Hungarista? Neonáci? Oroszbarát?
Először is érdemes tisztába tenni, hogy ki is az a Győrkös István. A Magyar Nemzeti Arcvonal (MNA) elődszervezete, a Magyar Nemzetiszocialista Akciócsoportok még 1989-ben alakult néhány fővel, többségüket 1992-ben eljárás alá is vonták. A szervezet azonban országos ismertségre csak az önmagát a hungarista mozgalom kizárólagos vezetőjének kikiáltó Győrkös István vezetése alatt tett szert. Az ő nevéhez fűződik a nácikat ünneplő becsület napi megemlékezés nemzetközivé fejlesztése ugyanúgy, mint a többek között Bőnyben létrehozott paramilitáris kiképzőtáborok működtetése.
Később azonban Győrkös és a hungaristák, valamint a hozzájuk kapcsolódó szkinhedek viszonya megromlott. Az első szakadás az ezredforduló idején ment végbe. Ezt követően a hungarizmussal egyre inkább szakító MNA lassan elszigetelődött az extrém jobboldalon belül. 2011 után a szervezeten belüli feszültségekhez vezetett, hogy Győrkösék Oroszország és a kommunista eszmék felé tolódtak. 2012-ben végül két csoportra szakadt a társaság: az egykori vezetőt kizáró MNA tűrhetetlennek tartotta, hogy Győrkös „a kommunistákhoz dörgölőzik”, szerintük ezzel szembementek az elveikkel.
Szakítva tehát az MNA-val és a hungarizmussal, a Győrkös István vezette csoport egy sajátos ideológiát képviselő, vélhetően az orosz titkosszolgálat által mozgatott paramilitáris szervezetté vált. Ennek legnyilvánvalóbb jele a Győrkösék által létrehozott Hídfő elnevezésű hírportál, amely mára oroszországi URL-címre (hidfo.ru) költözött. A Nyugat- és EU-ellenes oldal teljesen leplezetlen orosz propagandát folytat, miközben szimpatizál az európai szélsőjobboldallal és a szélsőbaloldallal egyaránt. Mindez az Alekszandr Dugin nevével fémjelezhető „eurázsiai ideológián” és az új putyini geopolitikai stratégián alapul, amely az Ukrajna feldarabolására felhasznált szakadár fegyveres csoportokhoz hasonló paramilitáris szervezeteket több posztszovjet és kelet-európai országban is igyekszik támogatni, radikalizálni.
Ahogy a Political Capital blogja már 2014-ben megírta, a Hídfő marginális helyzete ellenére szokatlanul jól értesült, például már 2013-ban „megjósolta” az ukrajnai orosz beavatkozás lehetőségét egy újabb ukrán „narancsos forradalom” esetére. Ez volt továbbá az a hírportál, amelyre hivatkozva 2014 nyarán az orosz külügyminisztérium azzal vádolta meg Magyarországot, hogy fegyvereket, köztük T-72-es tankokat szállít Ukrajnának, megsértve az uniós fegyverexport szabályait. Mára az Index azt is kiderítette, hogy Győrkösék bizonyíthatóan kapcsolatban álltak orosz diplomatákkal, közösen airsoftoztak is a bőnyi kiképző táborukban.
Jobbik-közeli?
Mindezek után, a szélsőjobboldali indíttatás és az oroszbarát ideológia okán joggal vált uralkodóvá a bőnyi gyilkosság kapcsán az az elképzelés, hogy a Győrkös-féle szervezet elsősorban a Jobbikhoz kötődik. Ezt erősíti a Fidesz kommunikációja is, amely azt hangsúlyozza, hogy tudomásuk szerint a Jobbik több képviselője is kapcsolatot tart vagy tartott fenn olyan szervezetekkel, mint az MNA.
A helyzet ennél bonyolultabb. Egyrészt a szélsőjobboldali paramilitáris, azokon belül is a neonáci szervezetek egy része eleve nem keresi a pártok társaságát. Másrészt a szóban forgó Győrkös-féle csoportosulás esetében a Jobbik megalapozottan állítja, hogy velük nem sok kapcsolata volt a pártnak. A Hídfő például sosem foglalkozott kiemelten a Jobbik ügyeivel, a párt török kapcsolatait pedig kifejezetten bírálta; a legfrissebb bejegyzés például a Jobbik „néppártosodási” stratégiájának kudarcát elemzi közvélemény-kutatási adatok alapján. A Jobbik nagyon is elmarasztalható a holdudvarába tartozó extrém szervezetek, így például a Betyársereg, a Farkasok, vagy a HVIM miatt, de az MNA nem tartozik ezek sorába.
Aki a szervezet pártpolitikai partnereire kíváncsi, annak sokkal inkább az ugyancsak hevesen oroszbarát Thürmer Gyula vezette Munkáspárt környéken kellene kutakodnia. Győrkös ugyanis nyíltan elismerte a Munkáspártot a „magyarság valódi érdekeinek igaz képviselőjeként”, mellyel ha tartós együttműködést vagy szövetséget nem is tartott elképzelhetőnek, az „akcióegység lehetőségét” nem zárta ki. Az „akcióegység” 2012 novemberében meg is valósult, amikor a kilakoltatások ellen tartott érdi szolidaritási tüntetésen egyaránt beszédet mondott Thürmer Gyula és az MNA képviseletében ifj. Győrkös István, Győrkös István fia. Erre a szálra a Fidesz politikusai nem véletlenül nem szokták felhívni a figyelmet. A Thürmer-féle Munkáspárt ugyanis rendszeresen sorakozik fel segédcsapatként a kormánypárt kampányaihoz, legyen szó akár a szíriai orosz beavatkozás menekülthullámot eszkaláló hatásáról mélyen hallgató migrációellenes népszavazási kampányról, akár a paksi atomerőmű-beruházás lelkes támogatásáról.
Kormányzati felelősség?
Ezzel pedig el is érkeztünk a lényeghez. A bőnyi történet kapcsán mindenhol láthatóvá váló orosz szál ugyanis az, ami megmutatja az ügy legjelentősebb nemzetbiztonsági kockázatát, amely félő, hogy elsikkad a felszínt kapargató szakmai hibák vizsgálata és az egyébként is hónapok óta zajló Fidesz-Jobbik küzdelem csatazaja miatt.
Nem csupán belpolitikai ügyről van szó, hanem arról, hogy Kelet-Európában számos szélsőséges párt és paramilitáris szervezet próbál Moszkva kegyeibe férkőzni, és viszont. A különféle extrém formációk látványos orosz kötődése nem kizárólag magyarországi jelenség. Egyes extrémista szervezetek, mint például a Szlovák Sorkatonák Mozgalmának tagjai az orosz különleges erők (Specnaz) volt instruktoraitól kapnak kiképzést, paramilitáris katonai táborokban vehettek részt Oroszországban. Sőt, pár szélsőjobboldali szereplő a kelet-ukrajnai orosz szeparatisták oldalán is harcolt.
Mindez jól mutatja, hogy a krími krízis létrehozta „robbanékony” geopolitikai helyzet ténylegesen veszélyes fordulatot vett Kelet-Európában: katonai kiképzéssel és tapasztalatokkal bíró szélsőjobboldali paramilitáris alakulatok közvetlenül is eszközei a régió destabilizálását célzó orosz törekvéseknek, és igazolhatóan nemzetbiztonsági fenyegetést jelentenek, miközben az egyes kormányok – saját Oroszország iránti elkötelezettségeik miatt – nem tesznek eleget ezek visszaszorítása érdekében.
Juhász Attila, Political Capital
