Közélet
China's President Xi Jinping (C) talks to Guinean President and Chairman of the African Union Alpha Conde (L) and South Africa's President Jacob Zuma at the start of the first working session of the G20 meeting in Hamburg, northern Germany, on July 7.
Leaders of the world's top economies will gather from July 7 to 8, 2017 in Germany for likely the stormiest G20 summit in years, with disagreements ranging from wars to climate change and global trade. / AFP PHOTO / AFP PHOTO AND POOL / John MACDOUGALL

Kína Afrikában: egy másfajta gyarmatosítás

Jászberényi Sándor
Jászberényi Sándor

újságíró, haditudósító, író. 2017. 07. 21. 14:29

Afrika számára nem idegen a kizsákmányolás. A nyugati nagyhatalmak évtizedekig húzódó kolonialista uralma, majd az imperializmus maradványai is hátráltatták, hogy a kontinens országai a modernizáció útjára lépjenek.

A nagyhatalmak ezért a mai napig tengernyi segéllyel kárpótolják volt gyarmataikat, hátha így elő tudják mozdítani az intézmények, az infrastruktúra és a társadalom fejlődését.

1970 óta mintegy 300 milliárd dollárnyi támogatást osztottak szét, de a kifizetést feltételhez kötik: akkor kaphatja meg a célország, ha javít az emberi jogok helyzetén.

Nemrég azonban egy olyan szereplő is feltűnt a színen, amely kötelezettségek nélküli befektetésekkel szolgál az afrikai országok számára. Kína nyitásából kétségkívül profitál az afrikai gazdaság, kérdés azonban nem fizet-e túl nagy árat érte, mivel a kapcsolat a régi kolonialista időkre emlékeztet.

Kína jelenleg Afrika legnagyobb kereskedelmi partnere. Peking a bőséges afrikai természeti erőforrásoknak, olajnak, vasércnek, fának és réznek köszönhetően tudja fenntartani az ipari termelését, ezekért cserébe olcsó ipari termékeket szállít Afrikába, fejleszti az infrastruktúrát, közvetlen külföldi befektetésekkel és több milliárd dolláros kölcsönökkel szolgál.

A Kína és Afrika közti kereskedelem értéke csak 2014-ben 200 milliárd dollárra rúgott, Kína külföldre szánt támogatásainak a fele Afrikában köt ki.

Vannak, akik úgy gondolják, hogy a kínai pénz beáramlása egyértelmű fejlődést hoz Afrika számára, a kritikusok azonban egyensúlyhiányt látnak a kereskedelmi kapcsolatban, ahol Kína jóval többet profitál, ráadásul az afrikai emberek kárán keres. Szerintük Kína kolonialista hatalommá szeretne válni.

An HSBC employee counts Chinese Renminbi (RMB) notes at the bank's newly opened 100th China branch in Shanghai, China, on 09 June, 2010. (Photo by In Pictures Ltd./Corbis via Getty Images)
Fotó: In Pictures Ltd./Getty Images

A Kína által támogatott infrastruktúra-építési programokat például mindig kínai cégek hajtják végre, és kínai munkások dolgoznak, ahelyett hogy lehetőséget adnának a helyi cégeknek és a lakosoknak, hogy pénzt keressenek és munkatapasztalatot gyűjtsenek. A kínai Kereskedelmi Minisztérium jelentései szerint 2015-ben a kínai cégek 50 milliárd dollárnyi munkálatok kivitelezésére szerződtek Afrikában, 2016-ban csak a China Railway Construction Corporation (CRCC) 5 milliárd dollár értékben bonyolított le projekteket.

Az afrikai piacokat tömegesen árasztják el az olyan olcsó és kínai termékek, melyekkel a helyi gyártók nem tudnak versenyezni. Azok a vállalatok pedig, amelyek mégis foglalkoztatnak helyi munkásokat, kegyetlenül bánnak az alkalmazottaikkal. A Human Rights Watch jogvédő szervezet 2011-es jelentése szerint a kínai tulajdonban lévő rézbányákban veszélyes és kizsákmányoló körülmények között dolgoztatják a zambiai munkásokat, és megfenyegetek azokat, akik panaszkodni mernek.

Kína azonban kifejezetten tagadja, hogy kolonialista módon visszaélne a helyzettel.

Wang Ji, kínai külügyminiszter 2015-ös kenyai látogatása során kijelentette, hogy Kína

egyáltalán nem fogja a nyugati kolonialisták régi módszereit alkalmazni, és biztosan nem fogja feláldozni Afrika ökológiáját és hosszú távú érdekeit.

