Négy ragyogó színben éghet a Bunsen-égő. Ez volt a történelemben az első eszköz, mely a láng tulajdonságait befolyásolni tudta.
Hogyan? A titok a gáz áramlásában rejlik. Minél tökéletesebb az égés, annál inkább világosodik a láng színe.
A szerkezet bár a nevét a kétszáz éve született, német Robert Wilhelm Bunsenről kapta, de az égő ötlete nem tőle ered, hanem Michael Faradaytől.
AZ ÁRVA ÉGŐ BALLADÁJA
A jóképű és szerény Michael Faradayt az elektromágnesesség egyik atyjának tartjuk, a csavar és a gázégő számára szomorú adalék, mert hiába volt népszerű fizikus, valójában természetfilozófusnak vallotta magát.
Faradayt sem különösen izgatták a “kémiai lámpások”, Bunsent egy időben annál inkább, így az 1860-as években tökéletesítette a speciális gázégőt.
A Bunsen-égő nemsokára újra árva lett, hiszen Bunsent sem érdekelte többé a kémiában azóta nélkülözhetetlen szerkezet sorsa. A német kémikus 78 éves korában a geológiára váltott. Tízévnyi kőkutatás után pedig békében hunyt el.
Az égőt – mely bárhol használható, ahol be van kötve a gáz – ezután a román tudós, Nicolae Teclu vette szárnyai alá, aki forróbb lángot tudott produkálni masinájával, mint Bunsen. Az új találmányt Teclu-égőnek keresztelték, s Bunsen szerkezete mellett ma az övé a laboratóriumok leggyakrabban használt darabja.
AJÁNLOTT LINKEK:
Kémiatörténet online (kfki)
Ki volt Teclu? (Wikipedia)
A Bunsen-égő története (Wikipedia)