Nagyon sok pletykát hallottunk az elmúlt hetekben az Atmedia tulajdonosi hátteréről, bár ennek nyomát a cégnyilvántartásban nem láttuk. Igaz-e, hogy meg akarták, illetve meg akarják vásárolni a céget a magyar politikai elithez közelálló személyek?
Az Atmedia tulajdonosi struktúrája néhány éve stabil, nincs ebben változás. A tulajdonos az Atmedia Holdings B.V., amely egy Amszterdamban bejegyzett cég.
Nem is hallott olyanról, hogy bármi változás készülne?
Nem. Nincs tudomásom akvizícióról.
A piacon pedig arról is beszélnek, hogy Andy Vajna, a TV2 új tulajdonosa, illetve Dirk Gerkens venné meg önöket, de vannak, akik Habony Árpád nevét is emlegetik. Olyan információról is hallottunk, hogy konkrétan be is jelentkezett valaki, és az üzlet csak azért hiúsult meg, mert nem tudta kifizetni a vételárat.
Ezek azok a játszótéri pletykák, amelyek bizonyára nagyon érdeklik az olvasókat, de ezek nem valós információk.
Most legalább akkor cáfolhatta ezeket nyilvánosan. Egyébként több furcsálló cikk is megjelent amiatt, hogy önök tenderen kívül szerezték meg a közmédia reklámidejét, amit az MSC cég értékesített tovább az Atmedia-nak. Adja magát a kérdés, hogy miért nem indult el az Atmedia közvetlenül az MTVA tenderén, hogy ne az MSC-vel kelljen szerződniük?
Fontolgattuk a tenderen való indulást, de az utolsó pillanatban meggondoltuk magunkat, mert abban a méretben (és a méret itt nagyon fontos) az MTVA -, függetlenül attól, hogy nagyon értékes és óriási lehetőséget látunk egyébként a közmédiában – nem jelentett volna számunkra jelentős piaci pozícióváltozást.
Az akkori portfóliónk közönségarányban már nagyobb volt, mint a TV2. Kicsit közelebb kerültünk volna nézettségben az R-Time-hoz, de ettől még mindig háromszereplős maradt volna a piac: RTL/R-Time, Atmedia és TV2. Üzletileg tehát abban a pillanatban nem volt akkora relevanciája a dolognak, mint amikor már esély volt a TV2-vel való megállapodásunkra. Azzal megváltozott a helyzet. Az MTVA és a TV2 együtt már számunkra a piacvezetővé válás lehetőségét hozhatta, emiatt vállaltuk mindkét szerződést. Nagyon fontos tehát, hogy az eseményeket e folyamat alapján kell értékelni. Ezeknek a döntéseknek köszönhető, hogy az Atmedia portfóliója jelentősen nagyobb lett, mint az RTL/R-Time-é.
Ma már a 18-49 és a 18-59-es célcsoportban is vezető szerepben van az Atmedia, hiszen a 18-49-es korosztály esetében 53,8 százalék az Atmedia részesedése és 45,3 százalék az R-Time a commercial share-ek (tehát a reklámértékesítéssel rendelkező, mért csatornák) alapján, míg a 18-59-es korosztály esetében 55,3 és 43,2 százalék az arány (FORRÁS: Nielsen Közönségmérés, csak kereskedelmi SHR%: DVD/Video, egyéb magyar, TSV nélkül, 2016.jan.-febr.). Ezzel abszolút megváltozott a „játszma”, egy merőben új piaci helyzet alakult ki. A célunk tehát az MSC-vel kötött MTVA szerződéssel mindenféleképpen az volt, hogy megváltoztassuk az addigi piaci torzulást, megszűnjön az a helyzet, hogy ne tudják piaci érdekeiket megfelelően képviselni az egyre több nézői figyelmet vonzó kisebb csatornacsoportok (néhány százalékkal rendelkező kábeltévék). Tehát az RTL/R-Time fölénye sokáig nyomasztó volt a hirdetési piacon, amiből csak ők profitáltak, A piac többi szereplője mögöttük lemaradva úgymond „fojtogatták egymást” a lepattanó reklámpénzekért. Ez csak az R-Time-nak volt szerencsés, a piacnak nem, sem árazásban, sem struktúrában.
