A történelmi időkben, amíg az óra nem vette át életünk felett az egyeduralmat, az emberiség a világ minden pontján a ma télinek nevezett időszámítás szerint élte mindennapjait a természet ritmusában. Aki nem tért nyugovóra a Nappal, az vagy a sötétben kuksolt, vagy vállalta a gyertyák, olajlámpák jelentette költséget, később a gyáripar fejlődése borított nagyot a régi renden.
Benjamin Franklin az elsők között vetette fel 1784-ben, hogy a természetes fény maximális kihasználása érdekében érdemes lenne a napi ritmusunkat a Nap járásához igazítani. A nyári félévben ugyanis csillagunk korábban kel és később nyugszik, így, ha minden nyári félévben előrébb tekerjük az óramutatót, azzal esténként még egy világos órát nyerünk – rengeteg gyertyát lehetne így megspórolni. Ebből alakult ki mára a téli és a nyári időszámítás váltogatása, március végén utóbbira térünk át:
A nyári időszámítás mindig március utolsó vasárnapján aktuális, míg október utolsó vasárnapján (idén október 27-e lesz) visszatekerjük a mutatót az „eredeti” állapotra. Franklin javaslatából persze nem lett egy csapásra világszerte alkalmazott gyakorlat, sőt. A következő csaknem másfél évszázadban rendre fel-felbukkanó ötlet süket fülekre talált, mígnem az I. világháborúban jelentkező súlyos nyersanyaghiány megtörte a jeget: a hadban álló nagyhatalmak egymás után vezették be a módszert, a sort Németország nyitotta 1916-ban.
Békeidőben azonban nem alkalmazták, az újabb világháború hozta vissza ismét, és a XX. század második felében szinte az egész világon általános gyakorlattá vált. Ma már viszont szabadulnánk tőle, a modern gazdaság számára immár nem termel hasznot a természetes fénnyel való játék, az emberi szervezetet viszont jelentősen képes megterhelni – persze csak átmenetileg.
Az Európai Unió 2019-ben döntött a téli és a nyári időszámítás kivezetéséről – a tagállamoknak két éven belül kellett volna egyezségre jutniuk, hogy az EU melyik időt tegye véglegessé. Kompromisszum azonban azóta sem született, így egyelőre marad a mutogatók tologatása évente kétszer: egyet előre, majd egyet hátra.