Afrika és Kína kapcsolata jóval komplexebb annál, hogy feketének vagy fehérnek jellemezzük, továbbá Kína különböző megegyezéseket köt minden egyes afrikai állammal, amelyek mind különböző gazdasági problémákkal küzdenek. Dirk Willem de Vilde, a Tengerentúli Fejlesztési Intézet (Overseas Development Institute, ODI) Nemzetközi Gazdasági Fejlesztés részlegének a feje és vezető tudományos munkatársa úgy látja, hogy

az infrastrukturális mutatókat figyelembe véve az afrikai országok nagyon le vannak maradva a többi országhoz képest. Hatalmas szakadék tátong az infrastruktúrában, ami jelenleg számos afrikai ország fejlődését hátráltatja.

One of Kenya's newly acquired standard gauge rail locomotive, carrying Kenyan President pulls into Voi railway station on May 31, 2017 in Voi, during an inaugural ride on Kenya's new standard gauge railway from the coastal city of Mombasa to the capital, Nairobi. 
Kenya's President Uhuru Kenyatta on Wednesday inaugurated a Chinese-built railway, the country's biggest infrastructure project since independence that is aimed at cementing its role as the gateway to East Africa. Cheering crowds waved at the passenger train as it sped past on its maiden journey from the port city of Mombasa  / AFP PHOTO / TONY KARUMBA
Kínai gyártmányú vonat Kenyában
Fotó: AFP/Tony Karumba

A kínai infrastrukturális programokkal legalább valamennyire fel lehet tölteni ezt a szakadékot, hiszen már régóta szükséges utak, hidak, vasutak, iskolák, kórházak születtek meg általuk.

A kínai orvosok kivették a részüket a 2015-ös ebolajárvány kezelésében, és a kizsákmányoló munkakörülmények ellenére a kínaiak olyan bányákat tudtak megmenteni, amelyeket a korábbi befektetők veszni hagytak volna, és így sokak munkáját is megmentették, és számos új munkahelyet hoztak létre.

Mindezek mellett sok beruházást hajtottak végre a szolgáltatások és a gyártás területén is.

Figyelembe véve ezeket a pozitívumokat, Willem de Vilde nem látja kizsákmányolónak Kína és Afrika kapcsolatát: „Kölcsönös érdekeken alapul. Megfelelő politikák és intézmények mellett ezeket a befektetéseket az afrikai országok a gazdaságaik fejlesztésére tudják használni.” De Vilde szerint Kína nem akar a neokolonializmus útjára lépni.

Tehát Afrika számára is hoz hasznot az együttműködés, azonban teljesen biztos az is, hogy Kína nem önzetlenségből segít. A kínai magán és állami szektor is jól jár, a kínai cégek megbízásokat kapnak, az ország hozzájut a nélkülözhetetlen természeti erőforrásokhoz. Mindezek mellett Kína számára az afrikai ügyletek másfajta, kevésbé kézzelfogható haszonnal is járnak. Yong Deng, az Annapolis-i Amerikai Haditengerészeti Akadémia Politikatudományi Tanszékének munkatársa szerint

Kína úgy érzi, hogy jogosulttá vált a nagyhatalmi státuszra, és állandó hosszú távú külpolitikai célja, hogy ezt a globális világrendben fenn is tudja tartani. A nagyhatalommá válás tekintetében Afrika hatalmas diplomáciai jelentőséggel bír és egy a Nyugat által dominált világrendben növelni tudja Kína diplomáciai és politikai befolyását az Egyesült Államokkal szemben.

Kína nagyhatalmi törekvéseit jól demonstrálja az is, hogy 2016 áprilisában létrehozta első tengerentúli katonai bázisát Dzsibuti partjainál, körülbelül 15 kilométerre az AFRICOM-tól, az Egyesült Államok legnagyobb afrikai katonai bázisától. Kína számára így jól megközelíthetővé válik a Vörös-tenger és az Indiai-óceán.