Mi pedig az évek során lépésről-lépesre közelebb kerültünk első körben a TV2-höz, majd az RTL-hez, és tavaly kalkulációnk szerint már viszonylag komoly bevételt hoztunk el az R-Time-tól is. Gyakorlatilag azzal, hogy összeállt a nem R-Time-os piac, megszűnt a korábbi piaci torzulás, kiegyensúlyozottabb helyzet alakult ki. Ma már két nagy szereplő versenyez egymással, és már nem annyira determinált az, hogy mindig az R-Time fog nyerni.
Tehát ha a TV2-t nem sikerül megszerezniük, akkor az MTVA-hoz sem mentek volna be?
Mint említettem, ez egy átgondolt stratégia, egy folyamat része volt. Mert hiába van cél és stratégia, ha az időzítés nem megfelelő. Viszont lehet, hogy a helyzet egy perc alatt megváltozik, és akkor már érdemes kihasználni a lehetőséget.
Amúgy az MTVA tendert megnyerő MSC miért indult el a pályázaton, ha végül továbbpasszolták a reklámperceket az Atmedia-nak? Szükségük volt hirtelen pénzre, vagy miért?
Nem. Bár tőlük kellene megkérdezni, hogy miért döntöttek így, de abban a szituációban, amikor mi tárgyaltunk és felmértük a helyzetet, bekövetkezett egy óriási változás azáltal, hogy mi megállapodtunk a TV2-vel, és egy teljesen más piaci struktúra alakult ki. Tehát nekik is újra kellett gondolniuk a koncepciójukat a megváltozott piaci környezet miatt. Mi pedig láttuk, hogy az átvétel racionális üzleti döntés számunkra.
Ezek a szerződések általában hány évre köttetnek a csatornákkal, például az MTVA-val vagy a TV2-vel?
Ezek általában üzleti titok kategóriájába tartoznak, kivéve az MTVA, amely publikus az adatszolgáltatási kötelezettség miatt. Általában hosszú távú szerződésekkel dolgozunk, mert rövid távon ezt az üzletet nem éri meg csinálni, ugyanis sokat kell invesztálni az adott csatorna kereskedelmi felépítésébe. A piacra lépésünkkor például a tematikus csatornák szegmense még meglehetősen pici volt, bár tudtuk, hogy ez milyen irányba halad, hiszen ez történik Nyugat-Európában és Lengyelországban is. Azonban elképesztő pénzt kellett elköltenünk például kutatásra és annak a kommunikációjára, pedig a forgalom ezt nem ellentételezte akkoriban. De el kellett kezdenünk a korai piacépítést.
Most már a piaci súlyunknak megfelelő árazású időszakba (monetizálás) léptünk, de ez nem jelenti azt, hogy megállhatunk. Tovább kell mennünk, most például a piac továbbépítése felé. Mai vezető pozíciónkat olyan irányítói szerepkörre akarjuk váltani, amivel növelhető a piac mérete; de ehhez új megközelítések, új kutatások kellenek, és integrálnunk kell a nemzetközi csatornák legjobb gyakorlatait.
Említette, hogy az MTVA esetében publikus, hogy mennyi időre szól a megállapodás.
Ez most egy egyéves szerződés, de ebben van egy hosszabbítási opciónk. Ugyanakkor ez a lehetőség a többi tévével kötött szerződésünk esetében is bevett szokás, bizonyos peremfeltételek teljesülése esetén ez automatikus. Ezért az első naptól kezdve minden egyes kollégám azon van, hogy a hosszabbítási opció bekövetkezzen.
Az Atmedia akkorát fejlődött az elmúlt évben, hogy épp most költöznek egy jóval nagyobb irodába ugyanabban az irodaházban. A számok szintjén mekkora fejlődésről van szó, mekkora a cég árbevétele, a profit és létszám?
Még nem nyilvánosak a tavalyi év üzleti számai, de készítettem egy „beszédes” ábrát, amin látszódik a cégtörténetünk.
2010-ben eléggé sajátos misszióval léptünk a piacra, mégpedig az akkori piaci struktúra megváltoztatása volt a célunk. Elég ambiciózus célkitűzés volt, hiszen gyenge pozícióból, 13 kábelcsatornával indultunk, amelyek együttes közönségaránya 8,2 százalékot ért el. Azonban, 2011-ben már 22 csatornánk volt 13 százalékos közönségaránnyal, amit 2012-ben stabilizáltunk, a következő évben pedig gyakorlatilag dupláztunk. Ezután ismét organikus fejlődés következett, majd 2015 végén, illetve ez év elején az eddigi legnagyobb ugrásunkat vittük véghez. A cég a növekedésre épül a kezdettől, folyamatosan keresünk újabb és újabb üzleti lehetőségeket. Általában az újabb csatornákkal történő szerződéskötés hosszú időt vesz igénybe. 2013-ban például úgy csatlakozott hozzánk a National Geographic és a Viasat csoport (akkor még MTG), hogy mind a kettőt már 2010 óta „masszíroztuk” annak érdekében, hogy velünk dolgozzanak. De említhetném a TV2-t is, akikkel már több próbálkozásunk is volt még az előző menedzsment alatt is, de csak tavaly érett be a munkánk gyümölcse.
