Zoltán Gábor: Orgia
Zoltán Gábor évek óta megszállottan kutatja a Városmajor újkori történetét. Nagyon komoly gyűjtőmunka során sikerült rekonstruálni a nyilasok ténykedését. A regényben a nyilasok szemszögéből látjuk az utolsó hetek napjait, szikár, jól megírt mondatokban, felesleges nyelvi sallangok és moralizálás nélkül. A fegyelmezettség teszi kiemelkedő szépirodalmi teljesítménnyé ezt a regényt, az, hogy az erkölcsi megrendülés a regényen kívül van.
Nem lennénk meglepve, ha ebből a könyvből, – amihez képest Pasolini Salo, avagy Szodoma százhúsz napja című filmje egy békés kis teazsúrnak tűnik – rövid időn belül több világirodalmi fordítás illetve film készülne.
A regényből részletet itt olvashat.
Darvasi László: Taligás
A kortárs magyar irodalom utolsó élő mágikus-realistájának új könyve a szegedi boszorkányperekről szól, illetve gyakorlatilag mindenről, ami jellemezheti az embert. Darvasit azért jó olvasni, mert az első mondatától kezdve az utolsóig beszippantja az embert és terelgeti arra, amerre szeretné, végig a megnyomorítottak és megszomorítottak útján. A Taligás Darvasi legutolsó két regényének, A könnymutatványosok legendájának és a Virágzabálóknak testvére, a Darvasi-világ tovább bontása. Bármelyik Darvasi-könyvet visszük is magunkkal, egy világot viszünk. Ez fokozottan igaz a Taligásra is.
A regényből részletet itt olvashat.
Péterfy Gergely: Mindentől keletre, avagy román kém a Weiss-családban
Alapvetően kétes érzéseket kelt bennem, ha egy kortárs író kiadja az újságokba írt tárcáit. Ilyenkor általában két dologra számíthatunk: a.) apolitikus, a szerzőt, a szülőhelyét, baráti körét mitizáló, de alapvetően tét nélküli szépírásra b.) egy politikai szekértáborba tartozó megmondóember szemellenzős köpködésére. Péterfy sikeresen kerüli el mindkettőt, tárcáinak tétje van, ez a könyv pedig egy szépíró erkölcsi- és politikai állásfoglalása, melynek mind a szerzőre, mind az olvasóira nézve következményei vannak.
Nem köpköd, nem utasít el zsigerből, hanem vitázni és meggyőzni próbál. Ebben a könyvben minden benne van, ami a 2010-es éveket eddig jellemezte, a nemzetet átható konspirációs elméletektől kezdve a rurális butaságon át a migráns válságig. Nem kell egyetérteni vele, de tudni kell róla, mert a mélyben húzódó törésvonalakig megy le, és mint ilyen, hiánycikk.
A kötetből részletet itt olvashat.
Tallér Edina: A negyvenkettedik széken ülő nő
Tallér évek óta ír drámát, ezek kerültek most egy kötetbe. Mi azért szerettük ezt a könyvet, mert anélkül hozza a “női” irodalmat, hogy esztétikai vagy etikai kategóriává tenné. Ezekben – az egyébként elképesztően feszes párbeszédekben – Tallér úgy ragadja meg a karaktereit, hogy saját maguk buktatják le saját magukat és korukat, amelyben élnek. Azt is mondhatnánk, hogy azért érdemes Tallért olvasni, mert a szerző pontosan tisztában van azzal, hogy kutya országban, kutya a férfi és kutya a nő is.
A kötetből részletet itt olvashat.
Körkép 2016
A kortárs próza mostohagyerekének, a novellának éves válogatása a Magvető jóvoltából. Bár senki sem tartja sokra a novellát a regények évszázadában, a műfaj mégis él és virágzik. Ez az a könyv, amit érdemes betenni a WC-be, mert pontosan annyi ideig tart elolvasni egy-egy darabját. Ennél intimebb viszonyba pedig aligha kerülhet bármely olvasó egy kortárs irodalmi szöveggel. Anélkül, hogy tovább esztétizálnánk, inkább idézzünk egy részt a kötetben Cserna-Szabó András FREE JAZZ című novellájából, miért is kötelező ez a könyv.
Az ember ötven felett – jón és rosszon túl – már megbecsüli azt, akivel napokig tud egyfolytában, békében és némán baszni. Akivel nem kell folyton beszélni, pláne beszélgetni.
Az év novellái 2016
Mindent elmond az országról, hogy még egy nyavalyás éves novellagyűjteményből is kettőnek kell megjelennie ahhoz, hogy lefedje a teljes kortárs magyar irodalom novellaíróit. Míg a Körkép 2016 a libsi kánon szerint válogatott be szerzőket, Az év novellái 2016 ugyanezt teszi, konzi alapon. Átfedések persze vannak. Távolról nézve ez persze roppantul vicces, ha közelebb megyünk, már nem annyira. Ha el szeretné mondani, hogy képben van a kortárs magyar novellával, ezt a könyvet is feltétlenül meg kell vennie. A Körkép 2016-tal együtt. Két könyv azért még bárki WC-jében elfér.
Ménes Attila: Folyosó a Holdra
Nagyon úgy tűnik, hogy az utópiák és disztópiák a reneszánszukat élik a kortárs írók körében. A tragikusan hirtelen meghalt Kőrösi Zoltán utolsó regénye Az ítéletidő kifejezetten rokon Ménes regényével, mindkettő a társadalom leépülésével foglalkozik, a megszálló hatalmak, illetve a végítélet csupán a díszlet. Ménes regényében három szereplő narrációján keresztül kapjuk az arcunkba a pusztulást, és mint minden jó szövegnél, olyan erővel, hogy beleborzongjunk abba, hogy tisztában vagyunk a ténnyel, hogy biztosan így történne az egész. Feltéve, ha még nem kezdett el történni.
A regényből részletet itt olvashat.
Vécsei Rita Andrea: Egy reggel futni kezdek
Ha késztetést érez arra, hogy verseket olvasson, ezeket olvassa el. Nagyon áttetsző, nagyon légies és nagyon érzékeny szövegek vannak ebben a könyvben, az érzékenységnek abban az értelmében, ami nem csak önmagára reflektál. Hiánycikk, azt hiszem ez kijelenthető. Őszintén szólva, Sylvia Plath lírája vitt magával utoljára ennyire, mint Vécsei kötete. Nincs benne mesterséges tragédia, megfelelési- és alkalmazkodási kényszer az irodalomhoz, versek vannak benne. Alattomos, mert első olvasásra fel sem fogjuk, milyen nehéz mondatokat kapunk, már javában mást csinálunk, amikor jelentkezik, mint az izomláz.
egy fémperec a csukló körül, /megcsillan, ahogy magasba lendül,/műkinccsé lett, amit feltettem,/ visszakozni minek, vigyék, vegyétek, /nekem nincs, ki másképp őrizne meg. //
Őszintén ajánljuk bárkinek, aki futás közben nemcsak a szív dörgéséit, de a dörgések közötti egyre hosszabb csendeket is hallja.
