A kormány a következő hetekben a bevándorlás és a kényszerbetelepítés lehetséges következményeiről tájékoztatja az állampolgárokat
– írta hétfőn a kormány Facebook-oldala, jelezve, hogy új szakaszába lépett az október 2-re kitűzött, az úgynevezett betelepítési kvóta elleni népszavazás kampánya: az “Üzenjünk Brüsszelnek!” után
A Facebook-oldalon rögtön egy kép is megjelent a már ismert stílusú plakátok legújabb verziójáról, amiből rögtön látszik, hogy a kormányzati kommunikáció minden áron szeretné rávenni az embereket, hogy menjenek el az egyébként semmilyen kötelező erővel nem bíró referendumra: minden korábbinál egyértelműbben sugallják, hogy a bevándorlás egyenlő a terrorizmussal.
Nem most kezdődött
Ha úgy vesszük, a kormány nem hazudik, hiszen tavaly január – a Chalie Hebdo francia szatirikus hetilap szerkesztősége elleni támadás – óta összesen 318 ember halt meg terrortámadások következtében Európában, igaz, egyetlen esetben sem frissen érkezett menekült vagy bevándorló volt a támadó, hanem inkább második, harmadik generációs, helyi állampolgársággal rendelkező személyek.
Már az időpont meghatározása is elég önkényes: a bevándorlás nem tavaly kezdődött, legfeljebb Magyarország tapasztalta meg tavaly év elejétől a menekültválságot minden korábbinál intenzívebben. A mostani menekülthullám előtt is volt iszlamista terrorizmus, például 2004-ben Madridban 192 embert ölt meg egy, az al-Kaidához köthető terrorsejt, amely vonatokon robbantott, vagy 2005-ben Londonban követelt 52 halálos áldozatot a metróban és egy buszon végrehajtott, szintén iszlamista hátterű támadássorozat.
És akkor még nem is beszéltünk arról, hogy az iszlamisták előtt is volt terrorizmus Európában, akár szeparatista (például északír, baszk) akár politikai (Vörös Hadsereg Frakció, Vörös Brigádok, görög anarchisták, különféle szélsőjobboldali csoportok) megfontolásból. Ma már kevesen emlékeznek rá, hogy 1980-ban Bolognában 85 ember halt meg, mikor egy neofasiszta csoport robbantott, vagy 1987-ben Barcelonában 21 életet követelt a baszk ETA autóbombája.
A terrorizmus globális probléma, Európa – bár minket nyilván ez érint jobban – csak egy egészen kis szeletet képvisel ebből, ráadásul a fejlett világ jobban fel is van készülve a támadások elhárítására. A Washington Post összesítése szerint
Bár Európát tényleg megrázta több véres támadás, a legszörnyűbb terrorista akciók nem a kontinensen történtek: 2015 júniusában az Iszlám Állam legalább 223 civilt mészárolt le a szíriai Kobani városában; 2015 októberében 109 ember halt meg Ankarában egy kettős bombamerényletben; ugyanebben a hónapban 224 ember halt meg, mikor felrobbant egy orosz utasszállító gép Egyiptom felett; néhány hete Bagdadban 292 ember életét követelték öngyilkos bombamerényletek.
Ezeknek biztosan semmi közük nincs a bevándorláshoz.
Hiányzott, mit egy falat kenyér
Orbán Viktor miniszerelnök vagy tanácsadói mindenkinél hamarabb ismerték fel, hogy a terrorizmus és a menekültügy összekapcsolásából politikai tőkét lehet kovácsolni: tavaly január 7-én történt a Charlie Hebdo elleni támadás, és a magyar kormányfő már két nappal később arról beszélt a Kossuth Rádióban, hogy rossznak tartja az európai bevándorláspolitikát. Pár nappal később, Párizsban odáig ment, hogy kijelentette:
nem akarunk tőlünk különböző kulturális tulajdonságokkal és háttérrel rendelkező jelentős kisebbséget látni magunk között, Magyarországot szeretnénk Magyarországként megtartani.
Bár pontosan tudja, hogy a dolog sokkal bonyolultabb, Orbán szándékosan összekeveri a menekülteket, a bevándorlást, a már Európában születettek integrálásának kérdését és a terrorizmust. A végtelenül leegyszerűsített kormányzati kommunikációban így lesz minden menekültből gazdasági bevándorló, belőlük pedig potenciális terrorista, hiszen társadalmi igény mutatkozik rá.
A tökéletesen kidolgozott stratégiát az sem gyengíti, hogy Magyarországon nincs tömeges bevándorlás (azokkal, akik itt élnek és dolgoznak, a vietnami boltossal vagy a török kebabossal még Orbán Viktornak sincs baja), a menedékkérők közül szinte mindenki nyugat felé szeretne távozni az országból.
A kormány célja a fenyegetettségérzés és az állandó háborús hangulat fenntartása, hiszen ez a lételeme. Az egymást követő terrorcselekmények megadják ehhez a muníciót, hiszen valóban van egy iszlamista hadjárat Nyugat-Európa ellen. Az ellenséget ugyanakkor véletlenül sem az iszlám világban véli megtalálni, hanem a régi bevált recept alapján az EU-t jelöli meg.
A képlet egyszerű: ez EU bevándorlást akar (nem, de ez túl bonyolult lenne egy plakáton), a bevándorlás pedig terrorizmust jelent (ez sem igaz), tehát a terrorizmus oka végső soron Brüsszel. Itt kapcsolódik össze a bevándorlásellenesség a másik kommunikációs iránnyal, az EU-ból való kilépés lebegtetésével.
Ez teszi igazán veszélyessé az egészet: bár igazából senki nem akar kilépni, ha kellőképpen felhergelik az embereket, lehet, hogy támad majd olyan politikai erő, amely tényleg megkísérli, hogy ebből kovácsoljon tőkét.