Ha adódik egy lehetőség valamelyik médiumnál, akkor arra mi rögtön ráugrunk. Mára nagy gyakorlatot szereztünk új csatornák és új kollégák integrálásában.
A 2009 év végi induláskor a kollégák egy része az én volt cégemből, az RMB-től érkezett, ami egy 2000 óta működő értékesítőház volt, amit 2005-ben kivásároltam. A másik nagy bázis az egyik nagy csatornacsoport, a Chello (a mai AMC) volt, de hoztunk kollégákat a Viacomtól, és persze a piac többi szereplőjétől is. Gyakorlatilag ebből alakult ki az a mag, ami a csapat bázisát jelentette, és ezt bővítettük úgy, hogy ha bejött egy új csatorna, akkor a csatornáktól is vettünk át kollégát.
Fejlődésünkben most a létszámot tekintve elég nagy változáshoz értünk, mert valamivel kevesebb, mint 40 főről bővülünk közel 70 főre, most már akkorát lettünk, hogy például HR-vezetőt is felveszünk. A forgalom is változik, nem mindig lineárisan. Ez a piaci helyzettől függ. Vannak nagy ugrások, aztán beáll egy szint. Az Atmedia az elmúlt két-három évben a piacinál nagyobb mértékben bővült. A cég növekedésének két forrása van: a meglévő csatornák organikus bővülése, valamint az új csatornák érkezése. A mai napig tárgyalunk új belépőkkel: nem állunk meg, mert pont ez a növekedési modell a cég alappillérre, ezt visszük tovább függetlenül attól, hogy most mekkorák vagyunk.
Ekkora növekedést viszont már nehéz lesz összehozni, mint legutóbb, amikor hirtelen dupláztak.
A kábeltévés piac a mai napig nagyon nagy részét képezi a portfóliónknak, és a kábelcsatornák hihetetlen növekedési trendben vannak, össznézettségük jelentős mértékben meghaladja az „országos csatornák” nézettségét.
De vegyük például az MTVA-t, amelyben szintén jelentős az emelkedési tartalék, egyrészt mert egyre több csatornával rendelkeznek, másrészt olyan új tartalmakkal jelennek meg, amelyek rövid idő alatt elképesztő eredményt produkálhatnak. Az M4 Sport például tipikusan ilyen, tavaly indult és mostanra kategóriájában abszolút piacvezetővé vált. Egy másik példa az AMC sorozatfilm-csatorna, amely másfél évvel az indulása után már a nézettségi középmezőnyben van, sőt hamarosan duplázhat, mert pont olyan zsánerben dolgoznak, ami iránt komoly a kereslet. Azonban még nem beszéltünk a TV2-ről, ahol összességében komoly változások vannak, fejlesztenek, és emiatt hisszük, hogy jelentős nézettségi tartalékkal rendelkezik a csatorna. Tehát, akár a csatornaszám szignifikáns emelése nélkül is lehet nagymértékben a nézettséget növelni, ami persze átstrukturálja a piacot, mert ez egy nullás kimenetelű játék, ha valaki nyer, egy másik veszít.
Milyennek látja jelenleg a tévés piacot, és mire számít az elkövetkező időszakban? A legfrissebb adatok szerint Magyarországon a reklámtortás mérés alapján az online már meg is előzte a tévét.
Én azokat a számokat személy szerint vitatom.
A televízió mint médium él és virul, tökéletesen működik, sőt újabb és újabb erőket képes mozgósítani. Ez leginkább az Egyesült Királyságban látszik, ahol megkongatták a vészharangot, hogy a digitális média megfojtja a tévét. De ez nem történt meg, mert egészen más a szerepe.
Egy aktuális kutatás számomra azzal a nem meglepő eredménnyel zárult, hogy a tévé az, amely valójában elad. Emiatt a tévének nem kell tartania az új médiumoktól; bár lehetnek kisebb trendszerű visszaesések néha. Az idén például legalább két olyan esemény lesz, a foci EB és az olimpia, ami nagyon komolyan meg fogja „hajtani” a televíziók előtt eltöltött időt. Ebben biztosak vagyunk, mert komoly tapasztalatunk van sportértékesítésben. Évek óta dolgozunk sportcsatornákkal, és úgy gondoltuk, hogy az MTVA esetében is ezt az előnyt jól ki tudjuk majd használni.
