A forradalom napjaiban az óvodás és kisiskolás gyerekekre kevés odafigyelés és türelem jutott, teljesen érthető módon. A szülők idegesek, nyugtalanok: aggódnak távollevő szeretteikért, az izgő-mozgó apróságokat pedig nehéz a lakásokban lecsendesíteni.
Hiába a tilalom, hiába az idehangzó puskalövés. Rolleres kisfiú szalad a járdán és a sarokról óvatosan bekukkant a keresztutcába. A másik jobbra-balra pislog a kapuba, majd egy óvatlan pillanatban rúg egyet a rongylabdán. Nem lehet őket a házban tartani – írta a lapba egy fővárosi édesanya.
Sok helyen a lakóbizottságok segítettek a kisgyermekes édesanyáknak élelmiszert vásárolni, hiszen ha nem kell a picikkel sorban állni, már könnyebb a helyzet. Vagy nagyobb lányok álltak össze egy-egy házban a kisiskolásokkal a leckét gyakorolni.
K.R. azonban felhívta a figyelmet az ezeknél is sokkal nehezebb szülői feladatra: a gyermekek szakadatlanul kérdeztek őket a forradalomról, a felnőttek pedig nem tudtak vagy nem akartak nekik felelni.
…meg kell tudniuk, hogy hazugságot hitettek el velünk és mi elhittük a hazugságot…. Hazudtak nekünk, mi hazudtunk magunknak és hazudtunk sajnos nekik is. …Kezdjük az új életet egyszerű és őszinte szavakkal.
Olvass még 1956-ról!
- 1956: Így érkeztek segélyek Európából Magyarországra
- A szeretet üzenetei – Így keresték egymást az emberek 1956-ban
fotó: Fortepan
