Tudomány

Gizella – az első karaktergyilkosság áldozata Magyarországon

Gyakorlatilag semmit nem tudunk az Árpád halála utáni, dinasztián belüli hatalmi harcokról – már ha voltak egyáltalán. Logikusan gondolkodva feltételezhető néhány sötét titok, hiszen a senioratus korában Zolta ága Taksonytól Szent Istvánig három generáción át egyenes ágon örökölte a főhatalmat. Tudjuk, hogy István Koppánnyal, mint lehetséges trónkövetelővel is hatalma biztosítása miatt számolt le.

Ugyanezért vakíttatta meg Vazult, fülébe pedig forró ólmot öntetett, hogy tökéletesen alkalmatlanná tegye az uralkodásra. Fiait, Andrást Bélát és Leventét (az is lehet, ők Vazul testvérének, Szár Lászlónak gyermekei voltak) pedig száműzte. A sors fintora, hogy Szent István halála után mégis ez az ág győzedelmeskedett, és adta Árpád-házi királyaink hosszú sorát.

Komoly dilemma

Ettől persze még sem a “Turul nemzetsége”, sem a Szent király nem lesz jobb, se rosszabb, egyszerűen így működött a középkor. Az viszont már sokkal érdekesebb, hogyan birkózott meg a tényekkel a korabeli “propaganda”. A Vazul-fiaknak dolgozó krónikások feloldhatatlannak dilemmával találták magukat szemben.

Szent István módfelett népszerű volt már a XI. század végén, spirituális és politikai tekintélye szerves része volt a dinasztia legitimációjának.

Hogyan méltathatják a nagy uralkodót, és egyben ítélhetik el benne a regnáló királyok ősének megvakítóját, tönkretevőjét. A megoldás egy bűnbak keresése volt, és megkezdődött Gizella királyné “karaktergyilkossága”.

Gizella és Szent István a Képes Krónikában (Wikipedia)
Gizella és Szent István a Képes Krónikában (Wikipedia)

A közel egykorú források a tipikus keresztény királynéként írják le Szent István feleségét. Alamizsnát osztott, kegyes adományokat tett, és minden bizonnyal saját keze munkájával is hozzájárult a koronázási palást elkészítéséhez. Férje mögött meghúzódva segítette térítő, államszervező munkáját.

Gizella, a cselszövő

Aztán a későbbi források már egy egész más Gizellát állítanak az utókor elé. Kézai Simon mester az 1280-as évek elején írt Gesta Hungarorum című műve, és az 1360-as évekre datált Képes Krónika is hasonlóan számol be – mindkettő vélhetően XI. század végi szövegelemeket emelt be. Imre herceg halála után Szent István megbetegedett, a trónutódlás gondja nyomta.

Ezenközben testi ereje megfogyatkozott, érezte, hogy nagy bágyadtság nyomja: sietvén elküldötte Buda nevű követét, Egyrőt fiát, hozza ki a nyitrai börtönből nagybátyja fiát, Vazult, akit a király ifjúi kicsapongása és oktalansága miatt záratott el, hogy megjavuljon; vezesse hozzá, hogy mielőtt meghal, királlyá tehesse. Meghallotta ezt Gizella királyné, tanácsot tartott Budával, ezzel az alávaló emberrel, és nagy hamarsággal elküldötte követét, név szerint Seböst, ugyanannak a Budának fiát abba a börtönbe, ahol Vazult őrizték. Sebös tehát megelőzte a király küldöttét, kitolta Vazul szemét, és ólmot öntött fülének üregébe – majd Csehországba menekült.

Igen, ezek szerint Vazul azért volt fogságban, hogy megjavuljon, felhagyjon ifjonti kicsapongásaival. István pedig őt akarta örökösének megtenni, de Gizella keresztülhúzta a számításait. A király követe István elé vezette a megcsonkított Vazult.

Látta Szent István király, milyen nyomorúságosan megcsonkították, keservesen sírni kezdett, de nyomta a betegség terhe, és így nem adhatta meg a gonosztevőknek méltó büntetésüket. Magához hívta tehát unokaöccsének, Szár Lászlónak fiait, Andrást, Bélát és Leventét, azt tanácsolta nekik, fussanak, amilyen gyorsan csak tudnak, hogy megóvják életüket és testi épségüket. Ezek megfogadták a szent király bölcs tanácsát, és Csehországba futottak a bajok és fájdalmak színe elől.

Vazul megvakíttatása (fent) és Szent Imre temetése (lent)/Wikipedia
Vazul megvakíttatása (fent) és Szent Imre temetése (lent)/Wikipedia

El akarta adni az országot

Szinte látjuk magunk előtt a megtört, síró királyt, aki inkább futni hagyja a bűnöst, de atyai jóságával még igyekszik biztonságba helyezni unokaöccseit. A háttérben pedig néma, gonosz gőggel ott áll Gizella királyné… Miért tette mindezt? a krónikás erre is megadja a választ. Szent István halála után az ország még gyászolt, amikor:

Gizella királyné pedig elhatározta Budával, gonosz csatlósával, hogy a királyné atyjafiát, a német – helyesebben: velencei – Pétert teszik királlyá; az volt a céljuk, hogy Gizella királyné kénye-kedve szerint cselekedhessék, és Magyarország – szabadságát elvesztvén – akadálytalanul a németek alá rendeltessék.

Mint említettük, a szövegrészletek egy XI. századi forrásból kerülhettek át a későbbi krónikákba. Azokból az időkből valók, amikor Magyarország viszonya igencsak megromlott a Német-Római császársággal, a kor közvéleménye számára nem jelentett nehézséget ellenséget látni egy “németben”, egy “idegen nőszemélyben”.

Pedig valójában említett Orseolo Péter Szent István rokona, egész pontosan unokaöccse volt, és maga a király tette meg utódjául. Magyarországon hamar gyűlöltté vált a neve, az országot tényleg német hűbérbe adta. Trónra kerülését Gizella ha támogatta is, ezzel nem tett mást, mint teljesítette férje végakaratát.

Ráadásul Péter és Aba Sámuel uralkodás alatt az özvegy királyné helyzete annyira megromlott, hogy 1044-ben elmenekült az országból. Passauban telepedett le egy kolostorban, amelynek főnöknője lett egészen 1065-ben bekövetkezett haláláig.

(Kiemelt kép: Szent István és Gizella szobra Veszprémben. Fotó: MTVA/Bizományosi: Jászai Csaba )

Ajánlott videó

Olvasói sztorik