Mit gondol, az olimpia és az EB mennyiben fogja megdobni a magyar tévés piacot?
Én 1,5 százalékos pluszt várok a normál hirdetési költések növekedésén felül. Egyrészt, mert be fognak jönni olyan hirdetők is, akik korábban nem nagyon tévéztek, mert ez az időszak, illetve programtermék óriási érdeklődésre tart számot.
Gondoljunk bele, a foci válogatottal 30 év után először jutunk ki világversenyre, negyven éve nem voltunk EB-n… E mögé tényleg oda lehet állni, méghozzá úgy, hogy ebből mindenki hasznot húzzon. Ráadásul, ha úgy alakulna, hogy egy picit netán még jobban is szerepelünk a vártnál, akkor elképesztő „hisztéria” alakulhat ki, ami visszahat a hirdetőkre is. De azon túl, hogy lesznek új piaci szereplők, a meglévő sztenderd hirdetői kör is friss büdzséket csoportosít erre a két eseményre, és ez együtt okoz ekkora mértékű hatást. Számokra bontva, például egy egyszázalékos növekedés félmilliárd forintot jelent, másfél százalék 750 milliót, a két százalék pedig 1 milliárdot. Önmagában, a piac egészéhez képest nem óriási, de azt gondolom, hogy ezek a piacot pluszos irányba hajtják.
Azok a szektorok, amelyek a válság alatt visszafogták a költéseiket, és elmentek a tévétől, jönnek már vissza?
Szerencsére nem nagyon mentek el szektorok a tévétől, inkább az volt jellemző, hogy jelentős mértékű büdzsévisszavágások történtek, de a legtöbb szektor esetében a tévé kihagyhatatlan kommunikációs eszköznek bizonyult. Ha bármi történik a tévével, akkor ennek elképesztő hatása van az értékesítésre, ezt mi napi szinten is látjuk. A 2008-as válság után itthon a régióhoz képest nagyobb mértékben estek a reklámfelületek árai, ami akkor kedvező volt a hirdetőknek, és ezt a hatalmas hátrányt dolgozza le az utóbbi néhány évben a piac. Ezzel szembesülnek most a hirdetők, amit nekik is racionálisan kell kezelniük.
Az Atmedia Tesco csekkautomatára is elkezdett hirdetéseket értékesíteni. Ez azt jelenti, hogy a terveik szerint nem csak tévét értékesítenek majd, de akár digitálisban, rádióban, egyéb médiában is gondolkodnak?
Igen, így van. A csekkponttal 2014-ben kezdtünk el tárgyalni, és gyakorlatilag 2015-ben kezdtünk rajta felületeket árulni, majd a fejlesztés kicsit megakadt. Itt ugyanaz a növekedési modellünk, mint a tévénél. Mi minden olyan racionális üzleti lehetőségre rácsapunk, amiben látunk szinergiát. Fel fog pörögni ez az üzlet is.
Mi a helyzet a rádióval? Hiszen ha már az MTVA-hoz sikerült bekerülni, akkor ez kézenfekvőnek tűnik, hiszen oda tartozik például a Kossuth Rádió.
A rádió nem ördögtől való, és azt gondolom, hogy számunkra érdekes mint médium. De nem a közmédia rádiójában gondolkodunk, mert először fel kell építenünk a portfóliót, el kell érnünk azt a piaci súlyt, amikor már valóban teljesíteni tudjuk a várakozásokat.
De azért nem egy kis rádió lenne az első.
Nem biztos. Ugyanis az Atmedia relatív kis médiumokkal indult, és azokat építette fel. A tévé esetében megvalósított aggregáló modellt meg tudjuk valósítani itt is. Például az online 2010 óta van nálunk az asztalon, de azt kell mérlegelni, hogy mekkora az esély az áttörésre, hol van az átfordulási pont. A rádiónál egyébként nem történt piaci átrendeződés, ami megfontolást igényelt volna, a tévés szektor viszont nagyon-nagyon megváltozott.
Hány olyan televízió van most a magyar piacon, amely még nem sales house-zal dolgozik együtt?
