormánynak nem a listán a helye, ott frakciót kell építeni, ami nem a kormányé, hanem a párté. Árnyékkormánynak akkor van értelme, ha nyerünk, ha pedig nyerünk, már miért kéne, hogy képviselő legyen a kormánytag, kap bársonyszéket ő Botkától.”
Az ötödik így: „Azon dolgozunk, hogy ne a lista első tíz, és ne is csak az első húsz helye legyen befutó. Akkor meg nem mindegy, hogy befér-e az elejére hat-hét civil? A megúszásra, túlélésre játszók félelmei minket nem érdekelnek, győzelemre hajtunk. Botka nem mandátumvadászatot, hanem munkaversenyt hirdetett. Amúgy is a százhat egyéni a lényeg, ott győzzön, aki képviselő akar lenni, ne a színfalak mögötti alkudozásban élje ki magát. A pártnak van harminc-harmincöt határozottan esélyes egyéni jelöltje, akik 2014-ben is harminc százalék körül csináltak egyéniben, mint Hiller, Burány, Molnár Gyula, Tóth Bertalan. Botka ehhez hozzáteszi a maga embereit, akik ugyan nem szocialisták, de helyben elfogadottak, mint a Veszprém megyei időközit megnyerő Kész Zoltán, vagy mint néhány sikeres polgármester, mondjuk a budaörsi vagy a balmazújvárosi, és sínen is vagyunk.”
A prepettingtől a tűzijátékig
Maguk a szocik is minden idők legmocskosabb kampányára számítanak.
„Ennyi politikai plakátot, mint most, még kampányfinisben sem látott Magyarország, úgy számoltuk, hatezer darab van kint. De ez is csupán a ‘gondolok a pettingre’ kategória. Ha huszonöt százalék fölé megyünk, és Botka kifutja a formáját, olyan tűzijáték lesz itt, mint még soha” – ezt mondja egy harcias MSZP-s.
Pesszimista társa pedig ezt:
„A Fidesz a Kubatov-listával egész biztosan elviszi a maga kétmillió szavazóját, ezért alacsony részvételben érdekelt, nem erőlteti a komolyabb hisztériakeltést. Bármennyi pénzt költhet, övé a közmédia, övé a kereskedelmi média zöme, övé a komplett helyi média, és a Fidesz adja a polgármesterek többségét. Nekünk pénzünk kevés, felületünk alig. Ráadásul az állam szórja a százmilliókat a kamupártoknak, azzal a nyilvánvaló céllal, hogy a hétköznapi választó elvesszen majd a nevek között. Másfél méteres szavazólapok lesznek, ki fog azon eligazodni?! Az egyetlen esélyünk ütni a Fideszt, emelni a tétet és a választási részvételt.”
Egyik beszélgetőtársunk a miniszterelnök-jelöltben látja a csodafegyvert.
“Az MSZP nem tud nyerni, de Botka képes rá. Orbán csak az egyik ellenfelünk, ahhoz, hogy győzzünk, hibáznia kell. A másik ellenfél az apátia, a saját méréseink szerint nagyon alacsony a szimpatizánsaink aktivitása, egyelőre nem hiszik el, hogy győzhetünk. Úgy kéne élére állítanunk a kérdést, hogy Orbán vagy Botka, s ha ez sikerül, reménykedhetünk, mert Botka erős, szerethető személyiség, ha ezt megérzik az emberek, bármi megtörténhet.”
Egy a kampányügyekben jártas szocialista viszont szomorkodik.
„Botka csak Szegeden erős, országos infrastruktúrája gyönge, négy éve ilyenkor sokkal jobban állt a kampányelőkészítés, a jelöltek, a stáblista, a helyi infrastruktúra, ebből baj lehet.”
Milyen ember ez a Botka?
Botka tényleg szerethető?
Az egyik szocialista szerint túl harcias: „Persze, ütni kell a Fideszt, de semmi értelme olyan ökörségeket mondani, mint hogy Orbán egy nemzetgyilkos.”
Egy másik a „siker erősítő és torzító elemeit” veti föl:
„A kritikusai leginkább azt róják föl neki, hogy képtelen a kompromisszumra, azt gondolja, mindig mindent ő tud a legjobban. Azt nem értik, hogy Botka a szerencséjével, de még inkább a politikai érzékével, szorgalmával, és a gyakorlatiasságával az elmúlt tizenöt évben mindent megnyert. Zéró kudarc, ezen a szinten nincs még egy ilyen politikus Magyarországon. Baromira hozzászokott a sikerhez, ami persze hordoz veszélyt magában, de tán érthető, hogy dühbe gurul, amikor azt hallja vissza, hogy pártvezetőink egy része kételkedik abban, hogy országosan is képes megcsinálni, amit Szegeden megvalósított.”
Egy botkista így jellemzi idolját:
„Kiváló politikai saleses, tudja jól, a brand az alap, amire rá kell húzni a sikeresség ígéretét. A brand megvan, maga az MSZP, negyedszázad alatt beégett az emberek agyába, a feladat az, hogy a szegedi polgármester sikerességével, legyőzhetetlenségével mixeljük a képet. Sokan lehülyézték Botkát, hogy a kongresszuson azt íratta ki maga elé, hogy Magyarország miniszterelnök-jelöltje. De hát ez nem pökhendiség, hanem bátor pozicionálás. Akinek esze van, érti, hogy megelégelte a főispáni szerepet, eldöntötte, végleg kijön Szegedről. Ha veszít is jövőre, marad az országos politikában. Innentől vele mint országos politikussal kell számolni.”
„Gyula nem buta fiú, tudja, egyetlen esélye Botka. Mindkettejük megbízatása a választásokig szól, ha Botka bukik, bukik ő is, csak míg Laci számára van visszaút, Gyula végleg menne a süllyesztőbe. Botka párton belüli személyes elfogadottsága magas, a stratégiájáé alacsony, Molnár Gyula személyes elfogadottsága alacsony, a stratégiájáé viszont magas. Kiegészítik egymást. Ahogy annak idején kampányban működött a Medgyessy-Kovács-tandem, úgy most is működhet a Botka-Molnár páros: a pártelnök mutathatná az MSZP városias, modern arcát, Botka pedig egyrészt viheti nyugodtan a faék egyszerűségű fizessenek a gazdagok vonalat, meg a korrupt gázszerelőt, semmi fircangolás, semmi túlbonyolítás, az egész országhoz, úgyis azt akarja, másrészt időnként megszólíthatja az értelmiséget, jöhet az egyetemi autonómiával és Európával, ahogy azt a kongresszusi beszédében is tette” – ezt mondja egyik beszélgetőtársunk.
Majd hozzáteszi:
Botka mozgásában benne van, hogy nemcsak a választásra készül, hanem 2018 utánra építi a pártot. Kicsit saját magának.
