Mi van a bajusz mögött?

Vasárnap tisztújító konferenciát tartott a Fidesz a bűnös városban. Az eseményen újra elnökké választották Orbán Viktort (ő volt az egyetlen jelölt), aki egyszersmind azt is bejelentette, hogy 2018-ban ismét ringbe száll a miniszterelnöki székért. Ígért még áfacsökkentést, teljes foglalkoztatást és mézeskalácsházat kolbászkerítéssel minden magyar családnak.

Alelnök lett a Nemzet Karfiolfüle, aki Kocsis Máté ringspeaker szerint „tőből tépte le a rezsiszámlák alsó negyedét”. Kósa Lajos ajándékot hozott a kongresszusnak: másfél millió magyar aláírást, amellyel az EU vezetőit szeretnék „jobb belátásra bírni” menekültügyben; a hírre nyilván megremegtek Brüsszel falai. Sűrű volt tehát a program, de a valódi izgalmakat mégsem maguk az események tartogatták. Inkább az azokat kísérő politikusi megszólalások.

Love me gender

Az est sztárja kétségkívül Kövér László volt, aki sokat vitatott beszédében nem kisebb feladatot vállalt magára, mint, hogy felvázolja pártja nagyívű, s egyszersmind jövőbe mutató nemzetmentő stratégiáját. Mint mondta, a magyar nőknek többet kellene szülniük. Pontosabban: azt kellene az önmegvalósítás csúcsának tekinteniük, hogy szakajtószám szállítják az unokákat a hozzá hasonló, tisztességben megőszült potentátoknak. A politikus nagyon tart a férfigyűlölő nőktől és a nőktől rettegő, feminin férfiaktól. Születne és ennek érdekében nyilván szabályozna is. Álmaiban teljes kapacitással működik a Nemzeti Babagyár.

Kövér „gyökértelen barbár hordáktól” félti Európát. A mozdulatból, ahogy a keze fejével letörölte a rántott húsos szendvics maradékát a bajuszáról, látszott, tényleg ideges. Szegény, annyit aggódik, majd’ megszakad érte a szívünk. Ha melegszívű, mazsolakontyos nagymamák lennénk, biztos letennénk a kötést, és a markába nyomnánk egy ötezrest: „Menjél, fiam, hívd meg a szomszéd kislányt egy lúdlábra a sarki cukrászdába.”

Ne aggódjon, házelnök úr, gyökér speciel van bőven Magyarországon. Kijön belőlük akárhány békemenet.

A hal meg az ivadék

Kósa Lajos a legviccesebb fickó a legvidámabb frakcióban. Ezt a konferencia levezető elnökétől, Selmeczi Gabriellától tudtuk meg, aki azzal konferálta fel a politikust, hogy ahol ő megjelenik, ott garantált a kacagás. Kósa azonmód meg is csillogtatta komikusi kvalitásait: „A halnak is a fejétől vannak problémái” – mutatott rá metsző iróniával – és mi tagadás, erre mi is csak bólintani tudunk.

A halnak valóban; hogy a frakcióvezetők esetében mi a helyzet, annak megfejtésével, sajnos, még adós a humánetológia. Más kérdés, hogy azon véleményével már nem tudunk maradéktalanul egyetérteni, amelyet a fenti, remekbe metszett aranyköpéssel szeretett volna alátámasztani: az EU vezető politikusai nem akarják megoldani a menekültproblémát, mert „ha megakarták volna, már megoldották volna”. Tsssss…. param!

Rogán Antal gyereke meglepődött, hogy Angliában nem csak tejfehér bőrű, kese hajú normannok laknak. „Apa, hol vannak az angolok?” – érdeklődött a Miniszterelnöki Kabinetirodát vezető miniszter visszaemlékezése szerint a hétéves ifjú a londoni metróban. Lázár János doppelgängerje láthatóan büszke arra, hogy fia kellően xenofób neveltetést kapott. Okkal. Lehet, hogy nem tud megbirkózni a globalizálódó világ kihívásaival, de nyilván minden esélye meglesz arra, hogy ha majd rá kerül a sor, tovább hizlalja a Pasa parki négyzetmétereket. „Brüsszel veszélyes Európára” – vélekedett Rogán – ő sem akart lemaradni serényen eurobürokratázó kollégái mögött.