Manapság önálló értékesítéssel csak a hírcsatornák dolgoznak, tehát az ATV, HírTV, Echo TV, mindenhol máshol már kiszervezett értékesítés van, másképp nem tud hatékonyan működni. Kezdetben általában saját értékesítési csapattal dolgoztak a tévék, a saját értékesítésnek azonban két fontos feltétele is van. Egyrészt legyen egy folyamatosan bővülő piac (ez nagyjából 2007-ig megvolt), másrészt elérjék a hatékony értékesítéshez szükséges kritikus tömeget. De hiába erősödik általában a kábelcsatornák nézettsége, a piac változékony.
A napokban sokat lehetett hallani a sajtóban arról, hogy kormánypárti képviselők állítólag a reklámpiac és azon belül a reklámértékesítő házak, sales house-ok szabályozására készülnek, például korlátoznák, hogy a médiavállalatoknak lehet-e reklámértékesítő háza. Önök támogatnának-e egy ilyen szabályozást? Káros-e, ha egy médiatulajdonosnak egyébként van sales house-za is?
Ez attól függ.
Az alapviszonyunk a kérdéshez, hogy mi ebben a helyzetben a többi szereplővel együtt ugyanúgy rákok vagyunk, és általában a rákokat nem kérdezik meg, hogy megeszik-e. Nem szoktak velünk konzultálni, ugyanabban a struktúrában dolgozunk, mint bárki más, ránk is hasonló szabályok hatnak.
A sales house tulajdonosának státusza mindaddig neutrális, amíg valaki egy adott erőfölénnyel, vagy piaci súllyal vissza nem él. Van olyan helyzet, amikor egy adott terület meghatározó szereplője azért gyűjt maga köré kisebb cégeket, hogy a saját piaci pozícióját erősítse, ez már ekkor nem feltétlenül neutrális pozíció. Nem okvetlenül az a cél, hogy kiszolgálja a partnereit, hanem inkább a saját pozíciójának erősítése, illetve el tudják torzítani a folyamatokat extra profitért. A mi modellünk teljesen más, hiszen mi független, médiumhoz nem tartozó sales house vagyunk, nekünk alapjában két célunk van. Az egyik, hogy szeretnénk profitot generálni üzleti vállalkozásként, és szeretnénk, hogy elégedettek legyenek a partnereink egy adott struktúrán belül. Láthatólag ez a dolog működik, mert a portfóliónk több mint 90 százaléka egyben van a kezdetektől fogva.
A téma kapcsán többen azt mondták, hogy az Atmediának nagyon kedvezne egy ilyen szabályozás, ellenben az RTL-t kifejezetten rosszul érintené, ha megtiltanák, hogy legyen egy sales house-a, az R-Time.
Erre megint csak a rák példáját tudom felhozni. Mi is egyike vagyunk a piaci szereplőknek, akik alkalmazkodunk a változásokhoz. Ráadásul versenykörnyezetben építettük fel a cég sikereit, és mindig képesek voltunk követni a körülmények módosulását. Még semmi biztosat nem lehet a törvényről tudni, találgatásokba pedig nem érdemes belemenni.
Sokat beszéltünk a TV2-ről és az MTVA-ról, de mi a helyzet a többi csatornával, amelyek szintén az Atmedia portfóliójába tartoznak?
Alapvetően szintén konstans a növekedésük. Nyilván a nagyobb, jobban rivaldafényben lévő szereplőkről beszél mindenki többet, de ezek a csatornák elképesztő növekedési tartalékkal bírnak és nőnek is. Nem rázta meg a piacot, pedig nagyon nagy hír volt, amikor a Viasatot eladták és a Sony megvette, mert azért a Sony-nak elképesztően komoly tervei vannak a magyar üzlettel. Pedig az önmagában véve is remek hír, hogy egy nemzetközi szereplő invesztál, fejleszt a magyar programmingba, ami saját gyártásban is manifesztálódni fog, és hatással van a tévés iparágra. Változatlanul fejleszt az AMC Networks. Ott van például az AMC csatorna is, ahol szintén nagyon komoly tervek vannak, és nulláról emelkedtek fel 1 százalék feletti csatornára. A Foxnak is komoly tervei vannak, és éppen a napokban kerültek be a UPC kínálatába is, úgyhogy ott is nagy ugrásra számíthatunk. A csatornacsaládjaink egy része további csatornaindításokat is tervez. Van már a csőben 2-3 olyan új csatorna, amire szerintem még sokan fel fogják kapni a fejüket. Ugyanis még mindig vannak nem teljesen kitöltött helyek. De hogy egy új partnerünkről, a Storyról beszéljek, a Story is folyamatosan invesztál, nagyon szép fejlődést mutattak be az elmúlt évben és ezt várom idén is. Rajta vannak a trenden és a trend nagyon pozitív.
