Az ENSZ legfrissebb felmérései azt mutatják, hogy Jemenben hatalmasodott el leginkább az élelmiszerválság: a 17 milliós lakosság 60 százaléka nem jut elegendő élelmiszerhez, nekik humanitárius segélyekre lenne szükségük az életben maradáshoz.
Jemen huszonkét kormányzóságából hétben az élelmezés bizonytalansága elérte a negyedik szintet, ahonnan egyetlen lépés az éhínség kialakulása. A kormány és a Húti-Száleh csapatok által ellenőrzött területek egyaránt érintettek, az egész országban összesen 460 ezer gyermek szenved súlyos, akut alultápláltságban.
És nem elég, hogy az élelmiszer beszerzése sokak számára lehetetlen, az egymással szembenálló felek semmi áron sem hajlandók felhagyni a harcokkal. A húti-Száleh csapatok és a Hadi-kormány számára valószínűleg jó üzlet a háború. Nem számít, hogy közben a jemeni lakosság szenved.
A legrosszabb helyzetben lévő Taiz városát a harcosok 2015 óta tartják blokád alatt: elkobozzák a segélyeket, nem engedik, hogy a segélyszervezetek munkatársai segítsenek a rászorulóknak, nem hagyják távozni a lakosokat, hatalmas adót vetnek ki minden import termékre, hogy finanszírozni tudják a háborút, üzemanyagot árulnak feketén, ami a katonai elit pénztárcáját gazdagítja, emellett magasra emelik az alapvető árucikkek szállításának az árát.
Az arab koalíció az ország legnagyobb és legfontosabb, jelenleg húti-Száleh kézen lévő kikötőjében, Hudajdában korlátozta az áruforgalmat. Jemen külföldről szerzi be az olyan alapvető élelmiszerek 90 százalékát, mint a búza vagy a rizs. A legsűrűbben lakott északi területek a Hudajdán keresztül jutottak hozzá az import termékek 80 százalékához. A háború első öt évében a koalíció teljes blokád alá helyezte a kikötő bejáratát, és az érkező termékek 15 százalékát hagyta csupán bevinni az országba. Az ENSZ Biztonsági tanácsának nyomására a jemeni kormány és a koalíció 2016 májusában enyhített a korlátozásokon. Azóta azonban az arab koalíció légicsapásokat mért a kikötőre, amit a Hudajda forgalomáteresztő képessége sínylett meg, így hosszú sorbanállások és jelentős késések lassítják az áruforgalmat.
A helyzet most még rosszabbra fordulhat, mert az arab koalíció azt tűzte ki célul, hogy ellenőrzése alá vonja Vörös-tenger partvonalát, ideértve Hudajdát is. A katonai vezetés azt állítja: azért van szükség a kikötőre, hogy a fegyverszállítmányok akadályozásával tárgyalóasztalhoz ültethessék a húti-Száleh-harcosokat. Az érvelés azonban nem állja meg a helyét, mivel a koalíció által támogatott kormány volt az, amelyik elutasította az ENSZ különleges megbízottjának békekezdeményezését, nem a húti-Száleh oldal. Arról nem szólva, hogy a koalíció újra megfigyelése alatt tartja a kikötőt.
A jemeniek széles körben egyetértenek azzal, hogy a Hadi-kormány azért akarja birtokolni a kikötőt, hogy még nagyobb gazdasági nyomást helyezzen a húti-Száleh-területekre, amivel megtörhetné őket, vagy felkelést szíthatna a lakosság körében. Egy ilyen stratégia következményei a civil lakosságot érintik majd, hiszen minden bizonnyal a húti-Száleh harcosok lesznek a legutolsók, akiknek elfogy az élelmiszertartaléka.
Ha újra harcok törnének ki Hudajda környékén, és a kikötő a jelenlegi csökkentett kapacitással sem tudna működni, nem lenne alternatíva, ahonnan élelmiszert lehetne behozni az ország északi területeire.
Bár az élelmiszer-kínálat bármelyik pillanatban elapadhat, még annál is nagyobb a probléma a keresleti oldalon. A gyarapodó kihívások ellenére még mindig fellehető élelmiszer a piacokon, még a húti-Száleh ellenőrzés alatt álló Szanaa-ban is, de a lakosságnak nincs arra pénze, hogy megvásárolja az árut. A két éve húzódó szárazföldi harcok és légi bombázások a gazdaságot is szétcincálták. A családok a szakadék szélén táncolnak, felélték megtakarításaikat, eladták az ingóságaikat, kimerítették a segélyeket. Még kilátástalanabb szituáció elé néz a több mint 3 millió lakóhelyét elhagyni kényszerült ember, valamint azok, akik már a konfliktus előtt is a legszegényebb régiókban laktak. Különösen nehéz helyzetben vannak a nők és a lányok, akik általában utoljára jutnak élelemhez. 2016-ban az akut alultápláltságban szenvedő 4 millió ember 62 százaléka volt nő.
A vásárlóerő hanyatlásának egyik fő oka, hogy a központi bank a válság miatt tavaly nyár óta nem tudja fizetni a közszolgálati béreket. Az is újabb problémákhoz vezetett, hogy Hadi elnök 2016 szeptemberében a húti-Száleh kézen lévő Szanna-ból Ádenbe költöztette a központi bankot. A diplomaták és közgazdászok is úgy vélték, hogy az összeomlás elkerülése végett a banknak pártatlannak kell maradnia, csak így tudná a kritikus gazdasági körülmények ellenére biztosítani az alapvető termékek behozatalát az országba, meggátolni a jemeni valuta további romlását és fizetni az állami szektorban dolgozók béreit.
A szembenálló felek hallgatólagosan bele is egyeztek, hogy nem hátráltatják a bank pártatlan működését, de újabb konfliktust generált, hogy a kormány áthelyezte az intézményt a saját területére. Hadi elnök azzal érvelt, hogy csak így tudja stabilizálni a gazdaságot és megakadályozni, hogy a lázadók a háborúba pumpálják a bank pénzalapját. Meg is kezdték a hiányzó valuta előállítását, állítólag 640 millió dollár értékének megfelelő jemeni riál meg is érkezett az ádeni bankba, ami csak az első részlete volt annak az 1,6 milliárd dollár értékű megrendelésnek, melyet egy orosz nyomtató cégre bíztak. Nem tették azonban átláthatóvá, hogy valójában mennyi pénz került forgalomba. Továbbá a költözés óta délen néhányan újra megkapják a fizetésüket, ám a húti-Száleh irányítás alá eső északon egyre kevesebben, ráadásul a bankrendszer is összeomlott.
Hadi elnök azt remélte, hogy miután áthelyezte a bankot a húti-Száleh területekről, megkapja az Perzsa-öböl menti támogatóitól az életmentő külföldi tőkeinjekciót, de ez elmaradt. Még a csekély hazai bevételek sem gazdagítják a központi bankot, mert a lázadók, sőt még a kormány fennhatósága alatt álló Marib kormányzóság sem az ádeni bankba helyezi letétbe a hazai eladásból származó olaj- és gázbevételeit. Az olajexportból származó bevételek egy külső, szaúdi bankszámlán gyülekeznek.
A háborús felek egymást hibáztatják a gazdasági katasztrófa kialakulásáért. A kormány azt állítja, nem tudja fizetni az huti-Száleh ellenőrzés alatt álló területek lakóinak bérét, amíg nem adóznak és bevételeiket nem az ádeni bankban helyezik. A huti-Száleh hatóságok azzal vádolják a Hadi-vezetést, hogy szándékosan éheztetik az északiakat és nem akarják közössé tenni a kasszát.
