Szédítő körözésbe kezdett a Cassini űrszonda

A NASA Cassini műholdja az élettartama végéhez közeledik, ám a végén jön el számára az igazi show, hiszen olyan körözésbe kezdett, amivel minden eddigi földi űrjárműnél közelebb kerül a Szaturnuszhoz, és ezzel elérkezik a 2004 óta tartó munkájának csúcspontjához.

A misszió már eddig is csodálatos eredményeket ért el, hiszen megmutatta az Enceladus gejzírjeit, és a Titán folyékonyan áramló metánját, de a sor egész hosszasan folytatódhatna. Természetesen a NASA annak örülne, ha a Cassini még évtizedekig működne, de sajnos erre nincs lehetőség, és könyörtelenül közeledik a végnapjaihoz,
jövő szeptemberben pedig egy öngyilkos fejessel beleveti magát a Szaturnusz légkörébe.

Mától egészen április 22-ig a bolygó sarkpontjai alatt és felett fog elhaladni, nagyjából 60 fokos szögben a gyűrűhöz képest, illetve egyszer egy héten keresztezi az F-gyűrűt, ami azt jelenti, hogy összesen hússzor jut hozzá nagyon közel (kevesebb, mint 8000 kilométerre). De a műhold nem csupán képeket rögzít majd, hanem mintát vesz az ott található részecskékből és gázokból, ami szintén felbecsülhetetlen jelentőségű adatokhoz juttatja a Földről figyelő kutatókat.

A gyűrűk ura

A bolygó gyűrűrendszere 1600 kilométer széles, ugyanakkor mindössze bő 3 kilométer vastag, amit úgy lehetne szemléltetni, hogyha a kezünkben tartanánk egy méretarányos játékmodellt, a gyűrűk vastagsága százszor vékonyabb lenne, mint egy papírlap. A Cassini nagyfelbontású képeivel egyetlen pixelen mindössze 1 kilométer lesz látható, ami már kifejezetten jó eredmény.
Sőt, a következő 20 hétben arra is lehetősége lesz, hogy az eddigi legjobb fotókat készítsen négy apró szaturnuszi holdról, vagyis a Pandóráról, az Atlaszról, a Pánról és a Daphnisról.

Mindegyik hold csupán néhány kilométer átmérőjű, és túl kicsik ahhoz, hogy gömb alakúra formálódjanak a saját gravitációjukban, mindazonáltal fontos szerepet játszanak abban, hogy megismerjük a gyűrűk képződését.

Az öngyilkos ugrás

A gyűrűk kerülgetése után a Cassini programja egyre akciódúsabb lesz, és áprilisban megkezdődik a “Grand Finale”, a hattyúdal, mikor is a bolygó felhői felett 1600 kilométerrel elérkezik az önpusztító fejes ideje, szeptember 15-én pedig a műhold belemerül a a Szaturnusz légkörébe. Ezt követően a szorgos űrmunkás darabjaira esik, melyek elégnek, molekulái pedig messzire szétszóródnak a sajátos légkörben.