Kocsis Máté a választási eredményekről, illetve meg nem jelent interjújáról posztolt vasárnap délelőtt. Azt mondja, nem tudja, hogy a beharangozott, majd el is készült interjúja végül miért nem jelent meg a Hír TV-n. Azzal folytatja, „szemmel láthatóan van érdeklődés a véleménye iránt”, így leírja, mit gondol a választásról. Hozzáteszi, gondolatait a jobboldaliaknak címzi, „a most épp megvadult tiszások ezt úgysem értenék”.
A kétharmadról elmondta, nekik négyszer volt ilyen, ismerik, ezért nem szabad lebecsülni annak erejét, de kerülné a túlzó képzelgéseket is minden irányban.
A parlamenti patkó arányainak látványa torzít, ahogy korábban is tette. Valójában kb. 3,4 millió szavazat áll szemben kb. 2,5 millióval. Pont olyan arány, mint 4:3-ra elveszíteni egy meccset. A megszerzett voksok alapján korábban nekünk volt ennél jóval nagyobb arányú győzelmünk is, például 2022-ben. Szerintem nem érdemes tehát annál jobban dramatizálni a helyzetet, mint amilyen amúgy is. Mindent csak higgadtan, a helyén kezelve. De akkor mégis miért mondják sokan történelminek a vereséget?
A leadott szavazatok megoszlása alapján semmi történelmi nincs benne. Semmi. Az idővonaltól az. A mögöttünk hagyott 16 év teszi azzá: a nemzeti korszak hosszúsága, megszokottságának megszakadása. Attól történelmi ugyan, de a számokból eredően nem végzetes. Ha valami a számok alapján is történelmi, akkor az a részvétel. Magyarország 80%-a ment el szavazni. Soha ennyien nem voltak, köszönjük nekik!
Szerinte most olyan Tisza-kormány jön, ami számos olyan jóléti ígérettel bír, amit csak a kampány hevében tettek.
Egy Tisza-kormány jön, számos olyan jóléti ígérettel, amiket csak a kampány hevében tettek. A választások előtt is láttuk, hogy túl sokat blöffölnek, kormányozni azonban nem lehet majd titokban, válaszok nélkül, meg a presskukacon, úgyhogy mindenki számára ki fog derülni a következő évek alatt, merre tart valójában a hajó, sikerül-e kivédeniük a gazdasági nehézségeket. Most még tartanak a mézes hetek köztük és a választóik között, még mindent elhisznek, és úgy tudják, minden úgy is lesz, ahogy ígérték nekik. Ez a folyamat természetes, nem szabad beleszólni.
Szerinte Orbán Viktor gerinces vezetőként magára vállalta a vereségért viselt teljes felelősséget.
Köszönjük a korrektségét, de szerintem ennél azért árnyaltabb a kép. Sok minden felkerülhet még az étlapra, de nem elsősorban a további felelőskeresés szándékával, hanem a megértés igényével. Utóbbira nagyobb szükség van. Ne szépítsük, a háború kitörése óta gyakorlatilag letérdelt az európai gazdaság, benne a mienk is. Ezért bár a béke folyamatos követelése nem szépelgés volt, hanem sugárút a gazdaságok talpra állítása felé, egyes európai vezetők hajthatatlansága, vadabbnál vadabb elképzelései a világos irányt politikai csatatérré változtatták. Pedig pofon egyszerű: háborús környezetben pont úgy nincs erős gazdaság, ahogy hullahopp karikával sem lehet derékszöget rajzolni.
Kocsis Máté szót ejtett a korrupcióról is.
Az elmúlt években kíméletlenül, válogatás nélkül építették fel a baloldali sajtóban a korrupciós történetet, vádakat. Konkrétumok nélkül is bárki azzá válhatott, akire rámondták. Eljutottunk oda, hogy lényegében bármelyik gazdag magyar, bármelyik sikeres vállalkozó, de bármely falusi polgármester is lehet korrupt csak azért, mert jobban él, mint a többiek, többje van, és valakik azt mondják rá. Azt is felépítették, hogy a korrupció kizárólag Fidesz-közeli lehet, jelentsen ez bármit is, például csak annyit, hogy a megvádolt személy már látott élő fideszest. Senkit sem érdekeltek már a tények.
És a szerinte árulókról is beszélt.
„Biztos azonnal Magyar Péterre gondol mindenki – persze helyesen -, de most beszéljünk azokról, akik egyszer csak hirtelen fojtogatónak kezdték érezni a hazai levegőt. A mi kis házi árulóink, akik bár sokan vannak, sose felejtsük el a nevüket!
A teljesség igénye nélkül csak egy két kedvencemet említem, majd szánunk rájuk egyszer több időt.
Borbás Marcsi, aki évek alatt közel 3 milliárdot kapott a főzös műsoraira, de pont a választások előtt kezdte el azt érezni, hogy neki kétszer annyit kell dolgoznia ugyanazért a pénzért, mint régen. Brühühü.
Vagy a Szentkirályi vizes Balogh Levente, aki akkor még pont nem akart változást, amikor a cége megkapta a 4,2 milliárdos állami támogatását. Amikor már nem kapott ilyet, akkor kezdett el gyanakodni az rtl-en, hogy változás kellene.
És, hát Waberer úr. Az új szent. A nagyon tisztességes. Hálát adok a Teremtőnek, hogy minap nem szakadt rá a telex stúdiójának mennyezete.”
Balogh Leventével, illetve Wáberer Györggyel is készítettünk interjút a nyilatkozataik után:
