A legenda szerint Romulus és Remus Kr. e. 753. április 21-én alapította meg Róma városát. A dátum alapja, hogy a város polgárai hagyományosan április 21-én tartották Pales pásztoristen és ezzel együtt az Urbs születésének ünnepét, az úgynevezett Palariát. Romulus és Remus korát ugyan valóban a Kr. e. VIII. század közepére tehetjük, de ez nem jelenti azt, hogy a két férfi valóban létezett, illetve az alapítók legendáját sem kezelhetjük történelmi tényként – írja a Rubicon.hu.
A monda alapján Romulus és Remus Alba Longából származott, amelynek uralkodóját, Numitort a fivére, Amulius letaszított a trónjáról, és elűzte a királyságból. Fiait megölette, lányát, Rhea Silviát pedig a Vesta-szüzek közé záratta, csakhogy Mars isten beleszeretett a nőbe, és a két fiút nemzette neki. Amikor ez Amulius tudomására jutott, parancsot adott, hogy az ikreket fojtsák a Tiberisbe, ám a szolgák ezt nem voltak képesek megtenni, és egy kosárban vízre bocsátották őket.
Miután partra vetődtek, egy anyafarkas táplálta őket tejével, mígnem egy Faustulus nevű pásztor magához vette őket. Felnőve, és tudomást szereztek származásukról Amegölték Amuliust, visszaültették a trónra nagyapjukat, majd várost alapítottak azon a helyen, ahol a farkas révén megmenekültek. A testvérek közti konfliktus aztán már rögtön a helyszín kijelölésekor kialakult: amikor Remus átugrotta a barázdát, mellyel testvére – rituálisan – kijelölte a városfalak helyét, Romulus megölte őt. Sokan úgy tartják, a testvérgyilkosságot a hirtelen támadt harag motiválta, ám inkább arról lehet szó, hogy
És mi az igazság? Régészeti leletek alapján valószínűsíthetjük, hogy Róma mondabeli alapítása hozzávetőlegesen megfelel a valóságnak, és arra is nagy az esély, hogy a telepesek a Palatinus hegyén építették fel a későbbi világváros magvát képező első viskókat. A latinok és a hozzájuk hasonló közép-itáliai pásztornépek egyébként Kr. e. 1000 körül telepedtek le Latiumban.