Noé zászlóshajója

Folytathatnánk a sort végestelen-végig, hiszen a keménykedő Szijjártó Pétertől a nemzet morális kompaszát delejező Pelczné Gáll Ildikón, az Orbán Viktor szellemi szentélyét szép szóvirágokkal koszorúzó Balog „emberminiszter” Zoltánon és a sport erkölcsnemesítő hatásairól értekező Schmitt Pálon át Lázár Jánosig minden felszólaló megajándékozta a hallgatóságot a maga magvas gondolataival, de hely hiányában ettől most eltekintenénk. Inkább azon elmélkednénk még egy keveset, amit a nagyember, Magyarország miniszterelnöke mondott.

Orbán Viktor energikusan kezdte a beszédét. A párt megalapítását felidézve azt mondta, ugyan akkoriban csak „legyintettek ránk”, mégis harminc éve jó széllel hajóznak fiatal demokráciánk zavaros vizein.

„A Titanicot szakértők építették, Noé bárkáját egy laikus” – húzta alá. Szép párhuzam, nyilván a kapitalista és szekuláris nyugat kudarcát hivatott szembeállítani a keresztény Magyarország sikerével.

A lendületes kezdést visszafogottabb – hogy ne mondjuk, laposabb – folytatás követte. „Választást nyerni jó dolog, de az csak belépő, a tetteknek kell beszélniük” – szögezte le Orbán, aki úgy gondolja, sikerük kulcsa az, hogy azt teszik, amit mondanak.

Az ilyen rutinos közhelypuffogtatáshoz nehéz bármit hozzátenni. Mi is csak annyit jegyeznénk meg, hogy tettek ők többet is annál, mint amit ígértek: a 2010-es és 2014-es kampányban ugyanis szó sem volt olyan intézkedésekről, mint a magán-nyugdíjpénztárakban tartott megtakarítások lenyelése, a vasárnapi boltbezárás vagy Paks-2 – hogy mi is csak a legközhelyesebb tételeket említsük.

Sem rokona, sem ismerőse

Büszke, öntudatos, önfejű emberek vagyunk” – jelentette ki Orbán. – Olyanok, akik mindent a saját erejükből akarnak megoldani. Sem ura, sem eltartója, sem eltartottja nem vagyunk senkinek.

No, ez már egy összetettebb gondolat, amely önmagában is komoly elemzést igényelne. Maradjunk annyiban, hogy ha a Fidesz-potentátok nem is „urak”, de azért „urizálnak” (Esterházy Péter ezt nálunk sokkal szebben és okosabban megírta már a HVG-ben); hogy kiknek az eltartói, annak könnyen utánanézhetünk a közbeszerzési értesítőben; és hát egy olyan országban ahol szinte minden az unió támogatásából épül fel – beleértve a felcsúti kisvasutat is –, minimum visszásnak tűnik kurucos gőggel kijelenteni, hogy „nem vagyunk eltartottjai senkinek”. Esik még szó a rezsicsökkentésről, a „rezsicsökkentés melege mellé” odasündörgő szocialistákról, a permanens nemzeti konzultációról, a „mindennapi patriotizmusról”, a magyar emberek érdekeinek szolgálatáról és a többi és a többi.