Érdekes, hogy bár a legjobb szakemberekkel dolgozunk és az elmúlt években ugrásszerűen fejlődtünk, a nagyközönség számára kevéssé voltunk érdekesek, egészen mostanáig. Ez tipikusan az a helyzet, amikor egy nagyon tehetséges tudós elkezd Claudia Schifferrel járni, és utána nem azt mondják rá, hogy hú, ez mekkora zseni, hanem hogy ő Schiffer pasija. Nálunk is tipikusan ez a helyzet, mert most a TV2-vel és az MTVA-val jobban látótérbe kerültünk. Picit fáj, hogy nem saját jogon voltunk érdekesek, pedig egy valódi sikersztorit tudunk felmutatni. A hazai médiapiacon nem nagyon volt még hasonló cégtörténet, mint a miénk, nulláról indulva, ilyen rövid idő alatt ekkora mértékű bővülést ilyen jó sztorit nemigen találni, mégis mindenki azt nézi, hogy mi van mögötte. Szóval, ami mögötte van, az a nézők által kedvelt 37 csatorna.
Ha folytatódik a fragmentáció, vagyis a nézők elvándorlása a nagy csatornáktól sok kisebb felé, hol lehet ennek a vége? Mi lesz a nagy országos csatornákkal mint az RTL vagy a TV2, az ő nézettségük még sokat fog csökkenni?
Lengyelországban van hasonlóan nagyon töredezett piac, ott a piacvezetőnek 12 százalék körüli a részesedése.
Én azt gondolom, hogy nálunk is 11-12 százalék körül tudnak majd stabilizálódni az országos csatornák, az alá nem fognak beesni, mert a programinvesztment nagyon komoly, de akár azt is el tudom képzelni egyébként, hogy az RTL valamikor a TV2 alá zuhan, mert vannak átfordulási pontok. Ez egy nagyon dinamikus piac, minden attól függ, hogy milyen befektetés történik, és milyen megtérüléssel számolnak.
Az RTL nagyon nagymértékben túl van árazva a kábelcsatornákhoz képest, ott van egy bő két és félszeres szorzó. Mindenki eldöntheti, hogy ez jó-e, és megéri-e, ez mindenkinek egyéni döntése. De az biztos, hogy ebben az új piaci környezetben a korábbi, prémium megközelítésű árazási modelljük már nehezen lesz tartható, mert van egy folyamatos elvándorlás a nagy csatornák felől a kisebbek felé. Persze vannak olyan toposzok, amelyek az elmúlt 15 év alatt beégtek a fejekbe és nagyon nehéz azokat megváltoztatni, de hát a világ változik, és most ebben a mozgásban vagyunk.
Hogy alakul majd a tévécsatornák száma? Lehet a mostani 105-nél még több?
Szerintem ennél már nem lehet jelentősen több, legfeljebb 5 pluszcsatorna tud már bejönni.
Kik várhatók még újak és milyen kategóriákban?
Szerintem most nemzetközi szereplők várhatók, illetve a meglévő csatornacsaládok indíthatnak újabbakat. Azt, hogy milyen kategóriában, nem tudom megmondani. Trendszinten a szórakoztató és a filmkategória nagyon keresett.
A Netflix mennyire megy az önök piaca ellen?
Nem feltétlenül hat negatívan, ugyanis ilyen szempontból platformfüggetlenek vagyunk. Ha a Netflix majd reklámot akar árulni, akkor várjuk őket.
Kérdés, hogy akarnak-e majd reklámot.
Biztos, hogy akarnak. Előbb-utóbb lesz reklám, a fizetős video-on-demandnál is, mert eljön az a pont. Ha sokan nézik, akkor – ha van reklám – vagy csökkenteni tudják a szolgáltatási áraikat, vagy pedig profitot tudnak nagymértékben növelni. A kábelcsatornák is ugyanúgy indultak, hogy kezdetben csak előfizetési díjuk volt, aztán ahogy elkezdték őket egyre többen nézni megjelentek a reklámok is. Ugyanez várható az országos csatornák esetében is, hogy a reklámdíj mellé új forrást szeretnének, a kábelterjesztési díjat. De mondhatok más példát is: a mozi. A mozijegy sem olcsó, mégis van néhány percnyi reklám.
Mozireklám egyébként nincs önöknél?
Most nincs.
