A szomolyai asszonyok többsége 30 és 45 év közötti közmunkás. Arról beszélnek, milyen tapasztalatokat szereztek mikor gyereket vállaltak, szültek, neveltek. A kérdés, hogy hogyan tudják megtartani a személyes autonómiájukat, megvédeni a saját anyaságról alkotott elképzeléseiket, vagy megakadályozni az anyai kompetenciáik elvitatását.
– mesél a Szívhangról a SajátSzínház.org projekt főszervezője, Obláth Márton.
Április 28-án a Trafóban négy olyan projekt tetőzik, amelyek különböző részvételi kutatások során két borsodi és több baranyai településen zajlottak az utóbbi egy évben: színházi előadás roma civilekkel és Sárosdi Lillával az anyaságról, közösségi dokumentumfilm egy aprófalu jövőjéről, részvételi színházi előadás a menekültkérdésről és több közösségkutatás-módszertani könyv bemutatója. Mit dokumentálnak egy aprófalu fantáziái a jövőről? Dokumentálhatók-e a kirekesztés hangjai? Mi a szerepe a dokumentálásnak a társadalmi témájú színházban? Ezeket a kérdéseket járják körül a programok.
SajátSzínház.org néven több civil alkotócsoport és független művész fogott össze, hogy aprófalvakban szervezzenek közösségi művészeti programokat helyi lakosok részvételével. Az alkotócsoport tagjai párhuzamosan dolgoztak a Borsod megyei Szomolyán és a baranyai Siklósbodonyban. A trafós pedagógiai és művészeti események bemutatják, miként működik és hogyan változtatható meg egyén és rendszer kapcsolata egy kistelepülésen. Április 28-án két nagytermi programon és egy könyvbemutatón keresztül nyerhetünk betekintést a SajátSzinhaz.org társadalmi-művészeti projektekbe. Ezen kívül egy zártkörű részvételi színházi előadásra is sor kerül a házban.
Gyerekvállalás, kórházi szülés, terhességmegszakítás, meddősítés, anyai kompetenciák elvitatása – ezek azok a témák, amelyekről saját történeteiket mesélik el a dokumentumszínházi előadás, a SzívHANG szereplői. Ők 18 és 60 év közötti közmunkás roma nők, akik az átlagosnál fiatalabban léptek a felnőtt élet útjára, és azóta is minden nap küzdenek gyermekeik felneveléséért. A SzívHANG roma nők és intézmények találkozásán keresztül vizsgálja, mivel jár gyereket vállalni és felnevelni ma Magyarországon. A produkcióban két Borsod megyei falu, Szomolya és Sály lakosai és Sárosdi Lilla szerepelnek.
Sok művészetalapú társadalmi beavatkozásnál mondják az alkotók, hogy ez nem művészet, hanem civil vagy pedagógiai fejlesztési folyamat. Vagyis a produktum maga nem fontos, de legalábbis esztétikai mércével nem mérhető. Szerintem egyáltalán nem mindegy, mi lesz a “produktum”. Ha helyi tapasztalatok alapján, marginális társadalmi csoportok történeteiből olyan előadást lehet létrehozni, ami szélesebb közönségnek is izgalmas, fogyasztható, elgondolkodtató – tehát populáris –, akkor annak sokkal nagyobb felhajtó ereje lesz a résztvevők számára is.
– mondta Obláth a projektről.
A másik nagytermi programban egy baranyai aprófalu lakóinak filmjét vetítjük le, egy képzőművészeti és egy filmes projekt eredményét. A siklósbodonyi és szavai fiatalok Katona Krisztával és a Murál Morállal közösségi falfestésben vettek részt, Csoszó Gabriella fotográfussal pedig életük történetét feldolgozó fényképeket készítettek, hogy elképzelhessék magukat 2030-ban.
Az itt készült munkák szolgáltak alapul annak a fikciós dokumentumfilmnek, amelyet Boross Martinnal és a STEREO Akttal készítettek. Fikciós, mert jövőbeli történeteket elevenít meg, dokumentumfilm, mert a filmkészítés folyamatát is rögzíti. Megmutatja, miként válnak színésszé, íróvá és rendezővé a fiatalok, miközben a happy endet keresik; hogyan küzdenek egymással és a körülményekkel; hogyan mérlegelik, hogy feladják-e, vagy vállalják-e önmagukat. A JövőKÉP / Remake_Bodony című film három történet egy esküvő napján, és egy negyedik, amelyik bemutatja, milyen lenne egy intézményekkel dúsított, ideális Siklósbodony.
A közösségi művészeti projektek hátterébe is betekinthet a közönség a Művészet-alapú részvételi kutatás módszerei című kötet bemutatóján. Ez a könyv azokat a módszereket taglalja, amelyekkel az előadások és a film készültek. A közönség megismerkedhet a digitális történetmesélés, a szociodráma, a fórumszínház és a fotóhang módszereivel. Emellett bemutatásra kerül a Színház és Pedagógia három újabb kötete, amelyek a Káva és a Parforum korábbi közös projektjeit dolgozzák fel. A 16.30-kor kezdődő kötetbemutatón a szerkesztőket Proics Lilla kritikus kérdezi a munkáról.
Ugyan zártkörű formában, de az esemény része a Káva és a Parforum részvételi színházi előadása is. Az Elveszettek: A hiányzó pillanatban a közönség bevonásával jön létre egy olyan előadás, amelynek témája mind a szereplők, mind a nézők számára aktuális. Az előadás szereplői olyan roma fiatalok, akiknek eleinte komoly nehézségeik támadtak a közoktatásban. A színház nyilvános terében az egyéni és közös cselekvés-elakadás-élményeiből kiindulva dolgozzák fel a bizalom és bizalmatlanság témáját, az aktivitás és a passzivitás társadalmi jelentéseit és Luc Boltanski Nuits című darabja alapján a menekült kérdés különböző aspektusait tárgyalják.
A teljes program:
13.00 ELVESZETTEK: A HIÁNYZÓ PILLANAT – részvételi színházi előadás, Káva – Parforum
Trafó Stúdió, 180 perc
zártkörű előadás
16.30 A SAJÁTSZÍNHÁZ MÓDSZEREI – beszélgetés és könyvbemutató
Trafóklub, 60 perc
18.00 SZÍVHANG / Éljen soká Regina! – premier
dokumentum-színházi előadás, Szomolyai Magyar Roma Egyesület – Parforum
Nagyterem, 60 perc
20.00 JÖVŐKÉP / Remake_Bodony – premier
performatív kiállítás és dokumentumfilm-bemutató, STEREO Akt – Parforum – Mural Morál – Csoszó Gabriella
Nagyterem, 90 perc
