“Lehet, hogy volt ebben az országban egymillió párttag, de hogy egymillió kommunista nem volt, az tuti”

Találós kérdés következik, érzékenyebb idegzetűek forduljanak el, kapcsolják ki a számítógépüket, hunyják le a szemüket, egyébként pedig mindenki fogja be a mellette ülő száját.

Ezt a pár mondatot lehetne kommentár nélkül is idézni, a szöveg elé írva, hogy ki mondta, hol és mikor, de akkor oda lenne a várható meglepetés, és más sem történne, mint hogy a kormányhoz közel állók megint begorombulnának, hogy az ellenzék, meg az Orbán-ellenesek kórusának szólóénekese már megint löki s süketet, mást sem tudnak, csak befeketíteni a szorgosan, eltökélten és rendíthetetlenül munkálkodó kormányfőt, meg az ő hozzá hű minisztereit és számtalan államtitkárát.

Előre elárulom, annyiszor olvastam és hallottam már efféle dumákat, hogy engem meg sem lepett ez a szöveg, naponta halljuk és mondjuk, hogy a kormány oly mértékben uralja a közéletet, hogy az már több a soknál.

Megszűntek az ellensúlyok, az Alkotmánybíróság és a Főügyészség lepaktált Orbánékkal, a köztévé már rég nem az, sokkal inkább az Orbán család házimozija és néprádiója, amit lehetett, maga alá söpört Orbán Viktor, ebben az országban semmi sem történhet az ő engedélye vagy hozzájárulása nélkül, bátorkodom kimondani: ebbe az illetékes elvtársi „minden hozzám tartozik” szerepbe őszült bele. Életkora szerint még virulhatna, lehetne karcsúbb is, ha nemcsak stadiont építtetne, hanem focizna is, ha már a népegészség a mániája.

De hát úgy tűnik, ő nem tartozik a népbe, ő egy személyben a nép atyja és Róbert bácsija: apja, sőt, keresztapja minden vazallusának, és nagykanállal osztogatja is családtagjainak és keresztgyerekeinek a tányér lencsét, vagy ami éppen a kondérba került, Nemzeti Bankból vagy közvetlenül az Európai Unió kasszájából.

Aligha állítok valótlant, ők maguk mondták ki: most mi jövünk! Ez már a Magyar Idők, s hogy ez tudatosuljon is, lap címéül tették. Ugyanott vagyunk, mint pár évtizede: csak az boldogul, aki megérti az Idők szavát. Meg aki pocskondiázza a „Nép szavát”. Lehet, hogy volt ebben az országban egymillió párttag, de hogy egymillió kommunista nem volt, az tuti. Azok, akik beléptek, mást sem tettek, mint a maiakhoz hasonlóan megértették az idők szavát: hogy belátható időn belül nem lesznek más Idők, az ő életük pedig véges, és ha már azt a néhány évtizedet (vagy ki tudja mennyit) a szocializmus építésével tölti az ország, akkor ők is hozzátesznek egy téglát (vagy ők maguk válnak téglává, az még kifizetődőbb volt), hogy legalább fönntarthassák magukat és a családjukat.

Nyugodt szívvel beszélhetek a többes szám harmadik személyeit emlegetve, én sikeresen kerültem ki ezt a pártcsoportosulást (is), és inkább melóztam, mint egy állat, sem mint elveimet föladva élvezzem az akkori Idők jótéteményeit. Hogy totalitarizmus volt, vitatnunk sem kell, az aktuális pártfőtitkár tudta nélkül csak semmi kis partizánakciók történhettek, egy-két helikopteres vadászat a Czinege cipőjében, effélék, de a nagyvadak sorsáról, meg az irányvonalról, meg a többi fontos dologról csakis Kádár dönthetett, vagy Aczél, vagy Lakatos, vagy bárki, akinek sorsáról is Kádár döntött.

Hogy ez mennyiben hasonlít a mára, gondolja végig az Olvasó, és döntse el, nem igaz, hogy nem látja, ha meg látja, tudja is.

No, lassan előhozakodom az idézettel, és ha már találós kérdés, akkor az idézés előtt teszem föl a kérdést: kinek a szavait idézem ide?

Gyurcsány Ferenc, aki nemegyszer mondott már hasonlókat Orbán rendszeréről, és többször hangoztatta, hogy az a rendszer a Rákosi-éra legsötétebb éveire hajaz.

Tóbiás József, aki sokszor fogalmazott meg ilyen gondolatokat, épp, mert úgy véli, Orbán rendszere a lehető legnagyobb mértékben hasonlatos az átkos éveire.

Vona Gábor, aki maga is úgy véli, Orbán Viktor túl nagy hatalmat tart a kezében, és ha ez így megy tovább, akár a személyi kultuszig is eljuthatunk.

Schiffer András, aki több alkalommal hangoztatta, hogy a közmédia, az MNB, az ügyészség és az Alkotmánybíróság nem rendelkezik szükséges önállósággal, és emiatt egyetlen kézben összpontosul minden.

Miután megvannak a tippek, íme az idézet:

A szemünk láttára születik egy új totalitarizmus, amely másként épül fel, mint a kommunizmus vagy a nácizmus. Ebben is több milliárd embert nyomnak el /…/ Nem ejt erőszakot a testünkön, hanem az elménket dominálja, kívánságokat, divatot. Szükségletet kreál. Hisz a média, azaz a tudatot és a közvéleményt alakító ipar a kezükben van.

Alapban minden stimmel, pontos mondatok, tökéletes kép a jelenről, és szívhatják a fogukat a kormányhoz közeliek, a szöveg „hazugságai” és „átgondolatlan megfogalmazásai miatt” nem mehetnek neki sem Gyurcsánynak, sem Tóbiásnak, sem Vonának, de még Schiffernek sem, mert ezt személyesen Kövér László házelnök mondta a Vasárnapi Vendég című lengyel újságnak adott interjújában. Hogy ő kire és mire célzott, és a lepattant golyó kit és mit sebzett meg, annak megfejtését az Olvasóra bízom.

Ám de: ha Kövér képes volt ezt a diagnózist ilyen pontosan fölállítani, javaslom, járjon tüntetésre. Sok olyan emberrel fog találkozni, akik ugyanezt gondolják. Hogy nem az Európai Unióról, hanem Orbán rendszeréről? Áthidalható semmiség!