A csók az emberi kultúra fontos része: egy a mai Irak területén talált ősi lelet szerint több mint 4500 éve, időszámításunk előtt 2500 óta alkalmazzák ezt a jelet a szeretet vagy üdvözlés kifejezésére. Mivel egy ennyire elterjedt viselkedésformáról van szó, a kutatók fejében felmerült a kérdés, hogy vajon más fajok is csinálják-e, illetve, hogy a viselkedés evolúciós eredetű-e – írja a LiveScience.
A csóknak számos formája van, annak eredete pedig lehet szexuális, romantikus vagy szimplán kulturális eredetű, például az üdvözlés. Sheril Kirshenbaum, a The Science of Kissing: What Our Lips Are Telling Us című könyv szerzője szerint az állatvilágban is számos olyan gesztus található, ami csóknak tekinthető: a teknősök például a fejüket érintik össze, míg a jávorszarvasok és a mormoták az orrukat.
A nyalakodás nemcsak két eb között érhető tetten, hanem a kutyák a gazdájuk felé is kifejezhetik így a szeretetüket. Persze a nyalogatásnak más oka is lehet: a gyógyítás, a tisztítás vagy a szaglásélmény fokozása – a viselkedés pozitív jellegét pedig sokszor az emberek reakciója is megerősíti.
A kutatók azonban felhívták a figyelmet arra, hogy az ember sokszor akaratán kívül is antropomorfizálhat állati gesztusokat: azt, hogy a zsiráfok egybefonják nyakukat, sokan egy csókhoz hasonló szeretetnyilvánításnak látják, de valójában egy dominanciarituáléról van szó, amely annak meghatározására szolgál, hogy melyik zsiráf magasabb társadalmi státuszú.
A főemlősök sajátja
A lap szerint a főemlősök az egyedüli állatok, amelyek klasszikus értelemben vett csókot alkalmaznak, mint például a bonobók vagy a csimpánzok, amelyek igen közeli rokonaiknak számítanak. Vanessa Woods, a Duke Egyetem evolúciós antropológusa szerint a bonobók női vezette társadalmi csoportjai hajlamosak a vitákat szexuálisan megoldani, nem pedig erőszakkal, ahogy sok más főemlős teszi. Például amikor megosztják az ételüket egymással, az gyakran csókszerű jeleneteket eredményez.
Mivel a csók gyakran feltűnik az ápolás során a főemlősöknél, Adriano Lameira, a brit Warwick Egyetem pszichológia docense egy 2024-es tanulmányában azt írta, lehetséges, hogy az emberi csók valójában az ápoló magatartás evolúciós maradványa. Az ajkak összeráncolása, azok egymásra helyezése és a szívó hatás korábban a szennyeződések és bogarak eltávolítására szolgált elmondása szerint, így könnyen lehet, hogy a mai, romantikus gesztus mindössze ennek maradványa.
Woods azonban nincs teljesen meggyőződve arról, hogy ez az egyetlen evolúciós oka a csókolózásnak. Mint mondta, az étel megosztása is nagy motivációt jelent a bonobók szájának érintkezésénél, és könnyen lehet, hogy ez a viselkedés egy közös őstől származik. Míg a csókolózás evolúciós eredete továbbra is rejtély, egy dolog világos: bár más állatoknál is fellelhető hasonló viselkedés, az emberi csókolózás teljes spektruma megkülönböztet minket az állatvilág többi részétől.
