A dióburok-fúrólégy néhány évvel ezelőtti megjelenésére sokan felfigyeltek az országban, hiszen azóta a magánkertekből gyakorlatilag eltűnt az egészséges diótermés. Részben a klímaváltozásnak, részben az ember által történt behurcolásnak köszönhetően szinte évente jelennek meg olyan inváziós fajok Magyarországon, amelyek érezhető, időnként súlyos és visszafordíthatatlan kártétellel járnak.
Az Agroinform szerint szerencsére kevés olyan inváziós kártevőnek van olyan elemi gazdasági és kulturális hatása Magyarországon, mint az éppen százötven éve megjelent filoxérának, vagy a hidegháborús propagandában is kulcsszerepet játszó burgonyabogárnak, azonban a hazai növényvédelem folyamatosan, és egyre növekvő mértékben szembesül az idegen fajok megjelenéséből fakadó kihívásokkal.
Egy behurcolt faj ugyan nem minden esetben tud tömegesen elterjedni és ezáltal tetemes kárt okozni, ám a szakemberek egyre gyakrabban azonosítanak be olyan inváziós fajokat, amelyek új élőhelyükön konkurencia és természetes ellenség híján hirtelen válik komoly kockázati tényezővé. Both Gyula növényorvos, a Magyar Növényvédő Mérnöki és Növényorvosi Kamara Vas Vármegyei Területi Szervezetének elnöke összeszedte, melyek azok a fajok, amelyekre különösképpen érdemes odafigyelni.
Így hurcolják be az inváziós fajokat
A Xylella fastidiosa amerikai eredetű baktériumfajt először a 2010-es évek közepén találták meg Európában, 2016-ban már Németországban is azonosították. Veszélyességét az adja, hogy többszáz féle növényt (köztük olajfákat, leandert, szőlőt, gyümölcsfákat) képes megfertőzni. A növények edénnyalábjait elzárva egy év alatt képes az egész növényt elpusztítani. Ezért megjelenésekor szigorú karanténintézkedéseket kell meglépni: 50 méteres körzetben minden lehetséges gazdanövényt ki kell irtani, és öt éves időtartamra 2,5 kilométeres pufferzónát kell kialakítani. Bár a fertőzést kabócák is terjesztik, a behurcolás veszélyét leginkább a nyaralás során begyűjtött, tünetmentesen fertőzött növények (például leander- vagy olajfaágak vagy -hajtások) behozatala jelenti.
Szintén a gyümölcsfákra és a lágyszárú növények gyökereire jelenthet nagy fenyegetést a japán cserebogár megjelenése. Ez a kártevő a nálunk elterjedt májusi cserebogárhoz képest jóval falánkabb: közel 300 gazdanövénye van, a gyümölcsfákon kívül a szőlőt is előszeretettel megtámadja, a lárvái pedig a lágyszárú növények (sárgarépa, petrezselyem, pázsitok, szőlő, kukorica) okoznak nagy pusztítást. A Távol-Keletről származó kártevő már Olaszország északi részén és Svájcban is jelen van, de észlelték már Ausztriában és Szlovéniában is. A behurcolást így tehát valószínűleg már csak késleltetni lehet.
Kína felől terjeszkedik két veszélyes cincérfaj, az ázsai citruscincér (Anoplophora chineisis) és az ázsiai hosszúcsápú cincér (Anoplophora glabripennis), amelyek jelentősen tudják károsítani a kereskedelmi forgalomba szánt faalapanyagot, de akár teljes erdőket is kipusztíthatnak. Németország után már Ausztriában is felfedezték, tehát közvetlen környezetünkben is pusztítanak. Behurcolásuk Kínából főként fertőzött faanyagokkal történik.
Ezt a növényt helykitöltő céllal alkalmazzák, ám annak magjai a hazai környezetbe kerülve igen agresszíven kezdenek terjeszkedni, az ilyen kolóniák kiirtása komoly nehézségekbe ütközik. Végül pedig a szakértő kiemelte a Cryptostroma corticalét is. Az elsősorban a dísznövényeket, a juharokat és az almát támadó gombafaj hazai megjelenése különösen az allergén hatása miatt okozhat nagy gondokat. A megtámadott növények kérge alatt felszaporodó rengeteg spóra mérete töredéke a parlagfű pollenjének, így a légutakba kerülve képesek sokkal hevesebb, extrém allergiás reakciókat is okozni.