Aztán a miniszterelnök ráfordul a célegyenesre. Bejelenti, hogy a lakásépítés áfáját huszonhétről öt százalékra csökkentik. Az ingatlanpiaci karrierről álmodozó államtitkár-feleségek nyilván tapsikoltak a jó hír hallatán – csakúgy, mint Mészáros István felcsúti polgármester leendő veje, aki a hírek szerint éppen egy építőipari megakonszern összehozásán fáradozik. Egy olyan cégcsoport felhúzásán, amelynek egyik tagja az a West Hungária Bau lesz, amelynek tulajdonosa a nyáron megvásárolta Tiborcz István (Orbán Viktor veje, a szerk.) részesedését az Elios nevű cégben. Abban az Eliosban, amelynek közbeszerzési sikersorozata még az unió csalásellenes hivatala, az OLAF figyelmét is felkeltette.

Európa bajairól

Aztán jött az elmaradhatatlan migránsozás és brüsszelezés. „Lerohantak minket” – jajdult fel panaszosan a miniszterelnök, aki szerint még milliók, tízmilliók jöhetnek, Európa pedig tehetetlen.

„A népvándorlás fenyegeti az európai emberek biztonságérzetét” – szögezte le, hozzátéve, a menekültekkel terroristák is jönnek „terroristából pedig egy is sok”. De vajon populistából mennyi az elég?

Orbán szerint a bajok okozója az, hogy Európa nem vállalja saját magát, „nem hisz a kereszténységben, a józan észben, a katonai erényekben és a józan észben, nem hoz érte áldozatot”. Ezen kijelentését tisztelettel, de vitatnánk. Szerintünk Európa nagyon is vállalja önmagát: ragaszkodik az olyan hangsúlyosan európai értékekhez, mint a nyitottság, a pluralizmus, a kulturális sokszínűség vagy a szabad versenyre épülő piacgazdaság. Legalábbis a nyugati fele.

Orbán szerint Magyarországon nagyobb gondolat- és sajtószabadság van, mint tőlünk nyugatra, ahol a média a politika béklyójában vergődik. Újságíróként ezt inkább nem kommentálnánk. Elég végigböngészni a standok kínálatát, vagy megnézni a közszolgálatinak csúfolt állami tévé valamelyik műsorát ahhoz, hogy a kedves és elfogulatlan olvasó képet alkothasson arról, mennyire igaz ez az állítás.

A mindent látó álom

A közvélemény-kutatások szerint a Fidesznek nagyon bejött a migránskártya. Nem csak, hogy sikerült elterelniük a figyelmet a brókerbotrányról meg a többi vállalhatatlan svindliről, hanem a támogatottságukat is megerősítették. A Medián december elején nyilvánosságra hozott felmérése szerint a ciklus közepén még egyetlen kormánypárt sem volt annyira népszerű, mint ők. Közel, s távol egyetlen kihívó sincs: a baloldal legnagyobb erejének tartott MSZP csendben erodálja magát, és a Jobbik sem tudja megközelíteni Orbánékat. De akkor mire ez a nagy brüsszelezés, menekültezés genderezés? Miért kellett ennyi sületlenséget végighallgatnunk egyetlen kongresszuson?

A nyilvánvaló magyarázat az, hogy Orbán már a következő választásra készül. Ki akarja használni, hogy pártja lendületben van, ezért gyorsan beröffentette a mindent járó kommunikációs tovlöködöncöt, és mostantól le sem veszi a lábát a gázról 2018 tavaszáig. Szinte valamennyi számottevő sajtóorgánum és politikai elemző ezt a következtetést vonta le a vasárnapi tisztújítón elhangzott beszédekből. Mi viszont mást sejtünk a háttérben.

Jelesül azt, hogy H. Árpád nem közszereplőre mindent látó álmot bocsátott Arturo „Juanito” Finkelstein ibizai sámán, és az izzasztósátorban megmutatta neki a nagy magyar nemzeti jövendőt. „Listen to Your Heart!” – súghatta révülés közben Árpi fülébe a sámán, ő pedig szíve vitrinébe tekintett – és hát ez jött ki belőle. Mi meg csak lesünk, mint ponty a szatyorban.