DJIBOUTI - DECEMBER 16:  Two german Bundeswehr soldiers (L and 2ndR) and djiboutan soldiers secure the entrance to the quay of the frigate Karlsruhe in the Port of Djibouti on December 16, 2008 in Djibouti. The warship F212 of the German Navy takes part in the Operation Atalanta, a campaign from the European Union to stop piracy off the Somali Coast. The joint naval patrol will include vessels from Belgium, Britain, France, Netherlands, Italy, Greece, the Netherlands, Spain and Sweden.  (Photo by Carsten Koall/Getty Images)
Katonai támaszpont Dzsibuti-ban
Fotó: Getty Images/Carsten Koall

A kínaiak által nyújtott támogatás megoszlásának is van stratégiai háttere. Bár Kína a segély mértékét az ország szegénységéhez mérten határozza meg, úgy tűnik, a pénz mennyisége attól is függ, hogy az afrikai állam mennyire támogatja Kína külpolitikai céljait. Az amerikai College of William & Mary egyetem AidData projektje keretében adatbázisba gyűjti a világon nyújtott segélyeket. A kutatócsoport a kínai támogatásokat és az afrikai államokat vizsgálva arra az összefüggésre bukkant, hogy Peking előszeretettel jutalmazza az ENSZ-üléseken őt támogatókat. Ha egy adott afrikai állam 10 százalékkal többször szavazott Kína számára előnyös módon, 86 százalékkal növekedett a Kínától kapott támogatása.

Az afrikai országok más téren is igyekeznek Kína mellé állni. 2014-ben például a Dalai Lámát nem engedték belépni Dél-Afrikába, 2016-ban Kenya ötven csalással vádolt taiwanit adott ki Kínának. Ez év januárjában, miután São Tomé és Príncipe megszakította a kapcsolatát Taiwannal és megújította a diplomáciai kötelékeit Kínával, a kínai külügyminiszter máris azt nyilatkozta, hogy támogatni fogja a Guineai-öbölben található szigetállam gazdasági és szociális fejlődését. Ezzel párhuzamosan São Tomé és Príncipe belpolitikáért felelős minisztere azt mondta, hogy a nemzetük „azt reméli, egyre több kínai érdeklődő fog majd befektetni São Tomében és Afrikában.”

Afrika számára nagy kihívás lesz továbbra is fenntartani a gazdaság növekedést, hiszen a fellendülést sok ország annak köszönheti, hogy nyitva álltak előtte a kínai piacok. Ha Kína gazdasága lelassul, az Afrikára is hatással lesz,

ezért a kontinens országainak nem lenne szabad csupán a külföldi szereplőkre alapozniuk, ki kell dolgozniuk, hogyan tudnák hosszú távon fenntartani a gazdaságukat.  Sok afrikai ország azonban nem élt  a természeti erőforrásaikért befolyó pénzeket nem a gazdaságuk átalakításába fektették, nem fejlesztették a szolgáltató és gyártási szektort, az ország infrastruktúráját vagy a képzettségi szintjüket.

Az afrikai országoknak törekedniük kell arra, hogy több lábra állítsák a gazdaságukat, olyan kereskedelmi megállapodásokat kössenek, amelyek segítik az energetikai infrastruktúra fejlesztését és a gyártási szektor bővítését. 2015-ben például Kenya és Kína közös, a napenergiával foglalkozó projektje keretében a helyiek az új technológiákhoz szükséges képzését és a napkollektoros rendszerek kiépítését támogatta. Ugyanebben az évben Kenya 100 milliárd dollárt kapott a fiatalok munkahelyi képzésének támogatására.

Bárhogy is definiáljuk Kína és Afrika kapcsolatát, azt elmondhatjuk, hogy mindkét félnek származik haszna az együttműködésből. Ezen felül a kínai befektetések pozitív hatással voltak a nyugati államok gondolkodásmódjára is, amelyek a pénzösszegek adományozása helyett elkezdtek más támogatási módszereket alkalmazni. Az „Aid for Trade”-típusú (AfT) kereskedelemösztönző támogatások például az afrikai országok kereskedelmi kapacitását fejlesztik és segítenek az kereskedelmi infrastruktúra kiépítésében. Ha Kínának végül sikerül beindítania az afrikai országok gazdaságát, ami a Nyugatnak évtizedek óta nem jön össze, akkor teljes egészében meg fog változni a fejlesztési támogatásokhoz való globális hozzáállás. Mindemellett Kína újabb lépéssel kerül  közelebb kerülhet a rég vágyott nagyhatalmi státusz eléréséhez.

(Via: WTO, Harvardpolitics)

vissza a címlapra

Kommentek

Legfrissebb videó mutasd mind

Budapest, 2017. október 23.
Orbán Viktor miniszterelnök az 1956-os forradalom és szabadságharc emléknapján tartott állami ünnepségen a Terror Háza Múzeum előtt 2017. október 23-án.
MTI Fotó: Kovács Tamás
Nézd meg a legfrissebb cikkeinket a címlapon!
24-logo

Engedélyezi, hogy a 24.hu értesítéseket
küldjön Önnek a kiemelt hírekről?
Az értesítések bármikor kikapcsolhatók
a böngésző beállításaiban.