Amikor szimatot kapott a TEK, azonnal harminc évre titkosították az orrukat. A főnök sorakozót rendelt el, és amikor együtt volt a teljes csapat, mélyen és külön-külön a szemükbe nézett. Ezzel akarta érzékeltetni, hogy életük legfontosabb bevetése előtt állnak, fönnállásuk óta ekkora erődemonstrációban még nem vettek részt. A csapat mélyen, és mindegyikük külön-külön is a főnök szemébe nézett, hogy ők is érzékeltessék: tudják, hogy életük legfontosabb bevetése előtt állnak. Percek múltán sem szólt egyikük sem, csak néztek, mélyen, és külön-külön is egymás szemébe.
– Emberek! Ha ezt elcsesszük, ugyanígy megnézhetjük magunkat. Emlékezzetek a szavaimra: sikerre vagyunk ítélve. Nem kúrhatjuk el! Ránk figyel a kormány, Budapest főpolgármestere, a magyar nemzet, és a Lánchíd összes oroszlánja. Mondom, miről van szó.
Megszállva tartják az egész lakást, onnan élő ember se ki, se be. Fegyverarzenál a könyvespolc alatt, robbanószerkezetek a plüssjátékok tárolójában, semmi kétség: különösen védett személy elleni terrortámadásra készülnek. Ennek kell elébe mennünk, ezt kell megakadályoznunk a terroristák földdel egyenlővé tételével. Kisöpörjük őket, falhoz állítjuk valamennyiüket, aztán sóval szórjuk föl a lakást, hogy írmagja se maradjon. Öt percetek van a fölkészülésre! Szerelés a szokásos, maszk, golyóálló mellény, gázálarc, teljes fegyverzet, éles lőszerek, gránátok, levegő levegő rakéták, egyszemélyes helikopterek, vietnami Dorkó, strandpapucs. Dezodort senki ne használjon, nem kaphatnak szagot. Négy és fél perc múlva letelik az öt perc, a kétéltűeknél és a tankoknál találkozunk. Indul a TEKerőlant fedőnévre keresztelt akció! Oszolj!
Eközben a belügyminiszter a sajtótájékoztató megszervezésével bízta meg balkezét, a jobbal pedig írni kezdte a tájékoztató beszéd szövegét. Minden benne volt, amit el kell mondania, minden, amit nem hagyhat ki, és minden, ami súrolta a hihetőség és a hihetetlenség határát. Zavaros ideológiájú, föltételezhetően iszlamista kötődésekkel rendelkező, jó módú, több országon illegálisan áthaladó migránsból lett terrorista családból származó, eldobott útlevéllel rendelkező, nem regisztrált, föltételezhetően közmunkából élő, gyaníthatóan Gyurcsány-rajongó, tehát hazaáruló, mocskos, tetves, aljas, és egyéb jelzőkkel illethető magyar emberekről van szó, akik életüket tették föl arra, hogy a legvezetőbb magyar politikus életére törnek, mindenáron, vérszomjasan, gyilkolási szándékkal, aljas indokból és előre megfontolt szándékkal, háborodott elmével, leszámolási szándékkal, fülke- és palotaforradalmárként elszántan, nem félve a három, de akár a négy csapástól sem, vállalva akár az életfogytiglanit, de tán még a villamosszéket is, ha a helyzet úgy hozza. Na, ezeket tette ártalmatlanná a TEK, és mi hálásak vagyunk bátorságukért, önfeláldozásukért, képzettségükért, tudásukért, és a vállalt nem tudásukért, jelesül a hallgatásukért, az elhallgatásukért, bölcs viselkedésükért, azért, hogy vállalták ezt a rendkívüli bevetést, ezt a teljes embert kívánó, veszélyes ellenség megsemmisítését, mondjuk ki: likvidálását!
A város főpolgármestere teljesen együtt érzett a belügyminiszterrel, és bár kilométerek választották el őket egymástól, együtt lélegeztek, ugyanazt a szmogot szívva be, ugyanazért az ügyért lelkesedve, egyformán aggódva a különösen védett személy életéért, és jól tudta a főpolgármester is, hogy ezen az akción dől el minden. Ha ugyanis merényletet követnek el a védett személy ellen, minden bili kiborul, és a bilikkel együtt borul ki mindenki, aki aggodalmakkal telve reszketnek a nagyon, fenemód védett személy életéért, mert tudják, az ő életük, egzisztenciájuk, sőt: családjuk léte is e piszkosul védett személy életén múlik. Nem véletlen hát, hogy a főpolgármester is ott akart lenni a sajtótájékoztatón, vagy ha nem is azon, egy olyanon, amit ő hív össze, hogy kifejezze aggodalmát, és köszönetet rebegjen a sajtó előtt is a TEK bátor, férfias, embert próbáló munkájáért, ezért a világhírnevet hozó hátborzongató és elképesztő bevetésért, melyben megóvták a Főváros kétmilliós lakosságát a robbantásos haláltól.
A különösen védett politikus, a hatalmas vezető ezalatt a tévét nézte, hogy lássa a sajtótájékoztatón beszélő legfőbb kezeit, a balt és a jobbot, és hallja az elhangzottakat, és hogy tudhassa, minden a megbeszéltek szerint történik. Különösebben nem volt beszarva, negyven rablónak öltözött biztonsági ember gyűrűje vette körül háza nappalijában, felesége nem győzte kenni a zsíros kenyérszeleteket, és szelni a csípős paprikákat. Jó kis balhé lesz, gondolta magában, na, ezt kapjátok ki, mocskos hazaárulók, erre lépjetek valamit a párizsi vérontás után, látjátok, nálunk is a spájzban vannak már a migránsokból lett terroristák!
Minden a menetrend szerint történt.
A TEK harcedzett emberei behatoltak a lakásba, falhoz passzírozták a Kovács család minden tagját, hiába jajveszékelt az asszony, és hiába mondogatta a férj, hogy soha semmit nem követtek el, őket nem érdekelte, erre voltak kiképezve, és az sem érdekelte őket, hogy a Kovács gyerekek egyfolytában sírtak, zokogtak, és mondogatták, hogy ők a vásározó szüleiktől minden vásárból magyar népi játékkészítőktől vásárolt fapuskákat és fakardokat kapnak vásárfiaként, ezeket gyűjtik, sem mire sem mentek vele, térdeltek a gyerekszoba fala felé fordulva, a szüleik mellett, megszégyenülve.
Két napot töltöttek fogdában, ezalatt lezajlottak a sajtótájékoztatók, melyeken cáfolhatatlan bizonyítékokként hat asztalra pakolva sorakoztak a fakardok és fapuskák. Az ellenzéki sajtó ugyan kételkedett, és kis híján lehülyézte a TEK-et, és kétségbe vonta úgy a belügyminiszter, mint a főpolgármester, és a TEK főnökének szavait is, de akár egy szót sem írtak volna le az oknyomozó újságírók, a Kovács család ettől kezdve muszlim kötődésű terrorista csoporttá lett.
A sajtótájékoztatón egy-két egy kérdés maradt válasz nélkül: ha Magyarországon, vagy a Fővárosban valóban léteznek veszélyt jelentő terrorista csoportok, és azokat szeretné fölszámolni a TEK, ezt az akciót tekinthetjük gyakorlatnak? Az elkövetkező időszakban elhihetjük-e egyetlen szavát is a főnöküknek, a belügyminiszternek és a főpolgármesternek?
Vigyázni kell velük, ezek nagyobb veszélyt jelentenek, mint a Kovács család!
