A héten írtunk a 24 éves Katáról, aki alkoholfüggőségben szenvedett, majd blogot indított, és december közepe óta nem is ivott. A cikk alá érkezett egy hozzászólás McHawertől, azaz Koczka Gézától is, aki azt írta: bőven van mit mesélnie a témáról – mi pedig úgy döntöttünk, megkérdezzük őt. A zenész alkoholproblémáiról legutóbb egyébként 2014-ben írtunk: akkor egy éve volt tiszta a zenész, ez pedig azóta három és fél évre nőtt.
24 évesen még nem lehet valakiből alkoholista. Ahhoz 15-20 év mindennapos ivás kell
– írta az említett poszt alá, a többi olvasó viszont nem értett egyet ezzel, és örült annak, hogy Kata korán felismerte a függőségét. Megkérdeztük Koczkát, valóban komolyan gondolta-e ezt vagy csak félreértették a kommentjét. Szerinte azonban túl könnyen lealkoholistáznak bárkit, aki “gyakran” részeg, viszont
Mert akkorra már nincs jó közérzet a bevitt alkohol hiánya miatt, állítja.
Kíváncsiak voltunk arra is, ő mit szólt a negatív kritikához.
Amíg az alkoholfogyasztó iszik, addig egyfajta mámorban éli az életét, ezért kicsit sem érdekli, hogy hogy ki-mit mond ezzel kapcsolatban
– mondja, majd hozzáteszi: csak azóta védi meg magát az ilyenektől, mióta letette az italt, mert így már nem jogos. A pozitív visszajelzések viszont jól esnek neki, és most ezek töltik be a dopamin-receptorok stimulálásának szerepét az alkohol helyett.
Koczka hisz az orvosi és a gyógyszeres segítségben is, már csak azért is, mert
Zacher Gábor egy évvel ezelőtt azt jósolta, az egymillió alkoholista országa leszünk, Koczka állítja, ez sokkal több, ugyanis
a betegek mellé tartozik nagyjából kétmillió hozzátartozó is, akik ugyanúgy, ha nem jobban szívnak.
Szerinte az ok sokrétű: ihatunk amiatt, mert boldogok vagyunk, mert szomorúak, mert buliban vagyunk, és így tovább. Később ezt az agyunk megszokja, és az ital elkezd mindenhez hozzátartozni és rutinná válik.
Mire észbe kapunk, 40-50 évesek vagyunk, a szervezetünk beleöregszik, és elveszítjük a családunkat, a munkánkat is. Jó esetben letesszük az italt, rossz esetben belehalunk
– teszi hozzá.
Jó tanácsként a mértékek betartását javasolja, illetve azt, hogy ne hagyjuk magunkat unatkozni.
A lakosság jelentős részre intoleráns, előítéletes, szűk látókörű
Hogy kicsit a negatív kommentek mögé lássunk, megkerestük dr. Szemelyácz János addiktológus-pszichoterapeutát. Ő elmondta, a negatív, lenéző, földön fekvő emberbe rúgó hozzászólások mögött az áll, hogy
Az okok közé tartozik még az is, hogy az illető egész életében gályázik, miközben nincsenek sikerélményei, nem tud kikapcsolni, viszont némi kielégüléssel tölti el, ha belerúghat egy nálánál gyengébbnek tudott – vagy annak vélt – bármibe.
Szerinte sokat segítene a szemléletformálás, de a hazai média és hatalmi propaganda épp ezekre az érzésekre erősít rá.
Nem jó az, ha egy ország lakossága folyamatos ellenségkép lebegtetésével tartható készültségi állapotban
– mondja, ellenpéldának pedig a skandináv országokat hozza, ahol kevesebb primitív vagy bunkó reakció érkezik egy coming out blogra. Szemelyácz úgy véli, sokan akkor a legagresszívabbak, ha “érzékeny pontot nyomnak nekik”, emiatt a trágár kommentet íróknak a legtöbb esetben a saját háza éghet és segítségre szorulhatnak.
Mire figyeljünk?
Az alkoholfüggők nagy száma miatt nemcsak az interneten futhatunk bele alkoholistákba, de akár a személyes környezetünkben is. Ilyenkor arra kell vigyázni, hogy természetesen viselkedjünk: nem kell túljátszani sem az óvó, sem az ostorozó szerepünket. A józanodónak tudnia kell, milyen a valóság, hogy abban következmények vannak, hogy a józanság önmagában még nem érdem, és a teljesítményekért neki is meg kell dolgoznia.
Ugyanakkor meg kell tanulnia megvédenie magát, a hibáit beismerni és javítani, jól kommunikálni, szükség esetén segítséget kérni, figyelni a magas kockázatú helyzetekre, és élvezni a jelent
– teszi hozzá a szakember.
És hogy segít-e a blogírás? Szemelyácz szerint mindenképpen: az önsegítés elve (Névtelen Alkoholisták – AA, Névtelen Anyagosok – NA, stb.) is a rendszeres önvizsgálat megosztásának, saját belső munkánk, gondolataink kihangosításának módszere. Sok önsegítő csoportba járó józanodó írhatna hasonlót, de nekik ott a csoport. Ha valaki az olvasók anonim tömegének mondja el, mi van benne, segítheti a felépülését, sőt, olyanok és kaphatnak információt ebből, akik soha nem mennének el AA-találkozókra.
